○15.○

Winter szemszöge:

„Minden mindegy” vagyis pontosabban „Már minden mindegy”. Ez a két dolog vezetett rá arra, hogy azt cselekedjem, amit tettem. Egyszerűen meg kellett tennem, mert nem tudtam ellenállni. Nem tudtam megállni, hogy ne tegyem meg. Csak úgy vonzott, mint mágnes a vasat, vagy gravitáció az almát. Elvesztettem minden önkontrolomat. Elvette a gyönyörű szép barna szeme. Sosem éreztem még ilyet. A szívem majd kiugrott a helyéről, hogy érezhesse az Ő szívének ritmusát és felvehesse azt. Együtt akart dobbanni az Ő szívével. Szemem is néha ajkára vándorolt, mert mint szívem, ajkam is össze akart forrni az Övével. Egyszerűen hihetetlen csak érezni akartam, ahogy összeforrunk, ahogy eggyé válunk (nem úgy). Ezért csókoltam meg, semmivel nem törődve. Nem érdekelt, hogy nyílt utcán vagyunk, nem érdekelt hogy a rajongók néznek, nem érdekelt, hogy tele lesz velünk a sajtó, az internet, nem érdekeltek a következmények. Egyetlen egy dolog érdekelt és az Zayn volt. Úgy érzem Zaynnel bármit meg tudok tenni és vele bármit meg is tennék. Ezt hívnák tényleg szerelemnek? Szerelmes lennék? Mert ha igen, akkor sose akarok más érezni, csak ezt. A színtiszta szerelmet. Mellette nem érzek fájdalmat, mellette nem érdekelnek a problémáim, mellette az lehetek, aki vagyok, ítéletek nélkül. Ennél jobb nincs is. Nincs jobb annál, mint amikor az ember szerelmes.

A levakarhatatlan vigyor az arcán, mindent elárul. Elárulja nekem, hogy mennyire boldog. Boldog, mert én tettem meg a lépést. Én csókoltam meg őt és így nem neki kellett döntenie. Mert tudom, hogy kétségek közt tengődött. Megcsókoljon vagy ne. Hát és ha az ő szemszögéből nézem akkor tényleg nehéz kérdés, mert magamat ismerve nehéz kitalálni, hogy mit akarok. Ezért mutattam inkább meg neki az akaratom, hisz jobb a világos szobába megmutatni, hogy hova üljön, mint hogy a sötétbe tapogatózva vagy ráül a székre, vagy nem. Nem igaz? Amúgy a parkos jelenetünk után, válaszok nélkül elfutottunk kézen fogva és szerencsére voltak olyan jó fejek a lányok, hogy nem futottak utánunk.

- Már megint min töprengsz? – kérdezte Zayn, miközben vállamat karolva közelebb húzott magához és egy puszit nyomott hajamra.

- Semmin. – néztem fel rá mosolyogva.

- Aha persze. Na halljam. – bökött egyet a fejével a levegőbe.

- Most komolyan valljam be, hogy csak te jársz a fejemben és rajtad tanakodom. – bukott ki belőlem, mire elnevette magát.

- Ne tanakodj rajtam. Itt vagyok veled élőben, ne a fejedben lévő énemmel foglalkozz, ha nem ezzel a szexi sráccal - mutatott büszkén magára, mire elnevettem magam. Amúgy ezt a beszélgetést már a hotel liftjében folytattuk és pont meg is érkeztünk a megfelelő emeletre. Nevetve haladtunk a folyosó végén lévő lakosztály felé, mikor egy nem várt esemény történt. A kisírt szemű Danielle még mindig zokogva ráncigálta maga mögött a bőröndjét és fejét lehajtva tartott az általunk elhagyott lift felé.

- Danielle mi történt? – rohantam elé és vállaira téve a kezeimet megállítottam, de nem nézett fel csak zokogott.

- Engedj Winter. Kérlek. – könyörgött, miközben kerülte a tekintetemet.

- Dani. Liam tette ezt veled? – kérdeztem és próbáltam keresni tekintetét.

- Nem akarom Winter. Én nem. Csak engedj, nekem ehhez nincs erőm, elfogyott. – mondta zavarodottan, majd a végén felnézett rám és minden fájdalma elém tárult, habár még mindig nem értettem semmit. – Engedj el kérlek.

- Bármi történt sajnálom Danielle. – mondtam és gyorsan megöleltem.

- Majd beszélünk csajszi. – mondta és már ki is szakította magát karjaimból és rohant a lift felé. Én csak tétlenül álltam ott és néztem utána, majd hirtelen Zayn felé fordultam.

- Te tudsz valamit? – kérdeztem.

- Pont annyit, mint te. – mondta kicsit védekezően. Sóhajtottam egyet, majd hatalmas léptekkel indultam meg a lakás felé. Aki akkor az utamba került annak nem volt jó sorsa, ugyanis most egy perc alatt lerombolták a kedvem és eléggé mérges állapotba kerültem. Szóval mondhatni betörtettem a lakosztályba és azonnal Liamet kerestem. Mikor belépte ma többiek elkeseredett arca tárult elém és szavak nélkül mutattak az erkély fele én pedig céltudatosan oda is kitörtem.

- Mi a szar történt? Miért kell arra hazajönnöm, hogy Danielle zokogva rohan el? – kértem számon a bátyámat, nem teljesen kedves hangnemben, de erre ő fittyet hányt, ugyanis továbbra is a földre meresztette szemeit.

- Winter ne most kérlek. – mondta halkan, de én kérését figyelmen kívül hagyva azonnal neki estem.

- Fogalmam sincs mit műveltél, szegény lánnyal. De hogy te még egy ilyet nem találsz az biztos. Dani a lehető legjobb dolog volt az életedbe, de elcseszted. – kiabáltam, mire felpattant.

- Elég Winter. Nem kell még neked is a szememre hánynod tudom. Te is elcsesztél már rengeteg dolgot, ne üsd bele ebbe az orrod, főleg hogy semmit nem is tudsz semmit.  – kiabálta vissza dühösen, majd beviharzott. Őszintén szólva, leforrázva álltam ott. Mindenre fel voltam készülve, de hogy így visszakiabál, arra nem. Most én vettem át a szerepét, most én voltam az aki csak előre meredt. Nem sokára két kar fonódott a derekamra és állát a vállamra fektette.

- Nem akart megbántani, te is tudod. – suttogta a fülembe, majd egy puszit nyomott arcomra.

- Akkor sem kellett volna így felhoznia. Tudom, hogy rengeteg minden elrontottam, de… - nem engedte, hoyg befejezzem.

- Ne felejtsd el, hogy te kezdted. Ő megkért, hogy ne most, de te nem törődtél vele. – mondta rávilágítva a tényekre.

- Most kinek az oldalán állsz? – fordultam meg karjai közt és úgy néztem szemeibe, mert úgy éreztem, most engem hibáztat azért, mert kiabált velem Liam.

- Nem akarok egy testvérharcba beszállni, de te is érzed, hogy te provokáltad ki. – mondta kicsit közelebb húzva magához, így nem engedve, hogy eltoljam magamtól.

- De akkor is. – próbáltam vitába szállni vele, miközben két öklömet a mellkasára tettem.

- Winter. – nevette el magát, majd még közelebb húzott magához és fejemet a mellkasába fúrtam.

- Ajjj. – morogtam a pólójába és éreztem, hogy könnyek kezdik ellepni a szemem. – Utálom, hogy mindig igazad van.

- Tudom. – mondta hajamon végig simítva, majd állam alá nyúlva felemelte a fejem. – Te miért is sírsz? Utálom, ha sírsz.

- Csak megbántott Liam, meg hát a felismerés, az igazság… - soroltam, elfordítva tekintetemet.

- Ki fogtok békülni nyugi kicsim. – mondta újra a mellkasára vonva és még egyszer hajamat megsimítva.

- Nagyon remélem. – motyogtam pólójába, amit már két kézzel markoltam.

- Na gyere pattanj bolha. – mondta és hallottam hangján, hogy mosolyog. Eleinte nem értettem mit akar, de mikor derekamról keze lecsúszott a combomra rájöttem, hogy fel akar venni. Szóval ugrottam egy picit és így fel tudott venni. –Bemegyünk eszünk valamit.

- Rendben. – motyogtam, miközben már kezemmel nyakát öleltem szorosan. – csinálsz nekem ebédet?

- Nem tudok főzni. – mondta nevetve, mikor már a konyhába léptünk be.

- Nem baj. – válaszoltam.

- Rendben, akkor ezt a tehetséget figyeld. – mondta, miután lerakott a konyhapultra és berohant a telefonért.

- Te mit csinálsz? – kérdeztem, mikor visszatért a füléhez szorított telefonnal. Kérdésemre csak egy mutatóujj mutatással felelt és beleszólt a telefonba.

- Szobaszerviz? - Jó napot Zayn Malik vagyok 685-ös lakosztályból. Ebédet szeretnék rendelni. - Két személyre szeretnék egy pizzát sonkával, kukoricával, ananásszal, sajttal. – Igen Hawaii pizzát kérek. – Köszönöm.

- Ne te most mit csináltál? – kérdeztem a nyilvánvalót, mikor már lerakta a telefont, amit letett az asztalra.

- Tudtad, hogy a sonkás ananászos kukoricás pizzát, Hawaii pizzának hívják? – kérdezte elém lépve és két tenyerét combomra simította. Mivel rövidnadrág volt rajtam puha meleg keze közvetlen érintkezett a bőrömmel, amire akár egy kémiai reakciót is fel lehetett volna írni. De mivel sosem voltam jó kémiából, eszem ágában sincs ezzel vacakolni, mikor helyette odahajolhatok arcához és egy puszit nyomhatok szájára.

- Elég régóta Hawaii pizzának hívják tökfej. – mondtam a rövid szájra puszim után mosolyogva, mire egy picit sértődött arcot vágott.

- Nem vagyok tökfej. – mondta és levette kezeit a combomról, majd mellkasa előtt összefonta.

- De. Te az én tökfejem vagy. – mondtam és két kezem közé fogtam az arcát.

- De akkor te meg az enyém és akkor kvittek vagyunk. – mondta még durcásan.

- Legyen ahogy ő felsége kívánja. – mondtam kuncogva és egy puszit nyomtam szájára.

- Miért hívtál ő felségének? – kérdezte felvont szemöldökkel.

- Tudom mit jelent a nevet. – suttogtam, mintha valami titok lenne és leugrottam a pultról, mert megjött a pizza. Kiugrálva az ajtóba elvettem a pincértől a nagytálat, majd orrára csapva az ajtót visszamentem a konyhába. Hát nem mindig a kedvességemről vagyok híres, de azért egy köszönömöt oda motyogtam neki. Visszaérve a konyhába letettem az asztalra a nagy tálat és leültem a pizza elé.

- Ennyire ne csorgasd rá a nyáladat. – mondta nevetve Zayn, majd kihúzta a mellettem lévő széket és ő
is leült. Így néztük ketten a pizzát, mert egyikünk sem akart először venni belőle. Csak bámultuk az ananász darabkákra ráolvadt sajtot, a néhány szem kukoricát, amik megpirultak, de enni nem ettünk belőle. Ezt az „idilli” pillanatot drágalátos szőke Niall Horan szakította meg, aki fütyörészve besétált, majd elvett egy szeletet a pizzából szó nélkül és már csámcsogott is rajta.

- Hééé. – néztünk utána mérgesen egyszerre.

- Ez fura volt. – mondta teli szájjal, mi pedig (legalábbis én biztosan) felvontuk a szemöldökünket. – Na jó be lehet ám fejezni ezt. Eléggé rémisztő.

- Mégis mi? – kérdeztem, mert abszolút nem értettük, barátunk riadtságát.

- Nem veszitek észre? Teljesen egyszerre mozogtok, ugyanazt csináljátok. Ez nagyon ijesztő, ráadásul láttam, hogy most Zayn is ugyanezt akarta kérdezni, csak rád hagyta. - magyarázta, miközben szép kis belátást nyerhettünk szájába, ahol a már megőrlődött pizza helyezkedett el. Fúúúj.

- Niall, megtanulhatnád. Előbb rágd meg, nyeld le, majd utána dumálj, mert eléggé undorító a nyálas pizza golyó a szádban. – mondta ki Zayn a gondolatomat és most, hogy így Niall előbb említette ezt a közös gondolat dolgot, lehet hogy igaza van. Kísérteties.

- Hagyatok békén jó? – kérdezte nyelve egy nagyot és immár nem kellet a pizzát néznünk.

- Rendben, de ha nem haragszotok, most aludni van kedvem. – mondtam a hirtelen rám törő álmosság miatt.

- Okés kicsim. Menj az én szobámba. – mondta Zayn és egy puszit nyomott az arcomra, majd felálltam és elvettem egy pizza szeletet.

- Akkor viszlát uraim. – mondtam pukedlizve egyet, miközben beleharaptam a pizzába vigyorogva. Mikor nagy nehezen visszaálltam normálisan két lábra elindultam kifelé és a boltív alatt áthaladva jobbra fordultam és meg is álltam. Tudom nem tisztességes és csúnya dolog, de kíváncsi vagyok. Érdekel, hogy miről fognak beszélni, lehet hogy rólam? Na jó nem vagyok ennyire nagyképű, hogy azt gondolom, csak én lehetek a téma, bár örülnék neki és ezek szerint ők szeretnek engem boldogan látni. Miért? Mert Niall egy beszélgetést kezdeményezett így:

- Tehát akkor összejöttetek?

- Igen.

- Végre levakarhatatlan vigyor ül az arcodon a fancsali képed helyett.

- Imádom, hogy őszinte vagy.

- Ugye? Én is imádom magamat. Ja és vigyázz tündérkére, rendben?

- Nem Niall átverem, megcsalom, és apró darabokra tiprom.

- Na ennél a pontnál fog megtörténni, hogy nem érdekel, hogy a fogadott bátyám vagy, én szétverem a csinos kis pofádat.

- Na de ez az a pont ami soha nem fog eljönni. Niall én szeretem és olyan hirtelen jött minden mert szinte az első mélyebb beszélgetésünknél magával ragadott. Olyan hülyének éreztem magam hogy nem tudom levenni róla a szemem.

- Szerelmes vagy.

- Azt hiszem most először és remélem utoljára is.

- Utoljára?

- Igen. Én nem akarok rajta kívül mást, csak őt. Tudom, hogy csak ma jöttünk össze, de ez egy olyan dolog, hogy itt nem számít az idő.

- Igazad van. A szerelem nem ismer semmit. Se határokat, se időt.

- Viszont boldoggá tesz.

- Legtöbb esetben.

- Ezt hogy érted?

- Van olyan hogy viszonzatlan szerelem, reménytelen szerelem. A szerelem ott sem ismer határokat, se időt viszont ott nincs meg a hozzávaló, amiből boldogságot kreálna, így inkább fanyar fájdalmat okoz. Ezt már te is átélted, ha jól emlékszem.

- Kösz hogy emlékeztetsz haver, viszont megért minden fájdalmat, az hogy most magam mellett tudhatom és karjaimba zárva biztosíthatom, hogy mellettem biztonságban van.

A szívemnek és lelkemnek ennyi pont elég volt. Mosolyogva fejeztem be a hallgatózást és indulta mel a szoba fele. Pontosabban indultam volna, de beleütköztem Louisba, vagyis inkább mellkasába.

- Liz, mit csinálsz? – kérdezte és megfagytam. Egy részt mert rajta kapott a hallgatózáson, másrészt még szokatlan újra ezt a nevet hallani és kicsit meghökkent.

- Cssss. – kaptam észbe, hogy kicsit hangosabban mondta Lou, ezért a kihallgatott személyek is meghallhatták.

- Hupsz. –mondta egy grimasszal az arcán a hátam mögé meredve, ugyanis a két fiú ott állt mögöttem, mert kijöttek a konyhából.

- Jó éjt. – vigyorogtam és bespuriztam Zayn szobájába. Miután bevágtam magam után az ajtót, hassal rávetődtem az ágyára és a komódról magamhoz vettem a telefonját a fejhallgatóval együtt. Feloldva iPhonját azonnal a zenékhez léptem be és ujjammal pörgettem a zenei lejátszási listákat. Mikor megláttam az Álmodozás Ő róla listát, elmosolyodtam. Most már teljesen másként tekintek erre a listára, mint előtte. Akkor nem tudtam elfogadni, hogy ő szeret. Nem tudtam elfogadni sem elhinni, így mondhatni fájt a tudat. Most viszont mosolygok rajta és szívemet kellemes melegség tölti el. Egy pillanatra elidőzött az ujjam ezen a listán, de aztán megláttam valami mást, ami felkeltette érdeklődésemet. Cody. 

Megnyitva láttam, hogy csak Cody Simpson számokból állnak. Meg voltam lepve, hiszen Zaynből nem nézném ki, hogy ezt a szőke, kékszemű lányok bálványát hallgatná. Valahogy nem ilyennek ismertem meg a stílusát, nem rá vall, de azért bele hallgatok. Feltettem a fejemre a fejhallgatót, majd kiválasztottam egy számomra tetsző címet, ami az On my mind volt, valami akusztikus változatban. Lágy gitár akkordokkal kezdődött és nyugalmat árasztott, tehát már tetszik. Lassan elkezdődött az ének is és a szöveg magával ragadott.

I’m sleeping through the day /Egész nap alszok

I’m trying not to fade/Próbálok nem elfakulni

But every single night/De minden este

I’ve just been lying awake/Álmatlanul fekszem

Cause I, I can’t get you off my mind/Mert nem tudlak kiverni a fejemből

The moment that we met, I didn’t know yet/Abban a pillanatban mikor találkoztunk nem tudtam még

That I was looking at a face I’ll never forget/Hogy láttam egy olyan arcot amit soha nem felejtek

Cause I, I can’t get you off my mind/ Mert nem tudlak kiverni a fejemből.

I can’t get you off my mind/Nem tudlak kiverni a fejemből

Give me the chance to love you/Adj egy esélyt hogy szerethesselek

I’ll tell you the only reason why/Elmondom az egyetlen okot miért,

Cause you are on my mind/Mert a fejemben jársz.

I want to know you feel it/Tudni akarom hogy érzel,

What do you see when you close your eyes/Mit látsz mikor becsukod szemeidet

Cause you are on my mind/Mert a fejemben jársz.

Olyan szívesen hallgattam volna még tovább, mert Cody hangja megnyugtatott és ez a kis dalrészlet annyira elvarázsolt, hogy kíváncsi volta ma folytatásra. De nem hallgathattam tovább, mert valaki levette a fejemről a fejhallgatót és kikapcsolta a zenét.

- Na. Végig akartam hallgatni. – mondtam durcásan Zaynre nézve, mire elmosolyodott.

- Majd később végig hallgatod. Amúgy mit hallgattál? – kérdezte törökülésben ülve az ágyon.

- Cody Simpsont, és kissé meglepett, hogy te Codyt hallgatsz.– válaszoltam, mire mérgesen megrázta a fejét.

- A húgaim. Nem én hallgatom őket, hanem a húgaim rakták rá. – forgatta meg a szemeit, mire kuncogni kezdtem.

- Jó ízlésük van a húgaidnak. – mondtam mosolyogva.

- Ezt majd velük megbeszélheted. – mondta már ő is mosolyogva én pedig felvont szemöldökkel vártam a magyarázatot. – Ha hazamegyünk, akkor valamikor meglátogatom a szüleimet és te is jössz.

- Hát nem is tudom…- mondtam beszívva alsó ajkaimat.

- Hallottad, miket mondtam a konyhába. És ha hiszed, ha nem ez mind igaz. Lehet ijesztően hangozott, de én tényleg csak veled szeretnék lenni mostantól, senki mással. – mondta és közben kezeibe vette a kézfejem és összekulcsolta ujjainkat.

- Rendben. – mondtam lesütve a szemeimet.

- Aztán pedig Liammel meglátogatjátok a szüleiteket. – folytatta, nekem pedig kipattantak a szemeim.

- Nem. – vágtam rá rögtön.

- Winter, aggódnak érted. Ha tudnák, hogy Liammel vagy akkor megnyugodnának. – válaszolta és rászorított kezeimre.

- Nem akarok hazamenni. Nem tudnék a szemükbe nézni, azután hogy eljöttem. – vallottam be.

- Jó akkor ezt majd megoldjuk. – mondta, aztán lefeküdt mellém az oldalára így elérte, hogy én is az oldalamra forduljak és háttal legyek neki.

- Aludjunk. – mondtam halkan, mert visszatért a konyhában feltörekvő álmosság.

- Aludj nyugodtan, én pedig őrzöm az álmodat. – súgta és kezét derekam köré fonva szorosabban húzott magához, majd egy puszit nyomott hajamba.

- Szeretlek. – suttogtam már lehunyt szemmel.

- Én is kicsim. – búgta vissza a hajamba, és megint hó gömb lett a hasamból és forró borzongás öntötte el testemet. Hiába, elég nagy hatással van rám.

Lassan el kezdtem pilláimat felfelé tologatni. Testem és lelkem kipihente magát, így úgy döntött nem enged tovább aludni. Mikor résnyire már nyitva volta szemem, felmértem a körülményeket. Hát hogy is mondjam se én, se Zayn nem az a nyugodtan alvó típus így mostani helyzetünk egy gordiuszi csomóra hasonlított leginkább. Az én fejem Zayn mellkasán volt, az ő feje az én hátamon/vállamon. Kezeim kicsavarva magam alatt, míg Zayn keze a hátamon, egy pedig a derekamon. A lábainkról, pedig ne is beszéljünk. De ehhez képest eléggé kényelmes és jó a mellkasán feküdni. Még egy rövid ideig egyenletesen emelkedő és süllyedő mellkasán pihentem, de aztán szárazság kezdte kaparni a torkomat és kéntelen voltam felkelni a biztonságot adó karjai közül. Fogalmam sincs, hogy sikerült, de úgy ki tudtam mászni, hogy nem ébredt fel. Az ágy mellett állva pár másodpercig még csodáltam az alvó barátomat. Mert ő most már a barátom. A nagybetűs BARÁTOM. Oké most olyan vagyok mint egy 15 éves… Megrázva fejem helyre állítottam az agyamat és kimentem inni egy pohár vizet. Miután kiittam a pohár teljes tartalmát, amit magamnak öntöttem a nappali felé indultam. Tv-t akartam nézni, mert már nem tudtam volna visszafeküdni és visszaaludni. Viszont ahogy a nagy közös tér felé mentem megláttam, hogy Liam kint ül az erkélyen egyedül. Hirtelen lelkiismeret furdalás tört rám, ezért úgy döntöttem bocsánatot kérek tőle, a viselkedésem miatt. Tényleg nem érdemelte meg, vagyis de, de hát akkor sem szabadna beleszólnom a magánéletébe. Ő se szólt bele az én ügyembe, pedig nyugodtan megtehette volna, hiszen biztos, hoyg ő neki is feltűnt ez a kis „szerelmi háromszög.” Óvatosan lépdeltem óda a nyugágyhoz, amiben feküdt bátyám, majd mikor odaértem mellé, észrevettem hogy zenét hallgat és gondolkozik, de még így is észrevette közelségemet, mert feltekintett rám. Elővettem a legbűnbánóbb nézésemet és úgy pislogtam rá. Úgy tűnik hatott, mert nézése ellágyult és halvány mosoly jelent meg az arcán. Kicsit feljebb csúszott az ágyon és megpaskolta a combját, jelezve hogy üljek az ölébe. Boldogan mosolyogva tettem meg kérését és összekuporodva bújtam hozzá. Egyik füléből kivettem a fülhallgatót és behelyeztem az én hallószervem bejáratába. Nem szólt semmit, csak némán cirógatta a hátamat és hallgattuk a zenét. Nagyon megnyugtató volt számomra újra ilyen közel lenni Liamhez, de tudtam hogy ez nem helyes. Nem neki kéne engem nyugtatgatnia, hanem nekem kéne őt vigasztalni, bátorítani.

- Sajnálom, ha megbántottalak délelőtt. - suttogta a fülembe egy idő után, én pedig még jobban hozzá bújtam.

- Én voltam a hülye, nekem kéne bocsánatot kérnem. – motyogtam vissza. – Elmeséled mi történt?

- Már egy éve szakítottunk Daniellel, mert nem ment, hogy alig látjuk egymást és nehéz volt mindent összeegyeztetni, viszont ott volt az a probléma, hogy egyikünk sem tudott a másik nélkül élni. Ezért megpróbáltuk újra és működött egészen mostanáig. Valami megint elromlott. Ma mondta hoyg vissza kell mennie, mert sürgősen be kell ugrania valaki helyett és ezen összevesztünk, hogy ő most elmegy, és ennyire nem számít neki az, hogy együtt legyünk. Minden szart egymás fejéhez vágtunk és megint szakítottunk. Ezért láttad sírva. – mondta az eget kémlelve és hangjából lehetet hallani a bánatot, a gyötrelmet, a megtörtséget, azt hogy megbánta, amit tett.

- Menj utána. – mondtam, mire keserűen elmosolyodott.

- Ez ne milyen egyszerű. –rázta meg a fejét.

- De Liam ez ilyen egyszerű. Sokan azt mondják az igaz szerelmek nem teljesülnek be, de szerintem leginkább, azért mert mindig feladják a sokadik probléma utána. Szereted Daniellet? – kérdeztem, mire összevonta a szemöldökét és értetlenül nézett rám.

- Igen. –válaszolt zavartan.

- Liam egy kapcsolatban szükség van kompromisszumokra is. El kell fogadnod, hoyg neki is van karrierje és neked is. Engedned kell, hogy ő is sikeres lehessen. Hidd el legszívesebben itt lenne veled, de nem teheti mert várja a tánccsoport. Most gondolj bele, ha kettesben nyaraltok és a hét közepén felhívnak, hogy azonnal gyere, mert koncert lesz, mész igaz? – kérdeztem

- Igen, nem hagyhatom cserben a csapatot. – válaszolta teljesen egyszerűen.

- Liam, Dani ugyanebben a helyzetben van. Ha most itt marad, akkor csalódást okoz a csoportjának. – mondtam, mert sejtésem szerint ebbe így nem gondolt bele.

- Mekkora egy barom vagyok. De már mindegy, megbántottam és soha nem fog megbocsátani. – mondta letörve, én pedig sóhajtva egyet elvettem a telefonját és megkerestem egy zenét, ami tudtam, hogy segíteni fog.

- Csak hallgasd meg a szövegét. – súgtam és elindítottam Pink dalát. Annyira imádom ezt és remélem Liam megérti, mit akarok ezzel mondani. Lassan elkezdődött a zene, majd a dallamban megjelent Pink jellegzetes hangja, amit annyira szeretek…

Ever wonder about what he's doing /Gondolsz valaha arra, hogy mit csinálhat

How it all turned to lies /Hogy lett mindenből hazugság

Sometimes I think that it's better /Néha azt gondolom, jobb

To never ask why /Soha nem kérdezni, miért

Where there is desire /Ahol vágy van,

There is gonna be a flame/Ott lángnak kell lennie

Where there is a flame/Ahol láng van,

Someone's bound to get burned/Ott valakinek meg kell égnie

But just because it burns/De attól, hogy éget,

Doesn't mean you're gonna die/Még nem fogsz belehalni

You've gotta get up and try try try/Fel kell állnod és meg kell próbálnod

Gotta get up and try try try/Fel kell állnod és meg kell próbálnod

You gotta get up and try try try/Fel kell állnod és meg kell próbálnod

Eh, eh, eh

Funny how the heart can be deceiving/Vicces, hogy a szív milyen megtévesztő tud lenni

More than just a couple times/Nem kevés alkalommal

Why do we fall in love so easy/Miért esünk szerelembe olyan könnyen

Even when it's not right/Még akkor is, ha nem helyes

Where there is desire /Ahol vágy van,

There is gonna be a flame/Ott lángnak kell lennie

Where there is a flame/Ahol láng van,

Someone's bound to get burned/Ott valakinek meg kell égnie

But just because it burns/De attól, hogy éget,

Doesn't mean you're gonna die/Még nem fogsz belehalni

You've gotta get up and try try try/Fel kell állnod és meg kell próbálnod

Gotta get up and try try try/Fel kell állnod és meg kell próbálnod

You gotta get up and try try try/Fel kell állnod és meg kell próbálnod

Ever worried that it might be ruined / Aggódsz valaha, hogy talán el van rontva

And does it make you wanna cry?/ És sírnod kell tőle?

When you're out there doing what you're doing / Mikor csak úgy teszed a dolgod

Are you just getting by?/ Éppen csak túlélsz?

Tell me are you just getting by by by / Mondd, éppen csak túlélsz

Where there is desire /Ahol vágy van,

There is gonna be a flame/Ott lángnak kell lennie

Where there is a flame/Ahol láng van,

Someone's bound to get burned/Ott valakinek meg kell égnie

But just because it burns/De attól, hogy éget,

Doesn't mean you're gonna die/Még nem fogsz belehalni

You've gotta get up and try try try/Fel kell állnod és meg kell próbálnod

Gotta get up and try try try/Fel kell állnod és meg kell próbálnod

You gotta get up and try try try/Fel kell állnod és meg kell próbálnod

Gotta get up and try try try/Fel kell állnod és meg kell próbálnod

Gotta get up and try try try/Fel kell állnod és meg kell próbálnod

You gotta get up and try try try/Fel kell állnod és meg kell próbálnod

Gotta get up and try try try/Fel kell állnod és meg kell próbálnod

You gotta get up and try try try/Fel kell állnod és meg kell próbálnod

Gotta get up and try try try/Fel kell állnod és meg kellpróbálnod

Véget ért a szám és láttam a felismerést és a könnyeket Liam szemében.

- Ott a vágy? – kérdeztem.

- Igen. – suttogta rekedtes hangon.

- Akkor ott a tűz és most mindkettőtöket megégetett, de amint hallottad nem halsz bele. Csak menj és próbáld meg. Menj utána és mond meg neki, hogy mit jelent neked. – mondtam, mire szorosan magához ölelt.

- Mikor nőttél fel ennyire Liz? – kérdezte keserű mosollyal.

- Itt most nem rólam van szó. Menjél és az első géppel menj utána. Gyerünk. – mondtam újra olyan bíztatóan amennyire csak tudtam.

- Köszönöm. – suttogta és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Még mindig itt vagy? – kérdeztem viccesen, mire kicsit felnevetett és már ment is befelé pakolni.  Jó érzés segíteni a bátyámnak. Tudom, hogy mennyire tisztán szereti Daniellet és a lány is ugyanezt az érzelmet viszonozza. Ők egymásnak vannak teremtve és nem engedem, hogy bármi féle hülyeség elszakítsa őket egymástól. Ő nekik együtt kell lenniük. Én azt akarom hogy Danielle legyen a sógornőm, azt akarom hogy rokonok legyünk.

- Mondhatom szépen ott hagytál az ágyban. – zökkentett ki egy álmos rekedtes hang az elmélkedésemből.

- Bocsánat. – mondtam felállva és átölelve őt. –Mennyi az idő?

- 7 óra. – válaszolta. – Csináljunk valamit, mert most tuti nem fogok tudni aludni. – mondta, miközben állát a fejemre támasztotta.

- Menjünk moziba. – mondtam hirtelen és elhúzódva tőle csillogó szemekkel néztem rá.

- Rendben, akkor készülődjünk és keresünk valami mozit. – mondta mosolyogva.

- De régi moziba menjünk. – mondtam a kikötésemet, miközben már kézen fogva húzott befelé.

- Okés, de akkor azt veszed fel, amit én készítek ki neked. – vigyorgott én pedig megrántottam a vállamat.

- Nekem mindegy. – válaszoltam. Igazából nem féltem annyira, mert Zaynnek van stílus érzéke, tehát nem fog rossz szettet összeállítani. És bevallom nem is csalódtam benne, mert egy rövid gatyát, egy

 egyszerű fehér pólót és rá egy kötött hosszú kardigánt készített ki nekem. Sőt még táskát is rakott hozzá.

- Na megfelel? –kérdezte, én pedig bólintottam és azonnal eltűntem a fürdőbe, ahol felvettem az előbb említett ruhákat és tetszett az összhatás.

- Lehet többször megkérlek, hogy készítsd össze a ruháimat. – mondtam már felöltözve a szobába és egy puszit nyomtam az arcára.