Komoly bejelentés

Sziasztok!

A címből sejthetitek, hogy itt már megint lesz valami és nem tagadom, jól sejtitek. De kérlek, figyelmesen olvassátok végig ezt a bejegyzést.

Nem rég én kitaláltam magamnak egy mottó, ami szerint, ha valamit elkezdek, azt be is fejezem, így vagy úgy. Több dolognak neki láttam és mindet be is fejeztem, azonban még sok nyitott dolog áll előttem. Közülük egy ez a blog. De még is mi legyen a blog sorsa? Miért kérdezem ezt? Azért mert én már képtelen vagyok folytatni és itt van pár indok, amiért…

1.)    Emlékeztek mikor volt rész utoljára? Emlékeztek egyáltalán, hogy mi történt? És az apró részletek megmaradtak a fejetekben? Valószínű, hogy nem és ez az én hibám. Nem lehet úgy blogot vezetni, hogy tartok egy fél éves szünetet.

2.)     Fél év hosszú idő, pont elég annyira, hogy megváltozzak. Megváltozott a stílusom, megváltozott a gondolkodási módom, a zenei stílusom. Őszinte leszek, még mindig bírom a fiúkat, de abszolút nem követem őket, fogalmam sincs, mikor mit csinálnak és azt se tudom mikor hallgattam utoljára egyetlen egy számot is tőlük. Annyi biztos, hogy rég…

3.)    Amikor blogoltam, én egy külön világban éltem.  Fent a felhők között, a lehetetlenek szigetén. Azonban a kihagyás alatt, valahogy visszakerültem a földre. Nem teljesen ugyan, de közelebb, ami azt jelenti, hogy az álmodozásaim, a képzeleteim nem hírességek körül forognak. Hanem húsvér emberek körül, akik egy karnyújtásnyira vannak tőlem.

4.)    Nincs kedvem írni, nem akarom ezt írni. Bár ez így hamis megfogalmazás, de ez van. Tudom mi lenen a vége, de odáig el kéne jutni és nincs meg azaz erő, ami végig segítene ezen a „töltelék” időszakon.  Bevallom, ha van szabadidőm inkább elkezdek olvasni egy könyvet, mintsem hogy írjak. Ugyanis ha írok, én azt nem úgy csinálom, hogy „Na akkor itt mi is történjen?”, hanem jön belőlem mint a vízfolyás. Na, hát ez most nincs meg. A folyó elapadt…

5.)    Elbizonytalanodtam. Elbizonytalanodtam abban, hogy nekem tényleg van egy szikrányi tehetségem ehhez. Tény és való, hogy élénk a fantáziám ,de nincs meg az a szókincsem, az a fogalmazási technikám, amivel ÉN meg lennék elégedve. Azért emeltem ki hogy én, mert lehet, ti nektek tetszik, lehet felnéztek rám, de én nem vagyok vele megelégedve. Nekem nem tetszik. Rossza a helyes írásom, hanyagul írok…

6.)    Itt a nyár! Vakáció! Tavaly a családi nyaralásom nagy részét írással töltöttem és nem azzal, hogy a családommal foglalkozzak, hogy ismerkedjek, hogy a barátaimmal legyek. Nem bánom, mert örömet okozhattam nektek, viszont idén szeretnék magammal törődni. Szeretnék új embereket megismerni esetleg új érzelmeket felfedezni…

Ezek a pontok nem azt jelentik, hogy teljesen eltűnök a blog világából. Éppenséggel csak ezt a blogot már nem fogom befejezni, nem hozok új részt, nem hozom az ígért novellákat. Tudom ,hogy a „szemetekbe” hazudtam, tudom, hogy átvertelek titeket. De saját magamat is becsaptam. (nem csak ezen a téren) Szóval nyugodtan hordjatok el mindennek, keressetek fel és verjetek meg, bármit csinálhattok, mert megérdemlem. Nem, nem mártírt csinálok magamból, de én ezt így érzem és leírom nektek. Most végre teljesen őszinte vagyok.

Úgyhogy ez itt az úgynevezett búcsúbeszédem. Viszont ha már búcsú, akkor jár köszönet is. Köszönet az összes feliratkozott olvasónak, az összes névtelen olvasónak, az összes kommentelőnek, az összes embernek, aki idetévedt. Rengeteg szép pillanatot és örömkönnyeket köszönhetek nektek. Köszönöm. Azonban van pár külön megemlítésre érdemes ember…

1.)    Tilla

Tilla az a lány, aki nekem a legtöbbet segített. Támogatott, bíztatott, ösztönzött, megértett, meghallgatott, megnevetett stb. Ha kifogytam az ötletekből ő segített nekem, ha mélyponton voltam ő kihúzott. És nem csak a blog terén. Nem egyszer hallgatta végig a bloggal való és magánéletbeli siránkozásaimat. Részese volt minden háttér munkának a bloggal kapcsolatban. Dizájn, szöveg ellenőrzés, kép kiválasztás stb. Tilla az egyik legnagyszívűbb ember, akit ismerek és nagyon, nagyon jó barátomnak tudhatok. Úgyhogy itt köszönök még egyszer mindent Tillus. Habár szerintem a világ összes köszönömje se lenne elég arra, hogy megháláljam mindazt, amit te nyújtottál nekem :) (megjegyzés: Tilla az osztálytársam és a hű mátkám :D)

2.)    Tyra W.

Tyra, azaz író volt (sajnos ő is befejezte a blogját) aki engem ösztökélt folyamatosan az írásaival. Mondhatni példaképem volt. Mindig olyat írt, hogy nem tudtam azt mondani „Majd holnap befejezem” Nem ha elkezdted olvasni a művét ,azonnal végig kellett olvasnod a kíváncsiság miatt. E mellett szerencsésnek mondhatom magam, mert már volt szerencsém beszélgetni vele, ha nem is sokszor, és egy nagyon kedves és aranyos lány. Úgyhogy ha még ne mis tudod Tyra, hogy mennyit segítettél, most megtudod.

3.)    Maya D.

Bagolyka. Ő az én éjjeli bagolytársam, akivel bár nagyon ritkán beszélek, mégis nagyon megkedveltem. Fantasztikus író és fantasztikus lány. Mindig ellenőriztük egymás műveit, tulajdonképpen a blog hozott össze minket és tudom, ha tanács kéne vagy segítség bátran fordulhatnék hozzá. :)

Sajnálom, hogy nem tudok mindenkit személyesen így jellemezni és megemlíteni, de higgyétek el mindannyitokat ugyan így szeretem, mint a megemlítetteket.

Úgyhogy ennyi volt. A fanfictionos időszakom befejeződött. Lehet hogy néha-néha időnként hozok egy-egy novellát, egy pár részes kis történetet, de ilyen fajtájúra ne is számítsatok mint ez. Ennek pedig a végét, ha szeretnétek elárulom egy rövidke mondatban oldalt, de ha nem akkor úgy lesz vége ahogy ti szeretnétek. :)

Még egyszer köszönök szépen mindent. Minden egyes pipát, megjegyzést, díjat, szavazást stb. Egy élmény volt írni nektek ezt a történetet.

Évesz,xx

 Welcome to the new age...

<a href="http://www.bloglovin.com/blog/8602369/?claim=v64zjkr974z">Follow my blog with Bloglovin</a>