Epilógusvagymi...

(Zene)

Kedves Naplóm!

Minek is kezdek harmadjára naplóírásba, fogalmam sincs. Viszont most okosabb vagyok, ugyanis már elektronikus formában írom. Muhahahaa, sikerült elnyomnom a véremben pezsgő béna és hanyag géneket. Az első naplóm Zaynnél kötött ki, félig meddig jóként sült el, hogy megtudta, miként éreztem akkor. Viszont a második - amit nem sokkal, a fiúkkal való találkozásom előtt kezdtem - máig nem tudom, hogy kerül Liamhez. De akárhogy is történt egyáltalán nem bánom. Sőt örülök, hogy nem nekem kellett elmondanom mindent, legalább is elsőre, mert muszáj volt szóban is elmondanom még egyszer, hogy elhiggye. Apropó Zayn, Liam, srácok, naplók, érzelmek… az életem fenekestül felfordult az elmúlt egy év alatt. Körülbelül másfél éve volt hogy felkértek a fiúk „analizálására”. Előre megmondom, sikerült. Diplomás pszichológus vagyok vagy pszichiáter… Ez maradjon köztünk, de még mindig nem tudom mi a különbség köztük. A lényeg, hogy LEDIPLOMÁZTAM. Ez az első jó hír. A második, hogy van egy iszonyat édes pasim. Miket beszélek, nekem van a világ legédesebb, legjobb barátja. Jobbat még kívánni sem lehet. Imádom, ahogy meleg barna szemeivel átlát rajtam. Imádom, ahogy izmos karjai közt tart. Imádom, ahogy puha és hatalmas tenyerével simogatja a bőrömet, ahogy ujjaira tekeri hajamat. Imádom, ahogy lágy puszit lehel a homlokomra, arcomra, orromra, számra (és nem mondom még hova, mert valószínű kislányom is fogja olvasni. Szia kicsim! ) Imádom, ahogy úgy bánik velem, mint egy pótolhatatlan, egyedül porcelán babával. Sosem vesztette el a bizalmamat, még csak meg sem rengett. Ilyen biztos talajon még soha nem álltam. Tudom, hogy nekem Ő az. Ő az igazi. A nagy Ő. A világot megrengető szerelem. És vágyom rá, hogy végre az ő nevén szólítsanak. Vágyom rá, hogy végre Mrs. Payne legyek a pácienseimnek, az idegen embereknek. Akárhányszor végig állom az okmányirodákban a sort, csak legyen már a nevem Mrs. Payne. Akaratos vagyok? Lehet, de tudom, hogy ő is szeret és tudom, hogy nála jobbat én sosem fogok találni. Szóval igen a második jó hír, én vagyok Liam Payne barátnője, szerelme. Hogy, hogy történt? Vázlatosan. Zayn kérdésére, hogy hiszek-e neki, válaszom nem tudom volt. Sokáig civódtam a dolgokon, Louis és Liam segítségével. Azonban megtudtam, hogy neki van barátnője, kiakadtam. Ez Rómában történt. Liam eljött, hogy megvigasztaljon, majd megcsókolt, majd lefeküdtem vele. (természetesen aludni, Kicsikém!) Azt suttogta egész éjszaka alatt, hogy szeret és semmi másra nem vágyik, csak rám. Ám akkor még makacsul azt hittem, hogy ez csak egy tévedés. Ő még Daniellet szereti, éppen ezért reggel korán eltűntem mellőle, sőt a városból is. Visszaköltöztem New Yorkba. Persze nem sokára utánam jött és megbeszéltünk mindent és hát most a közös házunk nappalijának kanapéján csücsülök és írom a laptopomon ezt a naplót. Hűű de hosszú lett ez az első bejegyzés. Na, mindegy. De nehogy azt hidd, hogy ennyi történt csak. Vannak itt még jó hírek. Úgyhogy folytatom is. Szóval a harmadik jó hír, hogy…

- Mit tevékenykedsz édes? - szólt halkan a fülembe búgó hangján Liam, ezzel is félbe szakítva az írásom.

- Semmit. - csuktam le a gépet és hátranyúlva tarkójánál fogva közelebb húztam magamhoz, hogy megkaphassam az üdvözlésemet.

- Hmmm… Még mindig nem tudtam hozzá szoktatni magam ahhoz, hogy csakis az enyém vagy. - bújt a nyakamhoz, miután elváltak ajkaink. Válaszul csak kuncogtam és félre hajtottam a fejem, hogy arcát könnyebben fúrhassa nyakamba.

- Milyen volt a táncpróba? - kérdeztem vigyorogva.

- A szokásos… - felelte, majd miközben részletezte elindult megkerülni a kanapét, hogy hanyatt dőlve ölembe rakhassa fejét. - Niallnek még mindig nehezen mennek az irányok. Bezzeg mikor a repülőtér labirintusából kell kijutni, hogy minél hamarabb láthassa Saraht akkor tudja. Harry SMS írás közben próbált táncolni, így nem egyszer elesett. Lou direkt elrontotta, Zayn pedig így hamar feladta, hogy normálisan odafigyeljen a próbára.

- És te? - kérdeztem rövid barna haját birizgálva.

- Én egész végig egy széken ültem és fejben itt jártam, hogy mennyire jó lenne végre csak egyedül kettesben egy egész nap. Vagy egy egész hét. Se próbák, se munka, se srácok. Csak mi. - álmodozott lehunyva a szemét.

- Hát ez holnap már meg is valósul. - feleltem mosolyogva, mire kipattantak szemei.

- De nem konferenciád van Münchenben? - kérdezte zavartan.

- Lemondtam. - feleltem egyszerűen, és az a meglepődött boldog arc minden pénzt megér.

- Te lemondtad a nemzetközi izédet miattam? - hüledezett.

- Miattunk. - mosolyogtam rá szélesen. - Niall Norvégiába megy Sarahoz, Harry megy a húgomhoz, Lou Eleanorral tölti a szabadságot, Zayn pedig Perrievel. Hogy nézne ki, ha én meg itt hagynálak egyedül? Itthon maradok veled, le se tudsz majd vakarni magadról.

- Mivel érdemeltelek ki? - rázta a fejét hitetlenül nevetve.

- A két szép szemeddel, a gyönyörű mosolyoddal és a hatalmas szíveddel. Meg úgy alapból önmagaddal. - válaszoltam nevetve, mire az ő nevetése is betöltötte a kis nappalinkat.

- Imádlak te nőszemély. - vigyorgott rám, majd lehúzva magához megkaptam a jutalmamat. Mindeközben sikerül úgy ügyeskednie, hogy mire elváltam tőle, rajta hasaltam.

- Ezt hogy csináltad? - kérdeztem nagy szemekkel, államat megtámasztva mellkasán.

- Ügyesen. - kacsintott rám, mire a szokásos módon a vér elöntötte arcomat. - Szeretem látni, ahogy elpirulsz.

- Én utálom, mert olyan leszek mintegy paradicsom. - húztam el a számat.

- Egy gyönyörű paradicsom. - mosolygott rám szemtelenül, miközben megsimította arcomat.

- Még elmehetek? Csak holnap indul a gépem. - fenyegettem duzzogva, persze csak játékból.

- Felejtős. - rázta a fejét magabiztosan. - Ha kell, magamhoz bilincsellek.

- Miért nem az ágyhoz?

- Mert bárhova akarnál menni, elmehetsz, csak vinned kell engem is. Plusz nem sértem a szabadság jogodat. - mondta mindentudóan.  - Apropó bilincs.

- Igen? - néztem rá kíváncsian.

- Oké nem kertelek, kimondom… - motyogta magának. - Tudom, hogy még alig csak egy éve vagyunk együtt, de ez volt életem legjobb időszaka. Olyan mintha a Paradicsomban lennék. És mikor ma elhaladtam egy ékszeres előtt megláttam ezt és Te jutottál eszembe. Hogy majd egyszer szeretnélek oltár elé vezetni és szóval, nem kell most rögtön esküvőre gondolnod meg semmi, ráér, de azért biztosításképp, hogy soha nem hagysz el úgy, mint az első éjjel, szeretnélek magamhoz bilincselni. Szóval Chloé lennél a jegyesem?

- Mi? - kerekedtek el a szemeim monológja hallatán és azt se tudtam hova kapjak. Mire kicsit is észhez tértem egy bordó bársony dobozt nyújtott felém. Mielőtt elvettem volna mellkasán megtámaszkodva felültem. Kezembe véve a kis kocka alakú tartót végig simítottam az anyagon, majd felpattintva a zárt még egyszer elájultam. - Liam, én… Te jó ég meg sem tudok szólalni.

- Szóval? - kérdezte kicsit feszengve.

- Igen. - suttogtam, majd újra és újra mondtam egyre hangosabban. - Igen, igen, igen, igen…

- Akkor hát… - fogta meg a kezem, és bal gyűrűs ujjamra felhelyezve az aranyszínű gyűrűt a szemembe nézett. - Chloé Bucket, mától a menyasszonyom vagy és idők kérdése csak, mikor leszel Mrs. Payne.

- Viszont drága vőlegényem, nekem is van egy aprócska hírem… Tényleg aprócska. - váltam én kicsit feszülté.

- Igen drágám? - simogatta a kézfejem.

- Azt hiszem, most már hárman vagyunk itt... Liam valószínűleg várandós vagyok.

Szóval a harmadik jó hír, hogy gyermeket várok. A negyedik pedig az lett, hogy Liam eljegyzett. Még az sem zavarta, hogy melegítőben voltam otthon. Ja és hogy, hogy fogadta, hogy valószínűleg apa lesz? Az maradjon az én titkom.