○16.○

Meglepően hamar találtunk egy régi mozit. Jó azt tegyük hozzá, hoyg taxival mentünk és úgy adtuk ki az úti célt, hogy egy régebbi mozihoz vigyen. A kedves idős taxis bácsi segítőkészen odaszállított minket és megesküdött rá, hogy ez a legjobb, neki ez volt a kedvence. Azt is hozzá tette, hogy minden lányt ide hozott. Nagyon kedves volt és szerencsénk is volt vele, hiszen ritka számban mennek az ilyen sofőrök mindenhol, de főleg a nagyobb helyeken és hát Florida nem a legkisebb. Mikor megérkeztünk, pont olyan filmszínház tárult a szemem elé amilyet elképzeltem. Olyan volt, mint a filmekben, a bejárat fölött hatalmas fehér táblára voltak felcsúsztatva a betűk. ( az előző fejezet végéhez csatolt kép csak egy kép. Nem az a mozi. szerk.) Nagyon tetszett, már kívülről és őszintén, pont ilyennek képzeltem el, mikor azt mondtam egy régi moziba akarok menni. Igazából azért akartam régi moziba jönni,mert egy kevesen vannak, kettő nagyon jó a hangulata és három tapasztalatból az ilyen helyeken sokkal kényelmesebbek a székek.

- Gyere kicsim, nézzük meg a filmműsort. – húzott oda Zayn a kis táblához, ahova három filmborító volt kirakva.

 Anyegin, James Bond, Kacsa mesék. Nem nagy választék, de nem is számítottam többre, sőt az sem lep meg, hoyg 90-es évekbeli filmek vannak műsoron.

- Na ezek közül 2 filmet ismerek. – mondta Zayn vizslatva a táblát és sejtettem, hogy az Anyegint nem ismeri.

- Nem ismered az Anyegint? – kérdeztem rá, teljesen meglepve, hiszen ez egy klasszikus, már akinek.

- Kéne? – kérdezte furcsállva kirohanásomat, mert valljuk be előbb kicsit érdekes volt a hangom.

- Klasszikus mű. Alekszandr Szergejevics Puskin orosz romantikus alapműve a Jevgenyij Anyegin. – mondtam kioktatva.

- Ennyire otthon vagy az irodalomban? – kérdezte pimasz fél mosollyal cseppet sem törődve a mondandóm lényegével.

- Amit szeretek annak rendesen utánanézek, és soha nem felejtem el. – magyarázom meg.

- Szóval szereted a romantikát. – állapítja meg, ami azért így túlzás és ezt tudtára is adom.

- Azért nem teljesen, Victor Hugo-tól borsódzik a hátam. – mondom és eszembe jut, hogy mennyi minden borzalmas dolgot kellett elolvasnom abba a könyvbe.

- Na látod ezért nem olvastam kötelezőket. – mutat jelképesen rá a nézőpontjára az irodalommal kapcsolatban.

- Vagy inkább mert lusta vagy. – böktem mellkasára és így felvillanyoztam egy másik oldalát a dolognak.

- Hó hó. – mondta feltett kezekkel. – Én minden vagyok csak nem lusta.

- Aha persze. Akkor most az Anyegint nézzük meg, hogy kiegészítsük irodalmi tudásodat. – mondta ölbe font karokkal, gúnyosan mosolyogva.

- A james Bond is tökéletes erre a célra. – vágta rá és közben két kézzel mutatott a plakát felé.

- Anyegin. – jelentettem ki határozottan és elindultam a jegypénztár felé. Tudtam, hogy nem engedné, hogy én vegyem meg a jegyeket tehát gyorsan kikérem a belépőt és nyert ügyem van. És láss csodát! Minden úgy történt, ahogy elterveztem, mire már kikértem a két jegyet, pont odaért és nem engedett fizetni. Olyan győzedelmi mosoly terült szét az arcomon, hogy még Zayn kiöltött nyelves grimasza sem törölte le.

- Ez gonosz húzás volt. – mondta, miközben már a mozi ajtaját nyitotta ki nekem.

- Ne haragudj. – fordultam meg és úgy néztem rá ártatlan kiskutyapofival, miközben befelé tolattam.

- Rád nem lehet haragudni. – mondta elhúzva a száját, és mikor már ő is beért elkapva derekamat magához rántott. – De ezért még megfizetsz.

- Félnem kéne? – váltottam át kissé flegma stílusba.

- Nem ártana. – vágta rá ugyanúgy mint én és nem sok kellett volna ahhoz hogy elnevessem magamat.

- Majd megnézem a határidőnaplómat, lehet tudok helyet szorítani egy kis félelemnek. – mondtam ugyanúgy flegmán és felvettem a fapofámat, hogy hitelesebb legyen a színjátékunk. Amúgy még mindig Zayn kezei között álltam, ami azért kicsit megnehezítette a feladatomat, de igyekeztem túl lépni közelségén.

- Oh milyen kis humorzsákkal van dolgom. – mondta gonoszkás mosollyal, ami szemtelenül szívszaggató volt. Komolyan mondom, ilyenekért büntetni kéne, ugyanis ez gyilkosság. Gondatlanul elkövetett emberölési kísérlet, már ha van ilyen. Az a lényeg, hogy most túléltem egy enyhe „láb kocsonyásodással” és összeszedve magam igyekeztem frappánsan visszaszólni.

- Nem tudtad? Én segítettem Benny Hill-nek a műsoraiban. – mondtam, ami először jutott eszembe.

- Sajnos ez rossz, ugyanis menthetetlenül utálom Benny Hillt. – mondta megrázva a fejét, és erre a mondatára agyam azonnal kapcsolt.

- Akkor engem is utálsz? – váltottam át hirtelen egy megszeppent ovis szintjére.

- Igen. – válaszolta egyszerűen, mire ajkaimat legörbítettem, de folytatta mondandóját. – Utállak, mert elvetted a szívemet és eszemet. Most hogy éljek így?

- Ne haragudj. – mondtam továbbra is azzal a szomorkás pofival, miközben szívem már a bordáim közt folydogált.

- Rád képtelen lennék valaha is haragudni. – mondta már halkan és lágyabban, majd a még mindig lefelé konyuló alsó ajkamra egy lágy puszit adott.

- Ne csináld ezt. – mondtam, miután visszahúzta fejét.

- Mit ne csináljak? – nézett rám értetlenül.

- Megölsz. Csókjaid áramütés szerűen hatnak rám, csak úgy mint érintésed. Érzékeimet is teljesen megkevered, mert minden érintésednél hideg futkos a hátamon, de közben belül elönt a forróság és a szívem folyamatosan olvadozik. Még a végén már semmi nem marad belőle, mert elfolyik.  De ha éppen nem folyik el, akkor olyan sebesen ver, mintha ki akarná szakítani a mellkasom, hogy szabad lehessen és odamehessen a tied mellé. Szóval egy szóval, megölsz. – vallottam be minden vele kapcsolatos érzésemet végig mélyen a szemébe nézve és láttam, hogy szemeiben egyre több fény gyűlik, az a fény mely azt mutatja mennyire is boldog. És fogalmam sincs ezt miért vallottam be már most neki, az első napon, amelyiken összejöttünk, de egyszerűen nem tudok előtte semmit rejtegetni. Azt szeretném, hogy boldog legyen, és ehhez tudnia kell, hogy mennyit jelent számomra már most.

- Szerelek. – mondta válaszul, miután megemésztette a hosszú mondandómat, majd megfogva államat hátra döntötte fejemet és lágy csókot adott. Viszont mikor el akart húzódni, nem engedtem, hanem két kezem közé fogtam az arcát és még közelebb húztam magamhoz. Követelőzően csókoltam, mert ő most olyan volt nekem, mint egy kisgyermek kedvenc plüssállata. Nem akartam elengedni. Tudni akartam minden percben, minden másodpercben, hogy ő is hasonlóan érez, mint én. Tudom, hogy azt mondta szeret és ezt a lehető legőszintébben mondta, mélyen a szívéből, de a cselekedetek sokkal többet érnek minden szónál és azok az érzelmek, melyeket ajkain át közvetít felém könnyen lételememmé válnak. Viszont ezt egy másik lételem nem tűri, ugyanis a levegő direkt elfogy belőlem és közben nem tudok lélegezni. Kettősnyíl, el kellett válnom tőle.

- Te aztán egy akaratos nőszemély vagy. – mondta vigyorogva Zayn, miközben még mindketten pihegtünk.

- Hát előfordulhat. – mondtam lesütve a szemem és halkan magamnak, jelzem magamnak hozzátettem. – De amilyen akaratos, olyan sebzett is.

- Majd én begyógyítom a sebeidet és megvédelek akármitől. – suttogta vissza Zayn, mert ezek szerint nagyon halkan kimotyogtam és ő meghallotta. – Na de gyere mert a moziban lekéssük a filmet.

- Rendben, de vegyünk nachost. – állítottam meg mosolyogva, majd elhúztam a büfé felé. Miután kikönyörögtem magamnak még egy nagy üdítőt és egy zacskó M&M-set, beültünk a vetítőterem legutolsó sorának közepére. Nagyon tetszett a terem, olyan jó hangulata volt, mintha ott bent megállt volna az idő. Ugyanazok a huzatok voltak a széken, mint a megnyitón, valószínűleg. Zaynt annyira nem ragadta el, mint engem, de azért annyit hozzáfűzött, hogy különleges. Mi voltunk az utolsó érkezők, így voltunk a teremben összesen 7-en. Zayn határozottan állította, hoyg a James Bond filmen biztosan többen vannak és még nem késő átmenni, de egy fejrázással elintéztem és behúztam a sorunkba. Ő természetesen látványosan végig unta a filmet, míg én élveztem, mert bár a könyvet rengetegszer olvastam a filmet még egyszer sem láttam. Persze könyvben jobb, de a filmet is nagyon jól megcsinálták, nagyon tetszett az Anyegint játszó színész, mert igazi byronistának nézett ki. Mikor ezt megemlítettem Zaynnek úgy nézett rám, mint egy idegenre így elmagyaráztam neki, hogy byronista az, aki közönnyel néz a világra és az égvilágon semmi nem érdekli. Erre természetesen kapta megy király jelzőt, mire oldalba böktem, hogy egy kicsit több érdeklődést mutasson. A film végén boldogan álltam fel a székből és nyújtóztam, viszont Zayn továbbra is fejét támasztva ült, ezért kicsit megrúgtam lábát, amin könyökölve tartotta a fejét. Mivel lába elcsúszott, térdéről leesett a könyöke, elvesztette a támaszt, vele együtt az egyensúlyt is és hirtelen felriadt.

- Mi? Mi van? Már vége? – kapott hirtelen a fejéhez én pedig csípőre tett kezekkel néztem le rá. – De káááár.

- Igen Zayn. Kár a gőzért. – ráztam meg a fejemet, majd kisétáltam a teremből, meg se várva őt.

- Ne már Winter várj. – szólt utánam, de mit sem törődve mentem a fejem után és onnan tudtam, hogy beért, hogy nem csapódott be a mozi terem ajtaja. Megfogta a kezem és maga felé fordított. – Most haragszol rám?

- Nem, de kellett valami büntetés, mert végig aludtad. – mondtam, majd a végén gonoszul elmosolyodtam, neki pedig leesett az álla.

- Milyen gonosz vagy. – mondta hitetlenül, majd magához rántott és szorosan magához ölelt. Arcomat mellkasába fúrtam nevetve, míg ő egy óvatos puszit nyomott fülem mögé. – Kicsim miért rezeg a táskád?

- Mert mondjuk hív valaki? – válaszoltam, miközben gyorsan kiváltam karjai közül és táskámba kezdtem kotorászni. Amint kezembe került, már el is állt a csengés, vagyis rezgés.

- Ki volt az?

- Dani. – válaszoltam  és közben észrevettem, hogy hagyott üzenetet, szóval fülemhez téve meghallgattam mondanivalóját.

„Szia Win. Tudom, hogy rengeteg mindent nem értesz, de kérlek ne hibáztasd a bátyádat, nem tehet róla. Teljesen igaza volt mindenben. Nem tudom, hogy találkozunk-e még, de nagyon remélem igen és remélem a lehető legtovább maradsz együtt Zaynnel, mert ahogy láttam sikeres volt a reggeli akció.  Ő igazán szeret és szerencsére ezt Harry is észrevette. Ha majd van egy kis időd hívj vissza és elmondok mindent, de ha most hívsz akkor kinyomlak, mert nem veszem el a közös időtöket. Puszi Dani.”

Hangján lehetett hallani, hogy még mindig sír és teljesen ki van száradva a torka. Sugárzott belőle, a meggyötörtség, a bánat, a szomorúság és minden olyan érzés, ami a bátyám hangjában volt. Ez is mutatja azt, hogy ők nem tudnak egymás nélkül lenni. Szükségük van egymásra. Szerencsére problémájuk megoldásának projektjét elindítottam és úton is van. Így kicsit nyugodtabb a szívem és nem is fogom felhívni Danit, míg oda nem ért Liam.

- Mit mondott? – kérdezte Zayn, miközben a fülemtől elvett telefont bámultam.

- Csak azt, hogy ne hibáztassam a bátyámat és hogy reméli sokáig együtt leszünk. Ja meg azt mondta, hogy te igazán szeretsz. – válaszoltam, miközben visszadobtam a táskámba a telefont.

- Dani sose hazudik. – mondta vigyorogva.

- Tudom. – mondtam mosolyogva, majd meg fogtam a kezét és elindultunk vissza a hotelba.

- Na, mit csináljunk? – kérdezte Zayn, miközben bezárta a szoba ajtaját.

- Mi lenne, ha csak pizsamában fekve az ágyban gépeznénk, zenét hallgatnánk, szórakoztatnánk a népet? – dobtam fel az ötletet, mint lehetséges esti program.

- Tetszik az ötlet. – mondta mosolyogva, majd leült mellém az ágy szélére és átölelte a vállam. – Mit szólnál, ha spórolnánk egy kis vizet?

- Mi van?- húzódtam odébb és felé fordultam, így tökéletesen láthattam a hatalmas, pajzán vigyorát.

- Hát tudod zuhanyozhatnánk együtt. – mondta szemöldökét húzogatva, én pedig meglökve őt harsányan felnevettem.

- Szar a csajozási dumás és nem. – mondtam, még mindig nevetve. – Na menjél fürdeni.

- Hát jó. Akkor magányosan kell fürdenem. – mondta sértődötten és emelt fővel távozott a fürdőbe, én pedig mosolyogva megráztam a fejem. Hogy lehet ilyen hülye? Mikor kattant a zár a fürdő ajtón gyorsan lábujjhegyen odaléptem a fotelhoz, amelyben a laptopja pihent. Láttam, hogy villogott az a kis lámpa, amely azt jelezte, hogy nincs teljesen kikapcsolva, tehát ha felnyitom minden úgy lesz, ahogy akkor volt, mikor Zayn lecsukta. Mikor ez leesett gyors kis öröm táncot jártam ,majd magamhoz kapva hassal rávetődtem az ágyra. Miután felnyitottam ujjaimmal dobolva vártam, hogy visszaállítsa a munkamenetet és tudjak egy kicsit rosszalkodni. Amint újra életre kelt azonnal meg is nyitotta Safari böngészőt, egy bejelentkezett twitterrel. Gonoszan összedörzsöltem a tenyerem és halkan kuncogtam is hozzá.  Persze fogalmam sem volt mit csináljak… mit írhatnék ki neki… majd egyszer csak felvillant a villanykörte a fejem fölött. Gyorsan rá nyomtam a kis toll szimbólumra és bepötyögtem a szöveget, ami a tweet gomb lenyomása után meg is jelent.

Még el se küldtem, de már azonnal el kezdtek záporozni, a különböző kérések, kérdések. Igyekeztem, mindegyiket elolvasni, sőt mindenkit visszakövetni is, de hát Zayn fürdési ideje is véges. Viszont mielőtt kijött, még észrevettem, hogy van valami a trendek között. #ZaynandWinter. Ezt abszolút nem értettem, majd pár másodperccel később le is esett. A park. Többen lefotózták sejtésem szerint a szeretet kinyilvánításomat, azon pedig már nem is gondolkozom, hogy honnan tudják a nevemet. A Directioner-ek jobbak mint az FBI, ezt már észrevettem. Vagyis nem, mert inkább megjegyezetem, mert egyszer mikor fent jártam twitteren (ami nagy ritkaság) akkor pont ez volt a trend. Na mindegy. Közben kezdtem úgy érezni, hogy vészesen közeleg az idő, amikor Zayn kilép a fürdőből, szóval gyorsan lecsaptam a notebookot, majd visszatettem a helyére és rohamtempóban ugrottam rá az ágyra és kezdtem vizslatni a körmömet, mert Zayn már ki is lépett egy szál törölközővel a csípőjén. Hello szexi felsőtest, hello izmok, hello tetkók, hello kocka has, hello szexi V vonal, hello szívroham.

- Miben settenkedsz Winter? – kérdezte összeszűkített szemekkel, mire én ártatlan nagy szemekkel néztem vissza rá.

- Éppen meghalok a látványodtól, de amúgy semmit nem csinálok. – pislogtam rá.

- Jó tudni, hogy ilyen hatással vagyok rád. – mondta pimaszul mosolyogva, majd odajött hozzám és mivel széltében hasaltam az ágyon leguggolt hozzám, hogy arcunk egy szinten legyen. – Hidd el ez a hatás kölcsönös.

- Akkor viszem be a pizsamámat a fürdőbe. – mondtam halkan és közelebb toltam magam, hogy orrunk összeért.

- Na azt már nem. – vágta rá halkan. – Nem engedem, hogy megfossz egy olyan látványtól, mint amilyen a tested.

- De, de- suttogtam vissza vigyorogva és már épp előre tolta állát, hogy ajkaink találkozhassanak, mikor betörtek a szobánkba.

- Hupsz. – vigyorgott kínosan Louis, majd szó nélkül állt és nézett minket, mi pedig őt.

- Louis nyögd már ki mit akarsz. – mondta kicsit mérgesen Zayn és szemei villámokat szórtak, míg én csak felvont szemöldökkel néztem őt. Mármint Louist hátra fordítva a fejem.

- Nem tudom, mert elfelejtettem. – vigyorgott tovább, mi meg egyszerre sóhajtottunk egy hatalmasat.

- Louis Tomlinson. – mondtam fojtott hangon, mire a vigyor lejjebb csúszott arcán. – Mit szeretnél?

- Hol van Liam, meg nem tudtuk, hogy itthon vagytok-e már. Ez a két dolog érdekel. – mondta hadarva.

- Liam úton van Anglia felé, mi meg itthon vagyunk, te meg jobban tennéd ha a nappaliba lennél El mellett. – válaszoltam, majd egy bólintás után óvatosan hátrálni kezdett és bezárta az ajtót. Miután kattant a zár kieresztve a levegőt visszafeküdtem az ágyra teljesen és hagytam hogy fejem is tehetetlenül feküdjön a matracon, még ha nem is volt kényelmes.

- Na hol tartottunk? – kérdezte Zayn csábító mosollyal, mire gyorsan felnyomtam magam az ágyról és a fürdőbe rohantam, de közben megeresztettem egy gyors magyarázatot.

- Ott hogy megyek és letusolok én is. – természetesen nem hagyhatta ez szó nélkül drága kreol bőrűm

- Megölöm Louist.

Mintha a sivatagból egyenesen a sarkvidékre léptem volna, olyan érzés volt kiszállni a meleg zuhany alól.  Gyorsan vettem ki még egy törölközőt a csap alól, mert el is felejtettem, hogy én tegnap még a másik szobában fürödtem, és megtörölköztem. Miután már száraz volta mindenhol vettem volna fel a pizsamám, ami a másik szoba fürdőjének az ajtójára van akasztva. Király. Akkor most még is megadatik Zaynnek a lehetőség, hogy lásson törölközőbe csavarva. Remélem boldog lesz. Elfordítottam a zárat, majd kiléptem és meglepetésemre a szobában még hidegebb volt mint a párás fürdőbe, erre a testem is reagált, hiszen átjárta egész testemet a libabőr. Viszont az, hogy valakinek a perzselő tekintete végig pásztázta mindig a testem, sokkal jobban zavart, mint a lúdbőr.

- Zayn muszáj bámulnod? – kérdeztem tőle szemeimet forgatva, miközben hátat fordítva neki a szekrényéhez léptem. Költői kérdésemre nem válaszolt, viszont még mindig éreztem ahogy égeti a bőrömet tekintetével. Kinyitva szekrényét kivettem egy boxert melybe belebújtam, majd leengedtem a törölközőt. Azért mertem megtenni ezt a lépést, mert háttal voltam neki és ő az ágyon feküdt, tehát a meztelen hátamat meg nem szégyellem. Viszont arra lépésére nem számítottam, hogy mögém lopódzik és átöleli a derekam. Mikor meleg puha bőrének érintését megéreztem a derekamon azonnal melleim elé kaptam a kezemet és eltakartam őket.

- Zayn mit csinálsz? – kérdeztem halk és félénk hangon, mire egy apró puszit nyomott a tarkómon lévő végtelen jelre.

- Nem kell takargatnod a tested. – mondta és kezeit óvatosan az enyémekre vezette és magam mellé tette őket, miközben ujjainkat összefűzte.

- Zayn…én… - meg se tudtam szólalni, egyszerűen csak ziháltam,  úgy érezem nem tudok elég levegőt venni, hogy kitöltsem az egész tüdőmet.

- Semmi olyat nem akarok csinálni kicsim, csupán tudatni veled, hogy előttem ne szégyelld magad. – suttogta nyakamba. – Nem kell nekem hátat fordítanod.

- Zayn én még szűz vagyok. – nyögtem ki halk és vékony egér hangon.

- Szeretlek és annyit várok rád amennyit csak akarod, de mint mondtam most nem akarok semmit. – mondta éreztem a nyakamon, hogy ajkai felfelé görbülnek. – Fordulj meg.

- Zayn ne… - de tiltakozásom ellenére is megfordított és magához húzott, miközben kezei a derekamra simultak.

- Winter csodálatos vagy.  Hidd el és tudom, hogy ma reggel lettél csak a barátnőm, de mióta megláttalak valami megváltozott bennem. Valahogy azt éreztem, hogy nekem nem kell senki, csak te. Minden dühkirohanásomnak te voltál az oka. Te mert boldognak láttalak. Boldognak, nélkülem. Iszonyatosan haragudtam magamra, mert elszúrtam. Azt mondtam hazudtam, mert túlságosan sértette volna a büszkeségemet, ha akkor bevallom, hogy szeretlek. Féltem ,hogy visszautasítasz, de csak később esett le, hogy te visszacsókoltál.  Érted? Én már akkor szerettelek és azóta csak érted dobog a szívem. Ezek nagy szavak és kicsit nyálas szöveg is, de nálad jobb dolog még nem történt velem. Szeretlek érted? – mondta és mindvégig csak a szemembe nézett. Nem érdekelte, hogy félig meztelenül állok előtte, hogy fedetlenek az idomaim. Nem őt egyedül az érdekelte, hogy tudjam mit érez. Monológja alatt könnyek szöktek a szemembe és válaszként csak két kezem közé fogtam az arcát és egy csókot nyomtam ajkaira és lágyan csókoltam, hogy érezze, én mit érzek, mire kiszökött egy könnycsepp a szememből. Mikor ezt észrevette elválasztotta ajkait az enyémektől és helyette inkább a könnyeimet csókolgatta le az arcomról. – Ne sírj. Tudom, hogy nyálasra sikeredett, de hát most mit csináljak, ha ezt hozod ki belőlem?

- Te olyan hülye vagy. – nevettem fel, mire csak elvigyorodott, majd mögém nyúlt és kivette egyik pólóját a szekrényből.

- Emeld fel a kezed. – suttogta én pedig behunyva a szemem úgy tettem, ahogy kért. Óvatosan belebújtatta kezeimet és fejemet a felsőjébe és végig vezette az anyagot, ahogy lefelé kúszott testemen. Persze közben kihasználta a lehetőséget és óvatosan végig simította az oldalamat is, amire ajkaimba harapva kuncogtam. Mikor véget ért a póló útja kinyitottam a szemem és az ő mosolyát láthattam meg először. Megfogva fejemet homlokomra tapasztotta ajkait, majd odamotyogta – A kedvenc hangom a kuncogásod.

- Nekem meg az éneklésed. – válaszoltam, mire megrázta a fejét, majd elment és visszahelyezkedett az ágyra. Hátát az ágytámlájának döntötte, majd megpaskolta a lába közt a helyet, hogy üljek oda. Lassan oda sétáltam, majd befészkelődtem ölébe és nekidőltem mellkasának, ő pedig fejét a vállamra tette, majd ölünkbe húzta a gépet.

- Tudom ám, hogy mit műveltél a twitteremen kis tündérke. – suttogta a fülembe és belecsípett az oldalamba, mire hirtelen ugrottam egyet nevetve.

- Ne haragudj. – mondta és boci szemekkel fordultam felé.

- Rád nem lehet. – mondta mosolyogva. – Na de ha már így elkezdtél twitterezni , kérdezzük meg a közönséget mit hallgassunk.

- Rendben. – bólintottam. - Azt elárultad, hogy ki a jó tündér?

- Nem, de sejtik, viszont akkor kérjünk segítséget a rajongóktól. – mondta majd gyorsan begépelte a rövid üzenetet.

- Látom szerettek trendelni. – mondtam, mert még ide is kettős keresztes jeligét használt.

- Csak azért, mert így könnyebben megtaláljuk a nekünk küldött videókat. – reagált cinikus megjegyzésemre.

- Amúgy akkor ez már ma a második trend lesz, ami rólad szól. Illetve rólunk. – egészítettem ki magam, mire felnevetett.

- Akarod mondani három. A harmadik lesz. – mondta, mire értetlenül fordítottam hátra a fejem. Nem válaszolt, csak rámutatott az oldalt lévő kis oszlopra, ahol a legnépszerűbb mondatok sorakoztak. Gyorsan el kezdtem átfutni a szöveget, majd a harmadik soron meg is akadt a szemem.

- Honnan jöttek rá? – kérdeztem, újra hátra fordulva hozzá.

- Nem hülyék Winter. Együtt láttak ma a parkban, csak te lehettél, mivel senki nem tudja a jelszavam és a fiúk meg nem csinálnak ilyeneket. Ők hamarabb írják ki, hogy buzi vagyok. – válaszolta, de tekintete végig a képernyőn volt és el is indított egy számot, mire oda kaptam a fejem. Nem tesz jót a nyakamnak ez a sok tekergetés.

- Green day. – csillantak fel a szemeim, mert kevert stílusú zenei ízlésembe pont beletartozik a Green day is.

- Valahogy nem tudom el képzelni, hogy a romantikusok rockerek is legyenek. – mondta ironikus hangon, mire rácsaptam combjára.

- Igen is lehet. Nincs külön stílusom. Szeretem az American idiot számukat és nem vagyok feltétlenül rocker, sem romantikus. – mondtam büszkén, már amennyire ezt lehet büszkén hirdetni, de természetesen az elfojtott vigyor látszott az arcomon.

- Akkor mi vagy? – kérdezte és éreztem hangján, hogy jól szórakozik rajtam.

- Winter Payne. – válaszoltam egyszerűen, mire egy puszit nyomott megint a tetkómra.

- Helyes válasz. – búgta a tarkómhoz, majd tovább böngészte a közösségi oldalt.

- Mostantól mindig a tetkómra fogsz puszit adni? – tettem fel kérdésemet, kissé kacér hangnembe.

- Meglepetés. – mondta halkan nevetve.

- Mond el. – követeltem karba font kezekkel.

- Nem. – mondta és most már kicsit hangosabban nevetett.

- Jó akkor énekelni fogok neked, teli torokból és olyan hamisan amennyire csak lehet. – jelentettem ki fenyítés képen, de egy fenyítésen nem röhögni kéne a másiknak sejtésem szerint. Már pedig Zaynből úgy kitört a röhögő görcs, hogy azt hittem először, epilepsziás rohama van. – Ne nevess. Ez igen is komoly dolog. Fenyegetésnek szántam.

- Bocsi csak. – próbált makogva válaszolni, miközben könnyeit is törölgette. – Ez annyira aranyos volt, hogy nem bírtam ki.

- Tessék, már csak azért is éneklek. – jelentettem ki, majd visszatekertem a zene elejére ( ha akartok ti is visszatekerhettek szerk.) és teli torokból el kezdtem énekelni, de nem ám úgy mint a parkba…

- Don’t wanna be american idiot. – már épp kezdtem volna bele a következő sorba, mikor Zayn még jobban röhögve betapasztotta a számat. Na nem a szájával, hanem a kezével, azért nem lógunk annyit egymáson egész nap.

- Még a végén mindenkit felébresztesz- mondta röhögve és abban a pillanatban...

Kész. Vége. Elegem van. Én ezt nem bírom. Egész nap minden kattog a fejemben és akárhányszor eldöntöm, hogy el kezdek írni valami közbe jön. Meglátok egy képet, elkezdek képet szerkesztgetni, zenét keresek beszélgetek másokkal. Ez így nem mehet tovább, itt befejeztem és nem érdekel. Tudom, mindenki szomorú lesz, mindenki fel fog háborodni és mindenki utálni fog, de ott van az iskola a sok tanulni való, plusz még a másik iskola ez túl sok. Befejeztem ezt a történetet. Az már nem jó ha én is unom, nem de? Márpedig amint leülök gépelni a gondolataim elkavarodnak máshova és nem engedik, hogy írjak, most mit kéne tennem? Kényszerből pedig nem tudok írni. Ezt is Miatta kezdtem el és azt hiszem Miatta is fejezem be. Túl sokat gondolok rá, ez nem egészsége, hiszen én őt utálom, mert összetört. Na mindegy a lényeg, hogy ez nem megy. Be kell fejeznem, hiszen most is mire figyelek az írás helyett? Hát a beszűrődő autók zajára és arra, hogy már mennyire besötétedett. Szégyellem magam emiatt és marcangol a bűntudat, de nem megy, remélem majd az olvasóim is megértik...