○14.○

Winter szemszöge:

Fogalmam sincs mennyi ideig tartott a csók, de levegő hiányában muszáj volt elválnunk. Homlokát enyémnek döntötte és szemeit lesütötte, úgy, ahogy én is. Olyan mintha ezzel a csókkal és vallomással egy mázsa problémától váltam volna meg, és most szárnyalnék. Ha idáig boldognak mondtam magam, most nem tudom, mi vagyok. Most már 110%-ban boldog vagyok. Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, miközben mindketten halkan pihegtünk az érzelmes csókunk után.

- Min somolyogsz? – kérdezte Zayn, aki ezek szerint kinyitotta a szemét és meglátta az ösztönös elmosolyodásomat.

- Csak nehéz elhinni. – válaszolom én is kinyitva szemem és az ő tökéletes barna szempárjába fúrom tekintetem, melyben már semmi jele nincs szomorúságnak.

- Mit nehéz elhinni? –kérdezett vissza bujkáló mosollyal.

- Hogy végre a helyes útra lépek. – válaszolok teljesen őszintén, mert előtte megnyílok. Nem tudok és nem is akarok neki hazudni. Viszont erre már nem felel, hanem csak egyik kezének külső felével végig simít arcomon. Miután keze letért arcomról szorosan hozzá bújtam és mellkasába fúrtam fejem. Így suttogtam neki egy szót: - Sajnálom.

- És még is mit te kis hülye? – simít végig hajamon, majd kezei derekamon pihenteti. Érzem hangján, hogy mosolyog.

- Hát hogy ennyi ideig szenvedned kellett miattam. – mormogtam pólójába.

- Nem érdekel mennyit szenvedtem, a fő az, hogy most már végre az enyém vagy és pofonok nélkül csókolhatlak és tarthatlak a karomba. – vallja be teljes őszinteséggel és egy puszit nyom fejem búbjára.

- Szeretlek. – motyogom halkan, és az is kétséges, hogy meghallotta-e ezt a rövid szócskát, ami hatalmas érzéseket közvetít.

- Én is szeretlek. – suttogta vissza, mintha félt volna, hogy bárki is megtudja. Mintha ez csak a mi titkunk lenne, hogy szeretjük egymást. A halk felelt közben éreztem, ahogy ölelése kicsit szorosabbá válik. Nem kényelmetlen fojtogatóvá, hanem inkább meleg és biztonságot adóvá. Engem is féltett a világtól, nem csak a szavait, mert magáénak akart, ahogy én is ki akartam sajátítani őt.

- Mit csináljunk? – kérdeztem kiemelve fejemet mellkasából, miközben a fehér pólóján viselt piros ingjének szélével játszottam.

- Mondjuk, sétáljunk egy nagyot a környéken? – kérdezte édesen mosolyogva, mire ajkaimba harapva bólintottam egyet. Már kezeinket összekulcsolva indultunk volna el, mikor magamra néztem és megtorpantam. Zayn érdeklődve és furcsállva tekintett vissza rám. – Mi a baj?

- Ne mutatkozhatok így ilyen koszos ruhában, egy szupersztár mellett. – mondtam teljesen hisztis hangon, utalva a kinézetemre, ugyanis miközben e miatt a srác miatt futottam életem legjobb 600m-es időeredményét a ruhám tiszta kosz lett, mert néha kicsit levágtam a kanyarokat, plusz egyszer el is estem, de ez lényegtelen.

- És ha szupersztárt nem érdekli, hogy nézel ki? – kérdezte, mire megráztam hevesen a fejem.

- Lehet téged nem zavar, de engem igen. Menjünk haza és átöltözöm. Utána mehetünk sétálni. – mondtam dacosan.

- Ha hazamegyünk, soha nem jutunk ki onnan, mert szét szednek a többiek a kérdéseikkel. – mondta és kicsi riadtságot észleltem szemeiben és hangjában, de szerintem csak megjátszotta.

- Akkor mondj jobb ötletet. – engedtem el kezét és karba tett kezekkel vártam tervét, amire nem is kellett olyan sokat várni.

- Elmegyünk és veszek neked egy új szettet. – vágta rá szinte azonnal.

- Nem. Nem engedhetem meg. – mondtam visszautasítva, hiszen nem akarom kihasználni.

- A barátod vagyok, megtehetem és meg is teszem. – jelentett ki olyan határozottsággal, hogy nem mertem volna ellentmondani neki, ha nem Winter Elizabeth Payne a nevem. Már pedig ez a becses nevem, úgyhogy nem hagyom magam.

- Nehezen fogsz venni nekem ruhákat, ha nem mozdulok innen. – mondtam, miközben orromat az égnek emeltem és a hatás kedvéért dobbantottam lábammal.

- Engem nem zavar. – válaszolta hanyagul, majd kissé letekintve láttam, hogy elindult felém, de próbáltam figyelmen kívül hagyni. De eléggé nehéz ezt cselekedni, mikor benyúl a térdhajlatom alá és a hónom alá, majd így emel fel, és indul el velem az üzlet sorok irányába. Sajnos nem tudok kárt tenni benne (mondjuk nem is akarnék) és még harcolni se tudok ellene, mert túlságosan lefoglal az, hogy nyakát szorosan átöleljem, és le ne essek. Igaz, hogy szinte olyan biztosan tart, mintha hozzá lennék ragasztva, de azért jobb, ha kapaszkodom. Mellesleg jobban szemügyre tudom venni dudorodó karizmait, amelyeket befeszít cipelésem miatt. Szívesen végig simítanék rajtuk, de úgy érzem akkor hamar földet érnék. Ezt onnan tudom, hogy egyszer már elkezdtem óvatosan végig húzni kezemet felkarján, mire Zayn megtorpant és megkért, hogy saját biztonságom érdekében ezt hanyagoljuk, míg az ölében visz. Felajánlottam, hogy megyek a saját lábamon, de félt, hogy megfutamodok, ezért inkább fent tartott. A parkban sétáló emberek közül ezt a kis ölben vivős jelenetet néhányan mosolyogva nézték végig, néhányan pedig fapofával esetleg egy kis fintorral. Hiába, nem mindenki tudja, milyen is az a szerelem. Még az se biztos, hogy én tudom, milyen is ez a furcsa életjelenség, de a hó gömbhöz hasonlítható gyomor azt hiszem, erre akar utalni. Szerelemben vagyok. A hó gömb gyomor, csak annyit jelent, hogy konkrétan fordul egyet a gyomrom és valami csikiző érzés kezd el lezajlani ott bent. Szóval a gyomrom a hó gömb, amit megfordítasz és elkezd lefelé szállingózni a hó. Mindenegyes csók után, vagy puszi, vagy valami érdekes dolog után fordul egyet a gyomrom és elkezd „havazni”, ami eléggé sokáig tart.

- Megérkeztünk hölgyem. – tett le óvatosan a földre egy butik előtt, majd a biztonság kedvéért mögém állt és óvatosan elkezdett befelé lökdösni

- De én nem akarom. – kezdtem el nyafogni.

- Menj be az öltözőfülkébe, majd én viszek ruhát, mert úgyse választanál makacsságból. – mondta mosolyogva, mire vágtam egy fintort, de azért úgy tettem, ahogy kért. Később be is adott egy farmer rövidnadrágot és egy mintás pólót. Jól nézett ki, de valami még hiányzott. Befontam oldalra a hajamat, ami javított a helyzeten, de még mindig nem volt tökéletes. Miközben magamat lestem a tükörben, Zayn bedugta a fejét a függönyön és akkor jött az isteni szikra.

- Na, kész vagy kicsim? – kérdezte becézve, ami jól esett szívemnek, lelkemnek, de nem tudta elterelni a figyelmemet a tervemről.

- Igen, de valami még hiányzik. – fordultam felé édes mosollyal, mire felhúzta a szemöldökét, jelezve hogy folytassam. Odaléptem hozzá és megfogtam az ingjét. – Ez hiányzik.

- Az én ingem? Inkább keresek egy ugyanilyet jó? – mondta, mire lebiggyesztettem számat és kiskutyaszemekkel néztem rá.

- Nekem ez kell. – mondtam kis ovis hangon, mire megforgatta szemeit és levette az inget, majd segített felvenni. Miután felvettem hatalmas mosoly terült el az arcomon és szinte ugrándozva fordultam újra szembe vele. – Köszönöm.

- Remélem azért még visszakapom. – mondta nagyon halvány mosollyal, mire kapott egy apró puszit szájára. – Na jó tied maradhat.

- Imádlak. – öleltem meg, mire halkan felnevetett.

- Csak ezért? – kérdezte ironikusan, de erre nem feleltem, mert úgy is tudta választ.

Szóval Zayn megvette nekem a ruhákat és újra elindultunk az utcán kézen fogva. A boltok előtt elhaladva mindenféle dologról beszélgettünk. Legtöbbször értelmetlen, jelentéktelen dolgok merültek fel, de egyik alkalommal rátapintott Zayn egy elég komoly történetre.

- Tudják a nevelő szüleid, mármint Liam szülei, hogy hol vagy és hogy mi van veled? – kérdezte, miközben a kezét átvetett a vállamon (de még ujjaink is össze voltak kulcsolva) és húzott magához közelebb.

- Nem. – válaszoltam egyszerűen és nem szándékoztam bővebben kifejteni. Egyrészt mert nincs értelme, másrészt meg tudtam, hogy ez lesz a következő dolog, amire rákérdez.

- Miért jöttél el? – tette fel a várt kérdést és már a jól összeszedett gondolataimat próbáltam kimakogni, de erről nem igazán szeretek beszélni.

- Hát ez hosszú és bonyolult. – tértem ki a válasz elől, az előbb említett ok miatt.

- Winter, tudom, hogy nem szeretnél róla beszélni, de hidd el jobb lesz. Plusz szeretném, hogy tudd velem mindig őszinte lehetsz és megbízhatsz. – mondta, miközben letekintve arcomat figyelte. – Elvégre a barátnőm vagy, vagy micsoda?

- Hát még hivatalosan nem. –mondtam azzal a szándékkal, hogy továbbra is terelem a témát.

- Előbb én kértem, ezért kérlek, mond el. – kérlelt szépen, de még mindig nem volt erőm elmondani. Igazából nem fáj, csak nagyon szégyellem magam és a múltamra emlékeztet, ami miatt természetesen a föld mélyére ásnám magam a legszívesebben.

- Hölgyeké az elsőbbség. – vágtam rá zsigerből, mire csak egy szűkített „ezt most nem mondod komolyan” pillantást kaptam, szóval sóhajtva belekezdtem. – A múltamat már ismered, ami nem a legfényesebb, sőt, de ebbe ne menjünk most bele. A lényeg, hogy Karenék nagyon sokat veszekedtek miattam és mindig idegeskedtek, szinte csak velem foglalkoztak, akivel a baj volt. Nagyon rosszul éreztem magam ezért eldöntöttem, hogy a vizsgák után és miután betöltöttem a 18-at leveszem a terhemet a vállukról és megpróbálok saját lábamon megélni. Spóroltam is kis pénzt, hogy legyen miből eljönnöm, ami azért sikerült és még mindig van belőle egy kicsi a kártyámon, mivel kamatozik. Na mindegy ez nem lényeges, de mielőtt eljöttem hagytam nekik egy levelet, hogy minden rendben lesz velem ne aggódjanak és bocsánatot kértem a sok idegtépés miatt. Mondtam, hogy ne keressenek, meg fogok lenni és megköszöntem, hogy felneveltek. Nagyjából ennyi. Elvileg azt már nem tudják, hogy én most veletek élek és találkoztam Liammel. – fejeztem be az elhadart szövegemet és éreztem, ahogy kicsit megkönnyebbülök. Zayn kicsit szorosabban húzott magához, hogy éreztesse velem, ő mellettem van.

- Erre nem tudok sajnos mit mondani. – mondta kicsit letörten.

- Nem is kell, elég, ha csak szorosan magadhoz láncolsz, és soha nem engedsz el. – válaszoltam, mire egy puszit nyomott fejem búbjára és hozzá tette:

- Ígérem így lesz. – a meghitt pármásodperces kis idillünket én szakítottam meg, ugyanis kicsit fel akartam oldani a hangulatot. Nem mintha olyan nagyon feszült lett volna, de azért kicsit lehangolt ez a történet.

- Valamit ígértél. – mondtam az ég felé emelve a tekintetem.

- Nem is emlékszem mit. – mondta játékosan, mire kicsit meglöktem a vállammal és felnevetett. – Látod ott azt a padot? – kérdezte, miközben a szemben lévő parkban elhelyezkedő padra mutatott.

- Igen. – mondtam, bár kicsit kérdésnek hangzott, hiszen nem nehéz észrevenni egy padot.

- Na menj oda és ülj le. 15-30 perc és ott leszek én is, de valamit el kell intéznem. Ígérem, gyors leszek. – mondta, miközben lehajolt és egy puszit adott arcomra, majd el is ment. Mivel nem akartam olyan lenni, hogy már most követem és nem hagyom, hogy saját dolgait intézze, ezért leültem oda ahova mondta és türelmesen vártam őt, miközben élveztem a nap meleg sugarait.

Zayn szemszöge:

Kimondhatatlanul boldog vagyok. Nem hiszem, hogy van most olyan ember a Földön, a világban, vagy bárhol, aki boldogabb nálam. Annyira jó érezni, hogy az, aki miatt hevesen ver a szívem, akiért epekedtem idáig, akiért annyit szenvedtem most az enyém. Csak is az enyém. Akkor ölelem, akkor csókolom, amikor akarom és ennél több nekem nem kell. Soha nem éreztem még egy lány iránt sem ilyet. Azt hiszem én szerelmes vagyok. Sőt tudom, mert az ember nem tudja, hogy szerelmes, hanem érzi és én eléggé régóta érzékelem, hogy nekem ő kell. Megérte annyit sóvárogni utána, és még az sem zavar, hogy kissé zűrös múltja van, hiszen ő maga vallotta be. Drogozott egyszer kétszer, de leszokott és hiszek neki. Sőt már cigizni is rég láttam. De egyetlen egy rossz tulajdobsága sem tud zavarni, hiszen nekem is van számtalan és őt sem zavarja. Legalábbis remélem, hogy nem fogja majd zavarni, mert azért ő kevesebbet tud rólam, mint én ő róla. Mindegy én mindent megteszek, hogy ez a kapcsolat tökéletesen és harmonikusan működjön, mint egy jól olajozott gépezet. Na jó ez egy kicsit érdekes metafora volt, de mindegy. A lényeg, hogy bármit megteszek érte. Mint például most is azon dolgozom, hogy örömet szerezzek neki. Tudom, hogy tud és szeret is gitáron játszani, viszont nincs sajátja és azért mégsem kérheti el mindig Liamét. Miközben sétáltunk megláttam egy zeneboltot az utca végén, így az az ötletem támadt, hogy veszek neki egy gitárt, és azzal teszem hivatalossá kapcsolatunkat. Jó tudom, nem vagyok az az eredeti romantikus srác, de a szándék megvan. Miután megbizonyosodtam róla, hogy újdonsült barátnőm leült a padra és elkezdett várni engem, ahogy kértem gyorsan elindultam a bolt fele. Mikor oda értem az ajtó elé, láttam, hogy nem egy nagy hangszerkereskedés, de egy akusztikus gitár minden boltban akad. Fellépve a két alacsony lépcsőfokon benyitottam az üzletbe. Belépésemet egy csilingelés kísérte, ugyanis az ajtó felé szerelt szélcsengőt megütött a fakeretes üvegajtó.  A jelző hangra egy nálam pár évvel idősebb srác felém fordította fejét és azonnal segítségemre sietett.

- Szia, segíthetek valamiben? – kérdezte kedvesen mosolyogva. Jó természetesen ne ma csábos mosolyát vette elő, amit a csinos csajoknál alkalmaz, hanem azt a normális mosolyát. De miért is elmélkedem én a mosolyáról.

- Hello. Igen szeretnék egy akusztikus gitárt venni a barátnőmnek. – mondtam viszonozva kedves mosolyát, és szerintem nagyon jól tudta, hogy ki vagyok, de nem adott neki nagy jelentőséget.

- Rendben. Milyen színűt szeretnél. – kérdezte, miközben elindult a hátsó sarok felé.

- Hát olyan normális gitár színűt. Tudod, azaz átlagos szín. Nem a sötét, hanem a világos. – magyaráztam el, mert eléggé elgondolkodva nézett rám.

- Ó már tudom. – mondta hirtelen felvillanyozódva, majd elvett az egyik állványról egy gitárt, mely pontosan úgy nézett ki, ahogyan én elképzeltem. – Ez egy egyszerű gitár. A Legalapabb, de mégis a legjobb minőség.

- Rendben, akkor ezt kérném és kérnék hozzá még egy tokot is és egy vállpántot. – soroltam fel a még szükséges dolgokat, mert azért annyit csak tudtam, hogy valamiben tartani is kell a hangszert és valahogy rajtad is kell lennie.

- Oké. – válaszolta, majd a kasszához vitte a gitárt és beletette egy tokba, illetve rakott bel egy egyszerű egyszínű fekete pántot. – Vagy szeretnél valami mintás pántot? – kérdezte, miután már behúzta a cipzárt, én pedig csak megráztam a fejem.

- Mennyi lesz így együtt? – kérdeztem, miközben a farzsebemben lévő pénztárcámat már húztam volna elő, de a srác felrakta a kezeit.

- Nem, nem. Semmibe nem kerül, nekünk megtiszteltetés, hogy itt vettél hangszert. - mondta ellenkezve.

- Ne viccelj. Valamivel kell fizetnem. Nem adhatod oda ingyen. – mondtam kicsit felnevetve.

- Hááát. – mondta kicsit elhúzva ezt az egy szót és egyből tudtam, mi a szituáció.

- Van egy húgod igaz? – kérdeztem fél mosollyal, mire bólintott, én pedig megfogtam az asztalon heverő tollat és a füzetre firkantottam a számomat. – Ha megjelennek a turné dátumok, akkor küldj egy sms-t, vagy hívj fel és kap a húgod két VIP belépőt az adott koncertre. Nem kell tudnia, hogy én adtam.

- Nem ez igazán nem szükséges. – mondta szabadkozva, de láttam rajta, hogy azért örül neki.

- Ha nem fogadod el a gitár dupláját fizetem ki. – próbáltam fenyegetőzni, bár ez így elég hülyén hangzik.

- Rendben, nagyon köszönöm. – mondta hálásan, mire csak legyintettem és a hátamra vettem az asztal mellé állított gitárt.

- Ez a legkevesebb haver. Csak kérlek ne add ki a számomat senkinek és ha bármi kell, hívhatsz. – mondtam, majd kiléptem az üzletből és azonnal a park felé vettem az irányt. Winter még mindig ott ült azon a padon és türelmesen várt, olyan édes volt, ahogy forgatta fejét és néha követte vele egy- egy ember mozgását, vagy a madarakat. Egyszerűen nem tudok betelni vele. Annyira csodálatos, de viszont már annyi rossz dolgon is keresztülment, hogy szeretnék én lenni az, aki innentől kezdve megvédi mindentől és boldoggá teszi. Szeretnék én lenni az Ő mindene, ahogy ő az enyémmé vált. Mindeközben, már oda értem háta mögé. Mivel nem akartam, hogy azonnal meglássa a gitárt mögé léptem és befogtam hátulról a szemét, majd füléhez hajoltam.

- Ha megkérlek, becsukod a szemed egy kis időre? – suttogtam bele, mire egy kicsit libabőrös lett a kezén.

- Bármit megteszek, amire csak kérsz. –válaszolta, majd levettem kezemet a szeméről és ő tényleg behunyva hagyta. Gyorsan megkerültem a padot, majd leültem mellé és a kezembe vettem a gitárt.

- Kinyithatod a szemed. – mondtam mosolyogva. Amint kinyitotta szemei elkerekedtek és keze szája elé csúszott.

- Zayn. – mondta, de én csak egy kérdést tettem fel.

- Drága egyetlen Winter Elizabeth Payne lennél hivatalosan is a barátnőm? – mondtam mosolyogva, mert nagyon jó érzés úgy feltenni ezt a kérdést, hogy már tudod a választ és ez csupán csak formalitás.

- Te hülye vagy? – kérdezte, már vigyorogva és kezét levette szája elől. – Minek vettél egy gitárt?

- Hát igazából magamnak vettem, csak gondoltam menőzök vele egy kicsit neked. – mondtam tök nyugodtan, kicsit flegmás stílusba, mire hitetlenül felnevetett. Annyira szeretem hallani a nevetését. A világ legszebb dallama az éneklése után.

- Aha persze. – bólintott egyet és a vigyort le se lehetett törölni az arcáról.

- Mondom. – próbáltam bizonygatni, de hát kár, mert úgysem hiszi el. Azért jó egy kicsit játszani vele.

- Nem is tudsz gitározni. – mondta fejét rázva, én pedig megvontam vállamat hanyagul.

- Majd megtanulok. – erre csak felnevetett én pedig két kezem közé fogtam fejét és homlokát számhoz húztam, hogy tudjak rá nyomni egy puszit.

- Bolond vagy. – mondta mosolyogva, mikor kicsit megemelte fejét, hogy szemembe nézhessen.

- Nem csak szerelmes. – válaszoltam mosolyogva, mire alsó ajkaiba harapva elpirult. – Miért pirultál el?

- Mert nekem ilyet még senki nem mondott. Azt már mondták, hogy szeretlek, meg volt egy két barátom, de egynél sem éreztem azt, mint nálad. – vallotta be és lesütötte gyönyörű szép barna szemeit.

- Nem válaszoltál a kérdésemre. – mondtam hirtelen, mire mosolyogva felnézett és elegáns hangsúllyal felelt.

- Leszek hivatalosan is a barátnőd Zayn Malik. – válaszolta boldogan és a gitár felett, ami az ölemben feküdt megölelt és nyakamba fúrta arcát. Annyira jól eső érzés volt, ahogy bőrünk összeért, ahogy haja illatát érezhettem, ahogy hátát és haját simogathattam. Egyszerűen jó volt őt a karjaimban tartani.

- Szeretlek Winter. – suttogtam fülébe a szavakat, melyeket a szívem diktált.

- Remélem most nem hazudsz. – válaszolta, amivel szembe jutatta azt, hogy mit tettem.

- Sajnálom. Ha visszaforgathatnám az időt, akkor is megtenném de nem mondanám azt, hogy hazudtam. Mert az vette le a takarót a tűzről, ami érted ég a szívembe. – suttogtam és még szorosabban öleltem.

- Szeretlek. – csak ennyit suttogott vissza, majd elengedtük egymást.

- Na játszol nekem valamit. – toltam felé a gitárt, amit már kiszedtem a tokból.

- Bocsi de nem akarok a TE gitárodon játszani. – mondta fintorogva, mire elnevettem magam és magamhoz húztam egy csókra. Miután ajkaink elválltak egy puszit nyomtam orrára.

- Ez a te gitárod. – suttogtam neki mosolyogva, mire pimaszul elmosolyodott.

- Tudom. – mondta és áthúzta ölébe a hangszert. Rosszallóan megráztam fejem, de rá képtelen lennék haragudni. Már pont bekészítette a gitárt, mikor elnézett a hátam mögé. – Azt hiszem rajongók.

- Mi? – kérdeztem, majd megfordultam és tényleg egy csapat lány jött. – Ne.

- Nem haragszol, ha én kicsit odébb megyek. Még nem… - kezdett volna magyarázkodni, de combjára tettem a kezem.

- Értem. Nyugodtan menj, addig gitározgass egy kicsit, de úgy hogy én is halljam. – mondtam kacsintva egyet, mire elnevette magát.

- Igenis kedves barátom. – mondta, majd felállva odébb ment én pedig úgyszintén felálltam és elindultam a lányok felé. Mikor megláttak mindegyiküknek hatalmas vigyor és mosoly került arcukra és sugárzott belőlük az öröm. Néhányan a szájukra tették kezüket, hogy nehogy sikítsanak, másoknak pedig patakzott a könny a szeméből.

- Sziasztok lányok. – köszöntem, mikor odaértem hozzájuk.

- Hello Zayn. – köszöntek el-elcsúszva egymástól és szinte alig bírtak megszólalni az örömtől. Miután az egyik lány elsőként kért egy képet és egy aláírást, már kicsit kezdett oldódni a hangulat és elbeszélgettem velük. Volt ott mindenről szó, de szerencsére a barátnőd téma nem jött fel. Mondták, hogy melyik tetkóm tetszik nekik  legjobban, hogy örülnének, ha leszoknák a cigiről és stb. A barátnős téma így a végére maradt és pont elkezdte egy lány kérdezni, miközben írtam alá egy könyvet, de meghallottam egy hangot és egy gitár szót. A tollat felemelve a papírról, felsőtestemmel a hang felé fordultam. Ahogy megláttam elmosolyodtam és nem tudtam levenni a tekintetem róla. A gitár első akkordjai ismerősek voltak és mikor elkezdett énekelni azonnal felismertem a dalt. Éneklés közben tekintetével megkeresett engem és meg is talált. Így énekelte a következő sorokat. ( Ha kilencest látsz bocsánat, az egy kazetta szimbólum ,de nem mindenkinek az jön be. szerk.)

9Hey girl I’m waitin on ya, waitin on ya, Come on and let me sneak you out, And have a celebration, a celebration, The music up, the windows down

 Yeah, we’ll be doing what we do, Just pretending that we cool, And we know we’re two, Yeah, we’ll, be doing what we do, Just pretending that we cool, So tonight, let’s go

Crazy crazy crazy till we see the sun, I know we only metbut let’s pretend it’s love, And never never never stop for anyone, Tonightlet’s get some, And live while we’re young, And live while we’re young9

Olyan beleéléssel énekelte, hogy szinte csak őt hallottam egészen addig amíg az egyik lány meg nem bökdösött.

- Te ismered őt? – kérdezte, mire hirtelen azt sem tudtam mit feleljek. Igen? Nem?

- Öhmmm… Igen ismerem. – vallottam be végül, majd eszembe jutott valami. – Gyertek, menjünk oda és álljuk körbe. Hallgassuk, ahogy énekel.

- Rendben. – vágták rá kórusban és elindultunk barátnőm felé, aki körül már állt pár ember. Mikor meglátta, hoyg felé tartunk csak megrázta a fejét. Mikorra odaértünk pont befejezte a dalunkat, így nem tudtam beszállni az éneklésbe.

- Szia Zayn. – mosolygott rám édesen. – Rég találkoztunk.

- Bizony, bizony. – mondtam én is megerősítve és láttam, hogy legszívesebben elnevette volna magát, de a rajongók miatt visszatartotta. –És hogy vagy Winter?

- Köszönöm kérdésed jól. – mondta megköszörülve torkát.

- Énekelj még. – szólt egy kisebb lány a tömegből, mire Winter csak kuncogott.

- Játszunk olyat, hogy elkezdek valamit gitározni, és ha kitaláljátok, mit játszok, akkor Zayn elénekel belőle egy részletet. – mondta, de szinte meg sem hallottam mit mondott, mert annyira elbambultam. Ez hátrányommá válhat, hogy így magával tud ragadni csupán a látványa is.

- Rendben. – a lányok hangja hozott vissza a gondolataimból.

- Akkor Zayn ide áll mellém és kezdhetjük is. – mondta Winter és odahúzott maga mellé, hirtelen nem értettem mit akar csinálni ezért bepánikoltam egy kicsikét.

- Mit kell csinálnom? – kérdeztem fülébe súgva.

- Énekelni majd. – súgta vissza, majd tekintetét a gitárra szegezte és vékony ujjaival lefogta az első akkordot és megpendítette a húrokat. Így játszott el egy rövid dl részletet és a lányok akik, most már velünk szemben álltak, nagyon koncentráltak, hogy felismerjék. Winter lejátszotta az utolsó hangot, majd rátéve puha tenyerét a húrokra megállította a hangokat. – Na ki ismerte fel?

- Justin Bieber és Carly Rae Jepen. – kiáltotta be egy lány.

- Nagyon jó. – vigyorgott barátnőm ,majd felém fordult. – Remélem ismered.

- Igen ismerem, sőt azt is tudom hogy ez egy duett. – mondta és huncut mosoly jelent meg az arcomon.

- Tudom és? – kérdezte felvont szemöldökkel.

- A duettet ketten éneklik. Ezt speciel egy lány és egy fiú, te lány vagy én meg fiú. -  mutogattam kettőnk között.

- Neeeem. – rázta hevesen a fejét, mert azonnal leesett neki, hoyg mit szeretnék.

- Winter. Winter. Winter. – kezdtem mondani a nevét tapsolva és a lányok is bekapcsolódtak. Addig folytattuk, amíg be nem adta derekát.

- Jól van na. Legyen. – mondta védekezőleg feltéve kezeit és újból neki állt a húrokat pengetni, majd lágy hangján elkezdett énekelni is.(W- winter, Z- zayn, 9- közös)

W I know, I know it's been a while, I wonder where you are, and if youthink of me, Sometimes, 'cause you're always on my mind, You know I had itrough, trying to forget you but, The more that I look around, the more Irealize, You're all i'm looking for W

W What makes you so beautiful, Is you don't know how beautiful you are tome, You're not trying to be perfect, Nobody's perfect, but you are, to me (tome), It's how you take my breath away, Feel the , words that I don't say, Iwish somehow, I could say them now, oh, oh, I could say them now, yeah W

Z Just friends, the beginning or the end?, How do we make sense, Whenwe're on our own, It's like you're the other half of me, I feel incomplete, Ishould've known, Nothing in the world compares to , the feelings that we share,So not fair Z

Z What makes you so beautiful, Is you don't know how beautiful you are tome, You're not trying to be perfect, Nobody's perfect, but you are, to me (tome),  You try to take my breath away, Feelthe words that I don't say, I wish somehow, I could say them now Z

9 Oh, it's not you, blame it all on me, I wasrunning from myself, Cause I couldn't tell how deep that we, We were gonna be, Iwas scared it's destiny, but it hurts like hell, Hope it's not too late, just atwist of faith9

9What makes you so beautiful, is you don't knowhow beautiful you are to me, You're not trying to be perfect, Nobody's perfect,but you are, to me, It's how you take my breath away, Feel the words that Idon't say, I wish somehow, I could say them now, oh, oh, I could say them now,mmm 9

Az egész dal a szerelemről szól és felemelő érzés azzal a lánnyal énekelned, aki elrabolta a szíved. Ez az érzés olyan erős volt, hogy szinte azt éreztem, hoyg rajtunk kívül nincs senki itt. Csak mi vagyunk és miénk ez a világ. Nem tudom, hogy minket emelt fel ez az érzés a fellegekbe, vagy a többieket és mi maradtunk a földön, de nekem mindegy, mert a lényeg, hogy ott legyen mellettem. Sosem voltam egy nagyon romantikus és ragaszkodó típus, de ő ezt hozza ki belőlem. Én mindig a jelennek éltem, de már a gyerekeink nevén is gondolkoztam. Jézusom mi lett velem? Egy nyálas, csöpögő alak lettem aki úgy ragaszkodik a barátnőjéhez, mint egy óvodás a plüss macijához. És még csak 1 napja vagyunk együtt. Még saját magam is megijedtem ettől az énemtől és igyekszem visszafogni, mert tudom ez azaz énem, amelyik pár másodperc alatt átváltozik az agresszív féltékeny barátnőmhöznyúlszmeghalsz típusú barátba. Nem szeretném ezekkel elijeszteni magamtól Wintert, mert tudom, hogy ő szabadlélek és nem nagyon szereti ha korlátok közt él. Nem tudom mit kéne tennem… „Légy normális te idióta!” hirtelen fejbe vágott ez a mondat és visszatértem. A jelek szerint igen elkalandoztam, mert hát… Na jó elmondom a jeleket. Jelen pillanatban homlokom majdnem összeér Winterével és testünket csak a gitár választja el egymástól és már csak pár centi van az arcunk között. Winter csak illetődve nézett a szemembe, ahogy én is az övébe és láttam, hoyg vágyik arra, hoyg megcsókoljam, ahogy én is. De itt vannak a rajongók, akkor mindenki tudná és előbb még nem szerette volna nyilvánosságra hozni. Akkor most mit tegyek? Hallgassak az eszemre és ösztöneimre, melyek azt súgják „tedd meg!” vagy hallgassak az eszemre, mely azt mondja „Ne, még ne!" Akkor most mit tegyek?? Segítség!!

○

Ne sziasztok, most ide írok! Nagyon sajnálom, hogy 2hónapig nem hoztam, most legszívesebben a föld alá ásnám magam. Remélem tetszett a rész, mert őszintén ez a második változata. Igyekszem a következő résszel, de nem tudom hogy alakul az idő beosztásom ,meg a hangulatom. Amit viszont ki szeretnék emelni, hogy Tilla nagyon sokat támogatott, ennél a résznél, sőt úgy alapban a blognál, úgy hogy köszönöm szépen itt is Tillus. Na ennyi lettem volna ,holnap sok sikert mindenki a Golden Tickethez (bár úgyis az enyém). Még egyszer sajnálom és köszönöm hogy vártatok a részre.
Évesz,xx
U.i.: Bonyolult szerelem szerintem fantasztikus ötlt és fantasztikus kivitelezés! Nézzétek meg ;)

U.i. 2 . : Hogy tetszik az új profilképem :DD?? ->