2012. október 29., hétfő
2012. október 28., vasárnap
○15.○
Winter szemszöge:
„Minden mindegy” vagyis pontosabban „Már minden mindegy”.
Ez a két dolog vezetett rá arra, hogy azt cselekedjem, amit tettem. Egyszerűen
meg kellett tennem, mert nem tudtam ellenállni. Nem tudtam megállni, hogy ne
tegyem meg. Csak úgy vonzott, mint mágnes a vasat, vagy gravitáció az almát.
Elvesztettem minden önkontrolomat. Elvette a gyönyörű szép barna szeme. Sosem
éreztem még ilyet. A szívem majd kiugrott a helyéről, hogy érezhesse az Ő
szívének ritmusát és felvehesse azt. Együtt akart dobbanni az Ő szívével.
Szemem is néha ajkára vándorolt, mert mint szívem, ajkam is össze akart forrni
az Övével. Egyszerűen hihetetlen csak érezni akartam, ahogy összeforrunk, ahogy
eggyé válunk (nem úgy). Ezért csókoltam meg, semmivel nem törődve. Nem
érdekelt, hogy nyílt utcán vagyunk, nem érdekelt hogy a rajongók néznek, nem
érdekelt, hogy tele lesz velünk a sajtó, az internet, nem érdekeltek a
következmények. Egyetlen egy dolog érdekelt és az Zayn volt. Úgy érzem Zaynnel
bármit meg tudok tenni és vele bármit meg is tennék. Ezt hívnák tényleg
szerelemnek? Szerelmes lennék? Mert ha igen, akkor sose akarok más érezni, csak
ezt. A színtiszta szerelmet. Mellette nem érzek fájdalmat, mellette nem
érdekelnek a problémáim, mellette az lehetek, aki vagyok, ítéletek nélkül.
Ennél jobb nincs is. Nincs jobb annál, mint amikor az ember szerelmes.
A levakarhatatlan vigyor az arcán, mindent elárul.
Elárulja nekem, hogy mennyire boldog. Boldog, mert én tettem meg a lépést. Én
csókoltam meg őt és így nem neki kellett döntenie. Mert tudom, hogy kétségek
közt tengődött. Megcsókoljon vagy ne. Hát és ha az ő szemszögéből nézem akkor
tényleg nehéz kérdés, mert magamat ismerve nehéz kitalálni, hogy mit akarok.
Ezért mutattam inkább meg neki az akaratom, hisz jobb a világos szobába
megmutatni, hogy hova üljön, mint hogy a sötétbe tapogatózva vagy ráül a
székre, vagy nem. Nem igaz? Amúgy a parkos jelenetünk után, válaszok nélkül
elfutottunk kézen fogva és szerencsére voltak olyan jó fejek a lányok, hogy nem
futottak utánunk.
- Már megint min töprengsz? – kérdezte Zayn, miközben
vállamat karolva közelebb húzott magához és egy puszit nyomott hajamra.
- Semmin. – néztem fel rá mosolyogva.
- Aha persze. Na halljam. – bökött egyet a fejével a
levegőbe.
- Most komolyan valljam be, hogy csak te jársz a fejemben
és rajtad tanakodom. – bukott ki belőlem, mire elnevette magát.
- Ne tanakodj rajtam. Itt vagyok veled élőben, ne a
fejedben lévő énemmel foglalkozz, ha nem ezzel a szexi sráccal - mutatott
büszkén magára, mire elnevettem magam. Amúgy ezt a beszélgetést már a hotel
liftjében folytattuk és pont meg is érkeztünk a megfelelő emeletre. Nevetve
haladtunk a folyosó végén lévő lakosztály felé, mikor egy nem várt esemény
történt. A kisírt szemű Danielle még mindig zokogva ráncigálta maga mögött a
bőröndjét és fejét lehajtva tartott az általunk elhagyott lift felé.
- Danielle mi történt? – rohantam elé és vállaira téve a
kezeimet megállítottam, de nem nézett fel csak zokogott.
- Engedj Winter. Kérlek. – könyörgött, miközben kerülte a
tekintetemet.
- Dani. Liam tette ezt veled? – kérdeztem és próbáltam
keresni tekintetét.
- Nem akarom Winter. Én nem. Csak engedj, nekem ehhez
nincs erőm, elfogyott. – mondta zavarodottan, majd a végén felnézett rám és
minden fájdalma elém tárult, habár még mindig nem értettem semmit. – Engedj el
kérlek.
- Bármi történt sajnálom Danielle. – mondtam és gyorsan
megöleltem.
- Majd beszélünk csajszi. – mondta és már ki is
szakította magát karjaimból és rohant a lift felé. Én csak tétlenül álltam ott
és néztem utána, majd hirtelen Zayn felé fordultam.
- Te tudsz valamit? – kérdeztem.
- Pont annyit, mint te. – mondta kicsit védekezően.
Sóhajtottam egyet, majd hatalmas léptekkel indultam meg a lakás felé. Aki akkor
az utamba került annak nem volt jó sorsa, ugyanis most egy perc alatt lerombolták
a kedvem és eléggé mérges állapotba kerültem. Szóval mondhatni betörtettem a
lakosztályba és azonnal Liamet kerestem. Mikor belépte ma többiek elkeseredett
arca tárult elém és szavak nélkül mutattak az erkély fele én pedig céltudatosan
oda is kitörtem.
- Mi a szar történt? Miért kell arra hazajönnöm, hogy
Danielle zokogva rohan el? – kértem számon a bátyámat, nem teljesen kedves
hangnemben, de erre ő fittyet hányt, ugyanis továbbra is a földre meresztette
szemeit.
- Winter ne most kérlek. – mondta halkan, de én kérését
figyelmen kívül hagyva azonnal neki estem.
- Fogalmam sincs mit műveltél, szegény lánnyal. De hogy
te még egy ilyet nem találsz az biztos. Dani a lehető legjobb dolog volt az
életedbe, de elcseszted. – kiabáltam, mire felpattant.
- Elég Winter. Nem kell még neked is a szememre hánynod
tudom. Te is elcsesztél már rengeteg dolgot, ne üsd bele ebbe az orrod, főleg
hogy semmit nem is tudsz semmit. –
kiabálta vissza dühösen, majd beviharzott. Őszintén szólva, leforrázva álltam
ott. Mindenre fel voltam készülve, de hogy így visszakiabál, arra nem. Most én
vettem át a szerepét, most én voltam az aki csak előre meredt. Nem sokára két
kar fonódott a derekamra és állát a vállamra fektette.
- Nem akart megbántani, te is tudod. – suttogta a
fülembe, majd egy puszit nyomott arcomra.
- Akkor sem kellett volna így felhoznia. Tudom, hogy
rengeteg minden elrontottam, de… - nem engedte, hoyg befejezzem.
- Ne felejtsd el, hogy te kezdted. Ő megkért, hogy ne
most, de te nem törődtél vele. – mondta rávilágítva a tényekre.
- Most kinek az oldalán állsz? – fordultam meg karjai
közt és úgy néztem szemeibe, mert úgy éreztem, most engem hibáztat azért, mert
kiabált velem Liam.
- Nem akarok egy testvérharcba beszállni, de te is érzed,
hogy te provokáltad ki. – mondta kicsit közelebb húzva magához, így nem
engedve, hogy eltoljam magamtól.
- De akkor is. – próbáltam vitába szállni vele, miközben
két öklömet a mellkasára tettem.
- Winter. – nevette el magát, majd még közelebb húzott
magához és fejemet a mellkasába fúrtam.
- Ajjj. – morogtam a pólójába és éreztem, hogy könnyek
kezdik ellepni a szemem. – Utálom, hogy mindig igazad van.
- Tudom. – mondta hajamon végig simítva, majd állam alá
nyúlva felemelte a fejem. – Te miért is sírsz? Utálom, ha sírsz.
- Csak megbántott Liam, meg hát a felismerés, az igazság…
- soroltam, elfordítva tekintetemet.
- Ki fogtok békülni nyugi kicsim. – mondta újra a
mellkasára vonva és még egyszer hajamat megsimítva.
- Nagyon remélem. – motyogtam pólójába, amit már két
kézzel markoltam.
- Na gyere pattanj bolha. – mondta és hallottam hangján,
hogy mosolyog. Eleinte nem értettem mit akar, de mikor derekamról keze
lecsúszott a combomra rájöttem, hogy fel akar venni. Szóval ugrottam egy picit
és így fel tudott venni. –Bemegyünk eszünk valamit.
- Rendben. – motyogtam, miközben már kezemmel nyakát
öleltem szorosan. – csinálsz nekem ebédet?
- Nem tudok főzni. – mondta nevetve, mikor már a konyhába
léptünk be.
- Nem baj. – válaszoltam.
- Rendben, akkor ezt a tehetséget figyeld. – mondta,
miután lerakott a konyhapultra és berohant a telefonért.
- Te mit csinálsz? – kérdeztem, mikor visszatért a
füléhez szorított telefonnal. Kérdésemre csak egy mutatóujj mutatással felelt
és beleszólt a telefonba.
- Szobaszerviz? - Jó napot Zayn Malik vagyok 685-ös lakosztályból.
Ebédet szeretnék rendelni. - Két személyre szeretnék egy pizzát sonkával,
kukoricával, ananásszal, sajttal. – Igen Hawaii pizzát kérek. – Köszönöm.
- Ne te most mit csináltál? – kérdeztem a nyilvánvalót,
mikor már lerakta a telefont, amit letett az asztalra.
- Tudtad, hogy a sonkás ananászos kukoricás pizzát,
Hawaii pizzának hívják? – kérdezte elém lépve és két tenyerét combomra
simította. Mivel rövidnadrág volt rajtam puha meleg keze közvetlen érintkezett
a bőrömmel, amire akár egy kémiai reakciót is fel lehetett volna írni. De mivel
sosem voltam jó kémiából, eszem ágában sincs ezzel vacakolni, mikor helyette
odahajolhatok arcához és egy puszit nyomhatok szájára.
- Elég régóta Hawaii pizzának hívják tökfej. – mondtam a
rövid szájra puszim után mosolyogva, mire egy picit sértődött arcot vágott.
- Nem vagyok tökfej. – mondta és levette kezeit a
combomról, majd mellkasa előtt összefonta.
- De. Te az én tökfejem vagy. – mondtam és két kezem közé
fogtam az arcát.
- De akkor te meg az enyém és akkor kvittek vagyunk. –
mondta még durcásan.
- Legyen ahogy ő felsége kívánja. – mondtam kuncogva és
egy puszit nyomtam szájára.
- Miért hívtál ő felségének? – kérdezte felvont
szemöldökkel.
- Tudom mit jelent a nevet. – suttogtam, mintha valami
titok lenne és leugrottam a pultról, mert megjött a pizza. Kiugrálva az ajtóba
elvettem a pincértől a nagytálat, majd orrára csapva az ajtót visszamentem a
konyhába. Hát nem mindig a kedvességemről vagyok híres, de azért egy köszönömöt
oda motyogtam neki. Visszaérve a konyhába letettem az asztalra a nagy tálat és
leültem a pizza elé.
is leült. Így néztük ketten a pizzát, mert egyikünk sem akart először venni belőle. Csak bámultuk az ananász darabkákra ráolvadt sajtot, a néhány szem kukoricát, amik megpirultak, de enni nem ettünk belőle. Ezt az „idilli” pillanatot drágalátos szőke Niall Horan szakította meg, aki fütyörészve besétált, majd elvett egy szeletet a pizzából szó nélkül és már csámcsogott is rajta.
- Hééé. – néztünk utána mérgesen egyszerre.
- Ez fura volt. – mondta teli szájjal, mi pedig (legalábbis
én biztosan) felvontuk a szemöldökünket. – Na jó be lehet ám fejezni ezt.
Eléggé rémisztő.
- Mégis mi? – kérdeztem, mert abszolút nem értettük,
barátunk riadtságát.
- Nem veszitek észre? Teljesen egyszerre mozogtok,
ugyanazt csináljátok. Ez nagyon ijesztő, ráadásul láttam, hogy most Zayn is
ugyanezt akarta kérdezni, csak rád hagyta. - magyarázta, miközben szép kis belátást
nyerhettünk szájába, ahol a már megőrlődött pizza helyezkedett el. Fúúúj.
- Niall, megtanulhatnád. Előbb rágd meg, nyeld le, majd
utána dumálj, mert eléggé undorító a nyálas pizza golyó a szádban. – mondta ki
Zayn a gondolatomat és most, hogy így Niall előbb említette ezt a közös
gondolat dolgot, lehet hogy igaza van. Kísérteties.
- Hagyatok békén jó? – kérdezte nyelve egy nagyot és
immár nem kellet a pizzát néznünk.
- Rendben, de ha nem haragszotok, most aludni van kedvem.
– mondtam a hirtelen rám törő álmosság miatt.
- Okés kicsim. Menj az én szobámba. – mondta Zayn és egy
puszit nyomott az arcomra, majd felálltam és elvettem egy pizza szeletet.
- Akkor viszlát uraim. – mondtam pukedlizve egyet,
miközben beleharaptam a pizzába vigyorogva. Mikor nagy nehezen visszaálltam
normálisan két lábra elindultam kifelé és a boltív alatt áthaladva jobbra
fordultam és meg is álltam. Tudom nem tisztességes és csúnya dolog, de kíváncsi
vagyok. Érdekel, hogy miről fognak beszélni, lehet hogy rólam? Na jó nem vagyok
ennyire nagyképű, hogy azt gondolom, csak én lehetek a téma, bár örülnék neki
és ezek szerint ők szeretnek engem boldogan látni. Miért? Mert Niall egy
beszélgetést kezdeményezett így:
- Tehát akkor összejöttetek?
- Igen.
- Végre levakarhatatlan vigyor ül az arcodon a fancsali
képed helyett.
- Imádom, hogy őszinte vagy.
- Ugye? Én is imádom magamat. Ja és vigyázz tündérkére,
rendben?
- Nem Niall átverem, megcsalom, és apró darabokra tiprom.
- Na ennél a pontnál fog megtörténni, hogy nem érdekel,
hogy a fogadott bátyám vagy, én szétverem a csinos kis pofádat.
- Na de ez az a pont ami soha nem fog eljönni. Niall én
szeretem és olyan hirtelen jött minden mert szinte az első mélyebb
beszélgetésünknél magával ragadott. Olyan hülyének éreztem magam hogy nem tudom
levenni róla a szemem.
- Szerelmes vagy.
- Azt hiszem most először és remélem utoljára is.
- Utoljára?
- Igen. Én nem akarok rajta kívül mást, csak őt. Tudom,
hogy csak ma jöttünk össze, de ez egy olyan dolog, hogy itt nem számít az idő.
- Igazad van. A szerelem nem ismer semmit. Se határokat,
se időt.
- Viszont boldoggá tesz.
- Legtöbb esetben.
- Ezt hogy érted?
- Van olyan hogy viszonzatlan szerelem, reménytelen
szerelem. A szerelem ott sem ismer határokat, se időt viszont ott nincs meg a
hozzávaló, amiből boldogságot kreálna, így inkább fanyar fájdalmat okoz. Ezt
már te is átélted, ha jól emlékszem.
- Kösz hogy emlékeztetsz haver, viszont megért minden
fájdalmat, az hogy most magam mellett tudhatom és karjaimba zárva
biztosíthatom, hogy mellettem biztonságban van.
A szívemnek és lelkemnek ennyi pont elég volt. Mosolyogva
fejeztem be a hallgatózást és indulta mel a szoba fele. Pontosabban indultam
volna, de beleütköztem Louisba, vagyis inkább mellkasába.
- Liz, mit csinálsz? – kérdezte és megfagytam. Egy részt
mert rajta kapott a hallgatózáson, másrészt még szokatlan újra ezt a nevet
hallani és kicsit meghökkent.
- Cssss. – kaptam észbe, hogy kicsit hangosabban mondta
Lou, ezért a kihallgatott személyek is meghallhatták.
- Hupsz. –mondta egy grimasszal az arcán a hátam mögé
meredve, ugyanis a két fiú ott állt mögöttem, mert kijöttek a konyhából.
- Jó éjt. – vigyorogtam és bespuriztam Zayn szobájába.
Miután bevágtam magam után az ajtót, hassal rávetődtem az ágyára és a komódról
magamhoz vettem a telefonját a fejhallgatóval együtt. Feloldva iPhonját azonnal
a zenékhez léptem be és ujjammal pörgettem a zenei lejátszási listákat. Mikor
megláttam az Álmodozás Ő róla listát,
elmosolyodtam. Most már teljesen másként tekintek erre a listára, mint előtte.
Akkor nem tudtam elfogadni, hogy ő szeret. Nem tudtam elfogadni sem elhinni,
így mondhatni fájt a tudat. Most viszont mosolygok rajta és szívemet kellemes
melegség tölti el. Egy pillanatra elidőzött az ujjam ezen a listán, de aztán
megláttam valami mást, ami felkeltette érdeklődésemet. Cody.
Megnyitva láttam, hogy csak Cody Simpson számokból állnak.
Meg voltam lepve, hiszen Zaynből nem nézném ki, hogy ezt a szőke, kékszemű
lányok bálványát hallgatná. Valahogy nem ilyennek ismertem meg a stílusát, nem
rá vall, de azért bele hallgatok. Feltettem a fejemre a fejhallgatót, majd
kiválasztottam egy számomra tetsző címet, ami az On my mind volt, valami
akusztikus változatban. Lágy gitár akkordokkal kezdődött és nyugalmat
árasztott, tehát már tetszik. Lassan elkezdődött az ének is és a szöveg magával
ragadott.
Olyan szívesen hallgattam volna még tovább, mert Cody
hangja megnyugtatott és ez a kis dalrészlet annyira elvarázsolt, hogy kíváncsi
volta ma folytatásra. De nem hallgathattam tovább, mert valaki levette a
fejemről a fejhallgatót és kikapcsolta a zenét.
- Na. Végig akartam hallgatni. – mondtam durcásan Zaynre
nézve, mire elmosolyodott.
- Majd később végig hallgatod. Amúgy mit hallgattál? –
kérdezte törökülésben ülve az ágyon.
- Cody Simpsont, és kissé meglepett, hogy te Codyt
hallgatsz.– válaszoltam, mire mérgesen megrázta a fejét.
- A húgaim. Nem én hallgatom őket, hanem a húgaim rakták
rá. – forgatta meg a szemeit, mire kuncogni kezdtem.
- Jó ízlésük van a húgaidnak. – mondtam mosolyogva.
- Ezt majd velük megbeszélheted. – mondta már ő is
mosolyogva én pedig felvont szemöldökkel vártam a magyarázatot. – Ha hazamegyünk,
akkor valamikor meglátogatom a szüleimet és te is jössz.
- Hát nem is tudom…- mondtam beszívva alsó ajkaimat.
- Hallottad, miket mondtam a konyhába. És ha hiszed, ha nem
ez mind igaz. Lehet ijesztően hangozott, de én tényleg csak veled szeretnék
lenni mostantól, senki mással. – mondta és közben kezeibe vette a kézfejem és
összekulcsolta ujjainkat.
- Rendben. – mondtam lesütve a szemeimet.
- Aztán pedig Liammel meglátogatjátok a szüleiteket. –
folytatta, nekem pedig kipattantak a szemeim.
- Nem. – vágtam rá rögtön.
- Winter, aggódnak érted. Ha tudnák, hogy Liammel vagy
akkor megnyugodnának. – válaszolta és rászorított kezeimre.
- Nem akarok hazamenni. Nem tudnék a szemükbe nézni,
azután hogy eljöttem. – vallottam be.
- Jó akkor ezt majd megoldjuk. – mondta, aztán lefeküdt
mellém az oldalára így elérte, hogy én is az oldalamra forduljak és háttal
legyek neki.
- Aludjunk. – mondtam halkan, mert visszatért a konyhában
feltörekvő álmosság.
- Aludj nyugodtan, én pedig őrzöm az álmodat. – súgta és
kezét derekam köré fonva szorosabban húzott magához, majd egy puszit nyomott
hajamba.
- Szeretlek. – suttogtam már lehunyt szemmel.
- Én is kicsim. – búgta vissza a hajamba, és megint hó gömb
lett a hasamból és forró borzongás öntötte el testemet. Hiába, elég nagy
hatással van rám.
Lassan el kezdtem pilláimat felfelé tologatni. Testem és
lelkem kipihente magát, így úgy döntött nem enged tovább aludni. Mikor résnyire
már nyitva volta szemem, felmértem a körülményeket. Hát hogy is mondjam se én,
se Zayn nem az a nyugodtan alvó típus így mostani helyzetünk egy gordiuszi csomóra
hasonlított leginkább. Az én fejem Zayn mellkasán volt, az ő feje az én
hátamon/vállamon. Kezeim kicsavarva magam alatt, míg Zayn keze a hátamon, egy
pedig a derekamon. A lábainkról, pedig ne is beszéljünk. De ehhez képest eléggé
kényelmes és jó a mellkasán feküdni. Még egy rövid ideig egyenletesen emelkedő
és süllyedő mellkasán pihentem, de aztán szárazság kezdte kaparni a torkomat és
kéntelen voltam felkelni a biztonságot adó karjai közül. Fogalmam sincs, hogy sikerült,
de úgy ki tudtam mászni, hogy nem ébredt fel. Az ágy mellett állva pár
másodpercig még csodáltam az alvó barátomat. Mert ő most már a barátom. A
nagybetűs BARÁTOM. Oké most olyan vagyok mint egy 15 éves… Megrázva fejem
helyre állítottam az agyamat és kimentem inni egy pohár vizet. Miután kiittam a
pohár teljes tartalmát, amit magamnak öntöttem a nappali felé indultam. Tv-t
akartam nézni, mert már nem tudtam volna visszafeküdni és visszaaludni. Viszont
ahogy a nagy közös tér felé mentem megláttam, hogy Liam kint ül az erkélyen
egyedül. Hirtelen lelkiismeret furdalás tört rám, ezért úgy döntöttem
bocsánatot kérek tőle, a viselkedésem miatt. Tényleg nem érdemelte meg, vagyis
de, de hát akkor sem szabadna beleszólnom a magánéletébe. Ő se szólt bele az én
ügyembe, pedig nyugodtan megtehette volna, hiszen biztos, hoyg ő neki is
feltűnt ez a kis „szerelmi háromszög.” Óvatosan lépdeltem óda a nyugágyhoz,
amiben feküdt bátyám, majd mikor odaértem mellé, észrevettem hogy zenét hallgat
és gondolkozik, de még így is észrevette közelségemet, mert feltekintett rám.
Elővettem a legbűnbánóbb nézésemet és úgy pislogtam rá. Úgy tűnik hatott, mert
nézése ellágyult és halvány mosoly jelent meg az arcán. Kicsit feljebb csúszott
az ágyon és megpaskolta a combját, jelezve hogy üljek az ölébe. Boldogan
mosolyogva tettem meg kérését és összekuporodva bújtam hozzá. Egyik füléből
kivettem a fülhallgatót és behelyeztem az én hallószervem bejáratába. Nem szólt
semmit, csak némán cirógatta a hátamat és hallgattuk a zenét. Nagyon megnyugtató
volt számomra újra ilyen közel lenni Liamhez, de tudtam hogy ez nem helyes. Nem
neki kéne engem nyugtatgatnia, hanem nekem kéne őt vigasztalni, bátorítani.
- Sajnálom, ha megbántottalak délelőtt. - suttogta a
fülembe egy idő után, én pedig még jobban hozzá bújtam.
- Én voltam a hülye, nekem kéne bocsánatot kérnem. –
motyogtam vissza. – Elmeséled mi történt?
- Már egy éve szakítottunk Daniellel, mert nem ment, hogy
alig látjuk egymást és nehéz volt mindent összeegyeztetni, viszont ott volt az
a probléma, hogy egyikünk sem tudott a másik nélkül élni. Ezért megpróbáltuk
újra és működött egészen mostanáig. Valami megint elromlott. Ma mondta hoyg
vissza kell mennie, mert sürgősen be kell ugrania valaki helyett és ezen
összevesztünk, hogy ő most elmegy, és ennyire nem számít neki az, hogy együtt
legyünk. Minden szart egymás fejéhez vágtunk és megint szakítottunk. Ezért
láttad sírva. – mondta az eget kémlelve és hangjából lehetet hallani a bánatot,
a gyötrelmet, a megtörtséget, azt hogy megbánta, amit tett.
- Menj utána. – mondtam, mire keserűen elmosolyodott.
- Ez ne milyen egyszerű. –rázta meg a fejét.
- De Liam ez ilyen egyszerű. Sokan azt mondják az igaz
szerelmek nem teljesülnek be, de szerintem leginkább, azért mert mindig
feladják a sokadik probléma utána. Szereted Daniellet? – kérdeztem, mire
összevonta a szemöldökét és értetlenül nézett rám.
- Igen. –válaszolt zavartan.
- Liam egy kapcsolatban szükség van kompromisszumokra is.
El kell fogadnod, hoyg neki is van karrierje és neked is. Engedned kell, hogy ő
is sikeres lehessen. Hidd el legszívesebben itt lenne veled, de nem teheti mert
várja a tánccsoport. Most gondolj bele, ha kettesben nyaraltok és a hét közepén
felhívnak, hogy azonnal gyere, mert koncert lesz, mész igaz? – kérdeztem
- Igen, nem hagyhatom cserben a csapatot. – válaszolta teljesen
egyszerűen.
- Liam, Dani ugyanebben a helyzetben van. Ha most itt marad,
akkor csalódást okoz a csoportjának. – mondtam, mert sejtésem szerint ebbe így
nem gondolt bele.
- Mekkora egy barom vagyok. De már mindegy, megbántottam
és soha nem fog megbocsátani. – mondta letörve, én pedig sóhajtva egyet
elvettem a telefonját és megkerestem egy zenét, ami tudtam, hogy segíteni fog.
- Csak hallgasd meg a szövegét. – súgtam és elindítottam
Pink dalát. Annyira imádom ezt és remélem Liam megérti, mit akarok ezzel
mondani. Lassan elkezdődött a zene, majd a dallamban megjelent Pink jellegzetes
hangja, amit annyira szeretek…
Véget ért a szám és láttam a felismerést és a könnyeket
Liam szemében.
- Ott a vágy? – kérdeztem.
- Igen. – suttogta rekedtes hangon.
- Akkor ott a tűz és most mindkettőtöket megégetett, de
amint hallottad nem halsz bele. Csak menj és próbáld meg. Menj utána és mond
meg neki, hogy mit jelent neked. – mondtam, mire szorosan magához ölelt.
- Mikor nőttél fel ennyire Liz? – kérdezte keserű
mosollyal.
- Itt most nem rólam van szó. Menjél és az első géppel
menj utána. Gyerünk. – mondtam újra olyan bíztatóan amennyire csak tudtam.
- Köszönöm. – suttogta és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Még mindig itt vagy? – kérdeztem viccesen, mire kicsit
felnevetett és már ment is befelé pakolni. Jó érzés segíteni a bátyámnak. Tudom, hogy
mennyire tisztán szereti Daniellet és a lány is ugyanezt az érzelmet
viszonozza. Ők egymásnak vannak teremtve és nem engedem, hogy bármi féle
hülyeség elszakítsa őket egymástól. Ő nekik együtt kell lenniük. Én azt akarom
hogy Danielle legyen a sógornőm, azt akarom hogy rokonok legyünk.
- Mondhatom szépen ott hagytál az ágyban. – zökkentett ki
egy álmos rekedtes hang az elmélkedésemből.
- Bocsánat. – mondtam felállva és átölelve őt. –Mennyi az
idő?
- 7 óra. – válaszolta. – Csináljunk valamit, mert most
tuti nem fogok tudni aludni. – mondta, miközben állát a fejemre támasztotta.
- Menjünk moziba. – mondtam hirtelen és elhúzódva tőle
csillogó szemekkel néztem rá.
- Rendben, akkor készülődjünk és keresünk valami mozit. –
mondta mosolyogva.
- De régi moziba menjünk. – mondtam a kikötésemet,
miközben már kézen fogva húzott befelé.
- Okés, de akkor azt veszed fel, amit én készítek ki
neked. – vigyorgott én pedig megrántottam a vállamat.
- Nekem mindegy. – válaszoltam. Igazából nem féltem
annyira, mert Zaynnek van stílus érzéke, tehát nem fog rossz szettet
összeállítani. És bevallom nem is csalódtam benne, mert egy rövid gatyát, egy
egyszerű fehér pólót és rá egy kötött hosszú kardigánt készített ki nekem. Sőt
még táskát is rakott hozzá.
- Na megfelel? –kérdezte, én pedig bólintottam és azonnal
eltűntem a fürdőbe, ahol felvettem az előbb említett ruhákat és tetszett az
összhatás.
- Lehet többször megkérlek, hogy készítsd össze a ruháimat.
– mondtam már felöltözve a szobába és egy puszit nyomtam az arcára.
2012. október 14., vasárnap
○14.○
Winter szemszöge:
Fogalmam sincs mennyi ideig tartott a csók, de levegő
hiányában muszáj volt elválnunk. Homlokát enyémnek döntötte és szemeit
lesütötte, úgy, ahogy én is. Olyan mintha ezzel a csókkal és vallomással egy
mázsa problémától váltam volna meg, és most szárnyalnék. Ha idáig boldognak
mondtam magam, most nem tudom, mi vagyok. Most már 110%-ban boldog vagyok. Ezek
a gondolatok cikáztak a fejemben, miközben mindketten halkan pihegtünk az
érzelmes csókunk után.
- Min somolyogsz? – kérdezte Zayn, aki ezek szerint
kinyitotta a szemét és meglátta az ösztönös elmosolyodásomat.
- Csak nehéz elhinni. – válaszolom én is kinyitva szemem
és az ő tökéletes barna szempárjába fúrom tekintetem, melyben már semmi jele
nincs szomorúságnak.
- Mit nehéz elhinni? –kérdezett vissza bujkáló mosollyal.
- Hogy végre a helyes útra lépek. – válaszolok teljesen
őszintén, mert előtte megnyílok. Nem tudok és nem is akarok neki hazudni.
Viszont erre már nem felel, hanem csak egyik kezének külső felével végig simít
arcomon. Miután keze letért arcomról szorosan hozzá bújtam és mellkasába fúrtam
fejem. Így suttogtam neki egy szót: - Sajnálom.
- És még is mit te kis hülye? – simít végig hajamon, majd
kezei derekamon pihenteti. Érzem hangján, hogy mosolyog.
- Hát hogy ennyi ideig szenvedned kellett miattam. –
mormogtam pólójába.
- Nem érdekel mennyit szenvedtem, a fő az, hogy most már
végre az enyém vagy és pofonok nélkül csókolhatlak és tarthatlak a karomba. –
vallja be teljes őszinteséggel és egy puszit nyom fejem búbjára.
- Szeretlek. – motyogom halkan, és az is kétséges, hogy
meghallotta-e ezt a rövid szócskát, ami hatalmas érzéseket közvetít.
- Én is szeretlek. – suttogta vissza, mintha félt volna,
hogy bárki is megtudja. Mintha ez csak a mi titkunk lenne, hogy szeretjük
egymást. A halk felelt közben éreztem, ahogy ölelése kicsit szorosabbá válik.
Nem kényelmetlen fojtogatóvá, hanem inkább meleg és biztonságot adóvá. Engem is
féltett a világtól, nem csak a szavait, mert magáénak akart, ahogy én is ki
akartam sajátítani őt.
- Mit csináljunk? – kérdeztem kiemelve fejemet
mellkasából, miközben a fehér pólóján viselt piros ingjének szélével
játszottam.
- Mondjuk, sétáljunk egy nagyot a környéken? – kérdezte
édesen mosolyogva, mire ajkaimba harapva bólintottam egyet. Már kezeinket
összekulcsolva indultunk volna el, mikor magamra néztem és megtorpantam. Zayn
érdeklődve és furcsállva tekintett vissza rám. – Mi a baj?
- Ne mutatkozhatok így ilyen koszos ruhában, egy
szupersztár mellett. – mondtam teljesen hisztis hangon, utalva a kinézetemre,
ugyanis miközben e miatt a srác miatt futottam életem legjobb 600m-es
időeredményét a ruhám tiszta kosz lett, mert néha kicsit levágtam a kanyarokat,
plusz egyszer el is estem, de ez lényegtelen.
- És ha szupersztárt nem érdekli, hogy nézel ki? –
kérdezte, mire megráztam hevesen a fejem.
- Lehet téged nem zavar, de engem igen. Menjünk haza és
átöltözöm. Utána mehetünk sétálni. – mondtam dacosan.
- Ha hazamegyünk, soha nem jutunk ki onnan, mert szét
szednek a többiek a kérdéseikkel. – mondta és kicsi riadtságot észleltem
szemeiben és hangjában, de szerintem csak megjátszotta.
- Akkor mondj jobb ötletet. – engedtem el kezét és karba
tett kezekkel vártam tervét, amire nem is kellett olyan sokat várni.
- Elmegyünk és veszek neked egy új szettet. – vágta rá
szinte azonnal.
- Nem. Nem engedhetem meg. – mondtam visszautasítva,
hiszen nem akarom kihasználni.
- A barátod vagyok, megtehetem és meg is teszem. –
jelentett ki olyan határozottsággal, hogy nem mertem volna ellentmondani neki,
ha nem Winter Elizabeth Payne a nevem. Már pedig ez a becses nevem, úgyhogy nem
hagyom magam.
- Nehezen fogsz venni nekem ruhákat, ha nem mozdulok
innen. – mondtam, miközben orromat az égnek emeltem és a hatás kedvéért
dobbantottam lábammal.
- Engem nem zavar. – válaszolta hanyagul, majd kissé
letekintve láttam, hogy elindult felém, de próbáltam figyelmen kívül hagyni. De
eléggé nehéz ezt cselekedni, mikor benyúl a térdhajlatom alá és a hónom alá,
majd így emel fel, és indul el velem az üzlet sorok irányába. Sajnos nem tudok
kárt tenni benne (mondjuk nem is akarnék) és még harcolni se tudok ellene, mert
túlságosan lefoglal az, hogy nyakát szorosan átöleljem, és le ne essek. Igaz,
hogy szinte olyan biztosan tart, mintha hozzá lennék ragasztva, de azért jobb,
ha kapaszkodom. Mellesleg jobban szemügyre tudom venni dudorodó karizmait,
amelyeket befeszít cipelésem miatt. Szívesen végig simítanék rajtuk, de úgy
érzem akkor hamar földet érnék. Ezt onnan tudom, hogy egyszer már elkezdtem
óvatosan végig húzni kezemet felkarján, mire Zayn megtorpant és megkért, hogy
saját biztonságom érdekében ezt hanyagoljuk, míg az ölében visz. Felajánlottam,
hogy megyek a saját lábamon, de félt, hogy megfutamodok, ezért inkább fent
tartott. A parkban sétáló emberek közül ezt a kis ölben vivős jelenetet
néhányan mosolyogva nézték végig, néhányan pedig fapofával esetleg egy kis
fintorral. Hiába, nem mindenki tudja, milyen is az a szerelem. Még az se
biztos, hogy én tudom, milyen is ez a furcsa életjelenség, de a hó gömbhöz
hasonlítható gyomor azt hiszem, erre akar utalni. Szerelemben vagyok. A hó gömb
gyomor, csak annyit jelent, hogy konkrétan fordul egyet a gyomrom és valami
csikiző érzés kezd el lezajlani ott bent. Szóval a gyomrom a hó gömb, amit
megfordítasz és elkezd lefelé szállingózni a hó. Mindenegyes csók után, vagy
puszi, vagy valami érdekes dolog után fordul egyet a gyomrom és elkezd
„havazni”, ami eléggé sokáig tart.
- Megérkeztünk hölgyem. – tett le óvatosan a földre egy
butik előtt, majd a biztonság kedvéért mögém állt és óvatosan elkezdett befelé
lökdösni
- De én nem akarom. – kezdtem el nyafogni.
- Menj be az öltözőfülkébe, majd én viszek ruhát, mert
úgyse választanál makacsságból. – mondta mosolyogva, mire vágtam egy fintort,
de azért úgy tettem, ahogy kért. Később be is adott egy farmer rövidnadrágot és
egy mintás pólót. Jól nézett ki, de valami még hiányzott. Befontam oldalra a
hajamat, ami javított a helyzeten, de még mindig nem volt tökéletes. Miközben
magamat lestem a tükörben, Zayn bedugta a fejét a függönyön és akkor jött az
isteni szikra.
- Na, kész vagy kicsim? – kérdezte becézve, ami jól esett
szívemnek, lelkemnek, de nem tudta elterelni a figyelmemet a tervemről.
- Igen, de valami még hiányzik. – fordultam felé édes
mosollyal, mire felhúzta a szemöldökét, jelezve hogy folytassam. Odaléptem
hozzá és megfogtam az ingjét. – Ez hiányzik.
- Az én ingem? Inkább keresek egy ugyanilyet jó? –
mondta, mire lebiggyesztettem számat és kiskutyaszemekkel néztem rá.
- Nekem ez kell. – mondtam kis ovis hangon, mire
megforgatta szemeit és levette az inget, majd segített felvenni. Miután
felvettem hatalmas mosoly terült el az arcomon és szinte ugrándozva fordultam
újra szembe vele. – Köszönöm.
- Remélem azért még visszakapom. – mondta nagyon halvány
mosollyal, mire kapott egy apró puszit szájára. – Na jó tied maradhat.
- Imádlak. – öleltem meg, mire halkan felnevetett.
- Csak ezért? – kérdezte ironikusan, de erre nem
feleltem, mert úgy is tudta választ.
Szóval Zayn megvette nekem a ruhákat és
újra elindultunk az utcán kézen fogva. A boltok előtt elhaladva mindenféle
dologról beszélgettünk. Legtöbbször értelmetlen, jelentéktelen dolgok merültek
fel, de egyik alkalommal rátapintott Zayn egy elég komoly történetre.
- Tudják a nevelő szüleid, mármint Liam szülei, hogy hol
vagy és hogy mi van veled? – kérdezte, miközben a kezét átvetett a vállamon (de
még ujjaink is össze voltak kulcsolva) és húzott magához közelebb.
- Nem. – válaszoltam egyszerűen és nem szándékoztam
bővebben kifejteni. Egyrészt mert nincs értelme, másrészt meg tudtam, hogy ez
lesz a következő dolog, amire rákérdez.
- Miért jöttél el? – tette fel a várt kérdést és már a
jól összeszedett gondolataimat próbáltam kimakogni, de erről nem igazán
szeretek beszélni.
- Hát ez hosszú és bonyolult. – tértem ki a válasz elől,
az előbb említett ok miatt.
- Winter, tudom, hogy nem szeretnél róla beszélni, de
hidd el jobb lesz. Plusz szeretném, hogy tudd velem mindig őszinte lehetsz és
megbízhatsz. – mondta, miközben letekintve arcomat figyelte. – Elvégre a
barátnőm vagy, vagy micsoda?
- Hát még hivatalosan nem. –mondtam azzal a szándékkal,
hogy továbbra is terelem a témát.
- Előbb én kértem, ezért kérlek, mond el. – kérlelt
szépen, de még mindig nem volt erőm elmondani. Igazából nem fáj, csak nagyon
szégyellem magam és a múltamra emlékeztet, ami miatt természetesen a föld
mélyére ásnám magam a legszívesebben.
- Hölgyeké az elsőbbség. – vágtam rá zsigerből, mire csak
egy szűkített „ezt most nem mondod komolyan” pillantást kaptam, szóval sóhajtva
belekezdtem. – A múltamat már ismered, ami nem a legfényesebb, sőt, de ebbe ne
menjünk most bele. A lényeg, hogy Karenék nagyon sokat veszekedtek miattam és
mindig idegeskedtek, szinte csak velem foglalkoztak, akivel a baj volt. Nagyon
rosszul éreztem magam ezért eldöntöttem, hogy a vizsgák után és miután
betöltöttem a 18-at leveszem a terhemet a vállukról és megpróbálok saját
lábamon megélni. Spóroltam is kis pénzt, hogy legyen miből eljönnöm, ami azért
sikerült és még mindig van belőle egy kicsi a kártyámon, mivel kamatozik. Na
mindegy ez nem lényeges, de mielőtt eljöttem hagytam nekik egy levelet, hogy
minden rendben lesz velem ne aggódjanak és bocsánatot kértem a sok idegtépés
miatt. Mondtam, hogy ne keressenek, meg fogok lenni és megköszöntem, hogy
felneveltek. Nagyjából ennyi. Elvileg azt már nem tudják, hogy én most veletek élek
és találkoztam Liammel. – fejeztem be az elhadart szövegemet és éreztem, ahogy
kicsit megkönnyebbülök. Zayn kicsit szorosabban húzott magához, hogy éreztesse
velem, ő mellettem van.
- Erre nem tudok sajnos mit mondani. – mondta kicsit
letörten.
- Nem is kell, elég, ha csak szorosan magadhoz láncolsz,
és soha nem engedsz el. – válaszoltam, mire egy puszit nyomott fejem búbjára és
hozzá tette:
- Ígérem így lesz. – a meghitt pármásodperces kis
idillünket én szakítottam meg, ugyanis kicsit fel akartam oldani a hangulatot.
Nem mintha olyan nagyon feszült lett volna, de azért kicsit lehangolt ez a
történet.
- Valamit ígértél. – mondtam az ég felé emelve a
tekintetem.
- Nem is emlékszem mit. – mondta játékosan, mire kicsit
meglöktem a vállammal és felnevetett. – Látod ott azt a padot? – kérdezte,
miközben a szemben lévő parkban elhelyezkedő padra mutatott.
- Igen. – mondtam, bár kicsit kérdésnek hangzott, hiszen
nem nehéz észrevenni egy padot.
- Na menj oda és ülj le. 15-30 perc és ott leszek én is,
de valamit el kell intéznem. Ígérem, gyors leszek. – mondta, miközben lehajolt
és egy puszit adott arcomra, majd el is ment. Mivel nem akartam olyan lenni,
hogy már most követem és nem hagyom, hogy saját dolgait intézze, ezért leültem
oda ahova mondta és türelmesen vártam őt, miközben élveztem a nap meleg
sugarait.
Zayn szemszöge:
Kimondhatatlanul boldog vagyok. Nem hiszem, hogy van most
olyan ember a Földön, a világban, vagy bárhol, aki boldogabb nálam. Annyira jó
érezni, hogy az, aki miatt hevesen ver a szívem, akiért epekedtem idáig, akiért
annyit szenvedtem most az enyém. Csak is az enyém. Akkor ölelem, akkor
csókolom, amikor akarom és ennél több nekem nem kell. Soha nem éreztem még egy
lány iránt sem ilyet. Azt hiszem én szerelmes vagyok. Sőt tudom, mert az ember
nem tudja, hogy szerelmes, hanem érzi és én eléggé régóta érzékelem, hogy nekem
ő kell. Megérte annyit sóvárogni utána, és még az sem zavar, hogy kissé zűrös
múltja van, hiszen ő maga vallotta be. Drogozott egyszer kétszer, de leszokott
és hiszek neki. Sőt már cigizni is rég láttam. De egyetlen egy rossz
tulajdobsága sem tud zavarni, hiszen nekem is van számtalan és őt sem zavarja.
Legalábbis remélem, hogy nem fogja majd zavarni, mert azért ő kevesebbet tud
rólam, mint én ő róla. Mindegy én mindent megteszek, hogy ez a kapcsolat
tökéletesen és harmonikusan működjön, mint egy jól olajozott gépezet. Na jó ez
egy kicsit érdekes metafora volt, de mindegy. A lényeg, hogy bármit megteszek
érte. Mint például most is azon dolgozom, hogy örömet szerezzek neki. Tudom,
hogy tud és szeret is gitáron játszani, viszont nincs sajátja és azért mégsem
kérheti el mindig Liamét. Miközben sétáltunk megláttam egy zeneboltot az utca
végén, így az az ötletem támadt, hogy veszek neki egy gitárt, és azzal teszem
hivatalossá kapcsolatunkat. Jó tudom, nem vagyok az az eredeti romantikus srác,
de a szándék megvan. Miután megbizonyosodtam róla, hogy újdonsült barátnőm
leült a padra és elkezdett várni engem, ahogy kértem gyorsan elindultam a bolt
fele. Mikor oda értem az ajtó elé, láttam, hogy nem egy nagy
hangszerkereskedés, de egy akusztikus gitár minden boltban akad. Fellépve a két
alacsony lépcsőfokon benyitottam az üzletbe. Belépésemet egy csilingelés
kísérte, ugyanis az ajtó felé szerelt szélcsengőt megütött a fakeretes
üvegajtó. A jelző hangra egy nálam pár
évvel idősebb srác felém fordította fejét és azonnal segítségemre sietett.
- Szia, segíthetek valamiben? – kérdezte kedvesen
mosolyogva. Jó természetesen ne ma csábos mosolyát vette elő, amit a csinos
csajoknál alkalmaz, hanem azt a normális mosolyát. De miért is elmélkedem én a
mosolyáról.
- Hello. Igen szeretnék egy akusztikus gitárt venni a
barátnőmnek. – mondtam viszonozva kedves mosolyát, és szerintem nagyon jól
tudta, hogy ki vagyok, de nem adott neki nagy jelentőséget.
- Rendben. Milyen színűt szeretnél. – kérdezte, miközben
elindult a hátsó sarok felé.
- Hát olyan normális gitár színűt. Tudod, azaz átlagos
szín. Nem a sötét, hanem a világos. – magyaráztam el, mert eléggé elgondolkodva
nézett rám.
- Ó már tudom. – mondta hirtelen felvillanyozódva, majd
elvett az egyik állványról egy gitárt, mely pontosan úgy nézett ki, ahogyan én
elképzeltem. – Ez egy egyszerű gitár. A Legalapabb, de mégis a legjobb minőség.
- Rendben, akkor ezt kérném és kérnék hozzá még egy tokot
is és egy vállpántot. – soroltam fel a még szükséges dolgokat, mert azért
annyit csak tudtam, hogy valamiben tartani is kell a hangszert és valahogy
rajtad is kell lennie.
- Oké. – válaszolta, majd a kasszához vitte a gitárt és
beletette egy tokba, illetve rakott bel egy egyszerű egyszínű fekete pántot. –
Vagy szeretnél valami mintás pántot? – kérdezte, miután már behúzta a cipzárt,
én pedig csak megráztam a fejem.
- Mennyi lesz így együtt? – kérdeztem, miközben a
farzsebemben lévő pénztárcámat már húztam volna elő, de a srác felrakta a
kezeit.
- Nem, nem. Semmibe nem kerül, nekünk megtiszteltetés,
hogy itt vettél hangszert. - mondta ellenkezve.
- Ne viccelj. Valamivel kell fizetnem. Nem adhatod oda
ingyen. – mondtam kicsit felnevetve.
- Hááát. – mondta kicsit elhúzva ezt az egy szót és
egyből tudtam, mi a szituáció.
- Van egy húgod igaz? – kérdeztem fél mosollyal, mire
bólintott, én pedig megfogtam az asztalon heverő tollat és a füzetre
firkantottam a számomat. – Ha megjelennek a turné dátumok, akkor küldj egy sms-t,
vagy hívj fel és kap a húgod két VIP belépőt az adott koncertre. Nem kell
tudnia, hogy én adtam.
- Nem ez igazán nem szükséges. – mondta szabadkozva, de
láttam rajta, hogy azért örül neki.
- Ha nem fogadod el a gitár dupláját fizetem ki. –
próbáltam fenyegetőzni, bár ez így elég hülyén hangzik.
- Rendben, nagyon köszönöm. – mondta hálásan, mire csak
legyintettem és a hátamra vettem az asztal mellé állított gitárt.
- Ez a legkevesebb haver. Csak kérlek ne add ki a
számomat senkinek és ha bármi kell, hívhatsz. – mondtam, majd kiléptem az
üzletből és azonnal a park felé vettem az irányt. Winter még mindig ott ült
azon a padon és türelmesen várt, olyan édes volt, ahogy forgatta fejét és néha
követte vele egy- egy ember mozgását, vagy a madarakat. Egyszerűen nem tudok
betelni vele. Annyira csodálatos, de viszont már annyi rossz dolgon is keresztülment,
hogy szeretnék én lenni az, aki innentől kezdve megvédi mindentől és boldoggá
teszi. Szeretnék én lenni az Ő mindene, ahogy ő az enyémmé vált. Mindeközben,
már oda értem háta mögé. Mivel nem akartam, hogy azonnal meglássa a gitárt mögé
léptem és befogtam hátulról a szemét, majd füléhez hajoltam.
- Ha megkérlek, becsukod a szemed egy kis időre? –
suttogtam bele, mire egy kicsit libabőrös lett a kezén.
- Bármit megteszek, amire csak kérsz. –válaszolta, majd
levettem kezemet a szeméről és ő tényleg behunyva hagyta. Gyorsan megkerültem a
padot, majd leültem mellé és a kezembe vettem a gitárt.
- Kinyithatod a szemed. – mondtam mosolyogva. Amint
kinyitotta szemei elkerekedtek és keze szája elé csúszott.
- Zayn. – mondta, de én csak egy kérdést tettem fel.
- Drága egyetlen Winter Elizabeth Payne lennél
hivatalosan is a barátnőm? – mondtam mosolyogva, mert nagyon jó érzés úgy
feltenni ezt a kérdést, hogy már tudod a választ és ez csupán csak formalitás.
- Te hülye vagy? – kérdezte, már vigyorogva és kezét
levette szája elől. – Minek vettél egy gitárt?
- Hát igazából magamnak vettem, csak gondoltam menőzök
vele egy kicsit neked. – mondtam tök nyugodtan, kicsit flegmás stílusba, mire
hitetlenül felnevetett. Annyira szeretem hallani a nevetését. A világ legszebb
dallama az éneklése után.
- Aha persze. – bólintott egyet és a vigyort le se
lehetett törölni az arcáról.
- Mondom. – próbáltam bizonygatni, de hát kár, mert
úgysem hiszi el. Azért jó egy kicsit játszani vele.
- Nem is tudsz gitározni. – mondta fejét rázva, én pedig
megvontam vállamat hanyagul.
- Majd megtanulok. – erre csak felnevetett én pedig két
kezem közé fogtam fejét és homlokát számhoz húztam, hogy tudjak rá nyomni egy
puszit.
- Bolond vagy. – mondta mosolyogva, mikor kicsit
megemelte fejét, hogy szemembe nézhessen.
- Nem csak szerelmes. – válaszoltam mosolyogva, mire alsó
ajkaiba harapva elpirult. – Miért pirultál el?
- Mert nekem ilyet még senki nem mondott. Azt már
mondták, hogy szeretlek, meg volt egy két barátom, de egynél sem éreztem azt,
mint nálad. – vallotta be és lesütötte gyönyörű szép barna szemeit.
- Nem válaszoltál a kérdésemre. – mondtam hirtelen, mire
mosolyogva felnézett és elegáns hangsúllyal felelt.
- Leszek hivatalosan is a barátnőd Zayn Malik. –
válaszolta boldogan és a gitár felett, ami az ölemben feküdt megölelt és
nyakamba fúrta arcát. Annyira jól eső érzés volt, ahogy bőrünk összeért, ahogy
haja illatát érezhettem, ahogy hátát és haját simogathattam. Egyszerűen jó volt
őt a karjaimban tartani.
- Szeretlek Winter. – suttogtam fülébe a szavakat,
melyeket a szívem diktált.
- Remélem most nem hazudsz. – válaszolta, amivel szembe
jutatta azt, hogy mit tettem.
- Sajnálom. Ha visszaforgathatnám az időt, akkor is
megtenném de nem mondanám azt, hogy hazudtam. Mert az vette le a takarót a
tűzről, ami érted ég a szívembe. – suttogtam és még szorosabban öleltem.
- Szeretlek. – csak ennyit suttogott vissza, majd
elengedtük egymást.
- Na játszol nekem valamit. – toltam felé a gitárt, amit
már kiszedtem a tokból.
- Bocsi de nem akarok a TE gitárodon játszani. – mondta
fintorogva, mire elnevettem magam és magamhoz húztam egy csókra. Miután ajkaink
elválltak egy puszit nyomtam orrára.
- Ez a te gitárod. – suttogtam neki mosolyogva, mire
pimaszul elmosolyodott.
- Tudom. – mondta és áthúzta ölébe a hangszert.
Rosszallóan megráztam fejem, de rá képtelen lennék haragudni. Már pont
bekészítette a gitárt, mikor elnézett a hátam mögé. – Azt hiszem rajongók.
- Mi? – kérdeztem, majd megfordultam és tényleg egy
csapat lány jött. – Ne.
- Nem haragszol, ha én kicsit odébb megyek. Még nem… -
kezdett volna magyarázkodni, de combjára tettem a kezem.
- Értem. Nyugodtan menj, addig gitározgass egy kicsit, de
úgy hogy én is halljam. – mondtam kacsintva egyet, mire elnevette magát.
- Igenis kedves barátom. – mondta, majd felállva odébb
ment én pedig úgyszintén felálltam és elindultam a lányok felé. Mikor megláttak
mindegyiküknek hatalmas vigyor és mosoly került arcukra és sugárzott belőlük az
öröm. Néhányan a szájukra tették kezüket, hogy nehogy sikítsanak, másoknak
pedig patakzott a könny a szeméből.
- Sziasztok lányok. – köszöntem, mikor odaértem hozzájuk.
- Hello Zayn. – köszöntek el-elcsúszva egymástól és
szinte alig bírtak megszólalni az örömtől. Miután az egyik lány elsőként kért
egy képet és egy aláírást, már kicsit kezdett oldódni a hangulat és
elbeszélgettem velük. Volt ott mindenről szó, de szerencsére a barátnőd téma
nem jött fel. Mondták, hogy melyik tetkóm tetszik nekik legjobban, hogy örülnének, ha leszoknák a
cigiről és stb. A barátnős téma így a végére maradt és pont elkezdte egy lány
kérdezni, miközben írtam alá egy könyvet, de meghallottam egy hangot és egy
gitár szót. A tollat felemelve a papírról, felsőtestemmel a hang felé
fordultam. Ahogy megláttam elmosolyodtam és nem tudtam levenni a tekintetem
róla. A gitár első akkordjai ismerősek voltak és mikor elkezdett énekelni
azonnal felismertem a dalt. Éneklés közben tekintetével megkeresett engem és
meg is talált. Így énekelte a következő sorokat. ( Ha kilencest látsz bocsánat, az egy kazetta szimbólum ,de nem mindenkinek az jön be. szerk.)
Olyan beleéléssel énekelte, hogy szinte csak őt hallottam
egészen addig amíg az egyik lány meg nem bökdösött.
- Te ismered őt? – kérdezte, mire hirtelen azt sem tudtam
mit feleljek. Igen? Nem?
- Öhmmm… Igen ismerem. – vallottam be végül, majd eszembe
jutott valami. – Gyertek, menjünk oda és álljuk körbe. Hallgassuk, ahogy
énekel.
- Rendben. – vágták rá kórusban és elindultunk barátnőm
felé, aki körül már állt pár ember. Mikor meglátta, hoyg felé tartunk csak
megrázta a fejét. Mikorra odaértünk pont befejezte a dalunkat, így nem tudtam
beszállni az éneklésbe.
- Szia Zayn. – mosolygott rám édesen. – Rég találkoztunk.
- Bizony, bizony. – mondtam én is megerősítve és láttam,
hogy legszívesebben elnevette volna magát, de a rajongók miatt visszatartotta. –És
hogy vagy Winter?
- Köszönöm kérdésed jól. – mondta megköszörülve torkát.
- Énekelj még. – szólt egy kisebb lány a tömegből, mire
Winter csak kuncogott.
- Játszunk olyat, hogy elkezdek valamit gitározni, és ha
kitaláljátok, mit játszok, akkor Zayn elénekel belőle egy részletet. – mondta,
de szinte meg sem hallottam mit mondott, mert annyira elbambultam. Ez
hátrányommá válhat, hogy így magával tud ragadni csupán a látványa is.
- Rendben. – a lányok hangja hozott vissza a gondolataimból.
- Akkor Zayn ide áll mellém és kezdhetjük is. – mondta Winter
és odahúzott maga mellé, hirtelen nem értettem mit akar csinálni ezért bepánikoltam
egy kicsikét.
- Mit kell csinálnom? – kérdeztem fülébe súgva.
- Énekelni majd. – súgta vissza, majd tekintetét a
gitárra szegezte és vékony ujjaival lefogta az első akkordot és megpendítette a
húrokat. Így játszott el egy rövid dl részletet és a lányok akik, most már
velünk szemben álltak, nagyon koncentráltak, hogy felismerjék. Winter
lejátszotta az utolsó hangot, majd rátéve puha tenyerét a húrokra megállította
a hangokat. – Na ki ismerte fel?
- Justin Bieber és Carly Rae Jepen. – kiáltotta be egy
lány.
- Nagyon jó. – vigyorgott barátnőm ,majd felém fordult. –
Remélem ismered.
- Igen ismerem, sőt azt is tudom hogy ez egy duett. –
mondta és huncut mosoly jelent meg az arcomon.
- Tudom és? – kérdezte felvont szemöldökkel.
- A duettet ketten éneklik. Ezt speciel egy lány és egy
fiú, te lány vagy én meg fiú. -
mutogattam kettőnk között.
- Neeeem. – rázta hevesen a fejét, mert azonnal leesett
neki, hoyg mit szeretnék.
- Winter. Winter. Winter. – kezdtem mondani a nevét
tapsolva és a lányok is bekapcsolódtak. Addig folytattuk, amíg be nem adta
derekát.
- Jól van na. Legyen. – mondta védekezőleg feltéve kezeit
és újból neki állt a húrokat pengetni, majd lágy hangján elkezdett énekelni is.(W- winter, Z- zayn, 9- közös)
Az egész dal a szerelemről szól és felemelő érzés azzal a
lánnyal énekelned, aki elrabolta a szíved. Ez az érzés olyan erős volt, hogy
szinte azt éreztem, hoyg rajtunk kívül nincs senki itt. Csak mi vagyunk és
miénk ez a világ. Nem tudom, hogy minket emelt fel ez az érzés a fellegekbe,
vagy a többieket és mi maradtunk a földön, de nekem mindegy, mert a lényeg,
hogy ott legyen mellettem. Sosem voltam egy nagyon romantikus és ragaszkodó
típus, de ő ezt hozza ki belőlem. Én mindig a jelennek éltem, de már a
gyerekeink nevén is gondolkoztam. Jézusom mi lett velem? Egy nyálas, csöpögő
alak lettem aki úgy ragaszkodik a barátnőjéhez, mint egy óvodás a plüss
macijához. És még csak 1 napja vagyunk együtt. Még saját magam is megijedtem
ettől az énemtől és igyekszem visszafogni, mert tudom ez azaz énem, amelyik pár
másodperc alatt átváltozik az agresszív féltékeny barátnőmhöznyúlszmeghalsz
típusú barátba. Nem szeretném ezekkel elijeszteni magamtól Wintert, mert tudom,
hogy ő szabadlélek és nem nagyon szereti ha korlátok közt él. Nem tudom mit
kéne tennem… „Légy normális te idióta!” hirtelen fejbe vágott ez a mondat és
visszatértem. A jelek szerint igen elkalandoztam, mert hát… Na jó elmondom a
jeleket. Jelen pillanatban homlokom majdnem összeér Winterével és testünket
csak a gitár választja el egymástól és már csak pár centi van az arcunk között.
Winter csak illetődve nézett a szemembe, ahogy én is az övébe és láttam, hoyg
vágyik arra, hoyg megcsókoljam, ahogy én is. De itt vannak a rajongók, akkor
mindenki tudná és előbb még nem szerette volna nyilvánosságra hozni. Akkor most
mit tegyek? Hallgassak az eszemre és ösztöneimre, melyek azt súgják „tedd meg!”
vagy hallgassak az eszemre, mely azt mondja „Ne, még ne!" Akkor most mit tegyek?? Segítség!!
○
Ne sziasztok, most ide írok! Nagyon sajnálom, hogy 2hónapig nem hoztam, most legszívesebben a föld alá ásnám magam. Remélem tetszett a rész, mert őszintén ez a második változata. Igyekszem a következő résszel, de nem tudom hogy alakul az idő beosztásom ,meg a hangulatom. Amit viszont ki szeretnék emelni, hogy Tilla nagyon sokat támogatott, ennél a résznél, sőt úgy alapban a blognál, úgy hogy köszönöm szépen itt is Tillus. Na ennyi lettem volna ,holnap sok sikert mindenki a Golden Tickethez (bár úgyis az enyém). Még egyszer sajnálom és köszönöm hogy vártatok a részre.
Évesz,xx
U.i.: Bonyolult szerelem szerintem fantasztikus ötlt és fantasztikus kivitelezés! Nézzétek meg ;)
Évesz,xx
U.i.: Bonyolult szerelem szerintem fantasztikus ötlt és fantasztikus kivitelezés! Nézzétek meg ;)
U.i. 2 . : Hogy tetszik az új profilképem :DD?? ->
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)