○11.○

Helloka!

Hát meghoztam a részt. Igazából, ez olyan semmilyen rész, de azért remélem tetszeni fog, viszont van egy játékom számotokra. Íme a játék:

A mostani állás szerint a megjegyzések száma valahol 90 és 99 közt van. Az aki a 100. megjegyzést írja nekem, annak teljesítem egy kívánságát, vagyis kérhet tőlem valamit. ( természetesen valami bloggal kapcsolatosat, vagy olyasmit amit tudok teljesíteni.) Remélem ezzel tudlak kicsit ösztönözni titeket a kommentelésre. Szóval sok sikert és a következő résznél, vagy még előtte bejelentem ki lett a győztes, jubileumi megjegyzés író . :) Mellesleg van még egy rosszabb hírem. én a hétvégére és jövőhétre elutazom, viszont lehet, hogy tudok vinni laptopot, viszont internetet nem. Tehát nem biztos, hogy lesz új rész jövő héten. Na ennyi lenne a felesleges szavakból. Jó olvasást, 

Évesz,xx

Zayn szemszöge:

Még mindig Nora szavai visszhangoznak a fejemben Winterrel kapcsolatban. Enyhén szólva kioktatott a női logikáról, és hogy mennyire vigyázzak, mert egy-egy óvatlan cselekvés hatalmas katasztrófát okozhat. Komolyan mondom Niallnek és Noranak nem elég egymással foglalkoznia, még pluszba nyakukba vették az én problémámat is. Nem baj, de kicsit idegesítőek már néha. Minden léptemet figyelik, nehogy valami hülyeséget csináljak. De én nem csinálok semmit, mert már elsőre (!) is megértettem, hogy várnom kell. Winternek magától kell rájönnie, hogy érez valamit irántam és igazából az, hogy tudom, mélyen a szívében tényleg érez valamit irántam, ez segít kibírni a látványt, hogy Harryvel van. Na meg persze, hogy folyamatosan hordja a karkötőmet. Ráadásul ebben a három hétben úgy érzem, kezd jóra fordulni a viszonyunk Winterrel. Már rám bír nézni és halványan néha rám is mosolyog. Szerintem ez nagy haladás a pofonok óta. Lehet az is közre működött a mosolyog megjelenésében, hogy tudtára jutott, hogy próbálom lekoptatni Perrie-t. Azért csak próbálom, mert elég nehezen viseli, hogy most nem ő dob engem, hanem én őt és képtelen megérteni, hogy vége. Vége. Na mindegy most a pakolásra kéne koncentrálnom, ugyanis ma indulunk Floridába délután, de valami nem hagy nyugodni. Olyan rossz előérzetem van, mintha várna valami meglepetés. Áh biztos csak paranoiás vagyok. Mondjuk lehetséges, mert magamban hangosan beszélek. Jézusom pszichiátriára kéne járnom, hogy kezeltessem magam? Töprengésemet egy hangos ordítás zavarta meg.
- Zayn. Winter. Harry. Indulunk! – hallottam Louis kiabálást a földszintről egy megafonból (?).
- Vigyázz repül a bőrönd. – jött válaszként Winter kivirult hangja, ugyanis tök feldobta ez a kis kiruccanás, és ha ő boldog, az engem is azzá tesz. Ezt a kis elmélázásomat egy nagy csattanás szakította félbe. Winter táskája tényleg repült, mire csak mosolyogva megráztam a fejem és becipzárazva az enyémet kiléptem a szobám ajtaján és a többiekhez indultam.
- Na megjött Zayn is. –fogadott Eleanor mosolyogva, mert Louis éppen Wintert próbálta nevelni.
- Ha nehéz volt a táska miért nem kérted meg Zaynt, vagy Harryt, hogy hozza le neked. – nézett mérgesen Louis Winterre, aki ártatlan szemekkel meredt rá. – Nem elég, hogy tönkre tetted a padló fényezését, de még el merészelted lopni az én bőrönd lehozási technikámat is.
- Louis ne haragudj. Én nem akartam. – nézett nagy szemekkel Winter Loura, aki megrázva fejét magához ölelte. Mi Eleanorral csak furcsállva néztük őket. Az idilli pillanatot Harry törte meg.
- Na induljunk már, mert el fogunk késni. Még Liaméket és Nialléket is fel kell vennünk. – csettintgetett.
- Szerinted kire vártunk idáig? - állt elé csettintgetve Winter, majd rábökött mellkasára. – Rád.
- Ó elnézést. Kiengesztelhetnélek valamivel? - hajolt hozzá közelebb és már majdnem megcsókolták egymást, mikor mindhárman elkezdtünk krákogni.
- Srácok. Ne itt és ne most jó? – mondta Eleanor.
- Inkább induljunk. - tettem hozzá és megfogva bőröndöm kimentem az ajtón a kisbuszhoz.
- Jó reggelt. –köszönt rám a sofőrünk, miközben a kezébe adtam a bőröndöm.
- Hello Brad. Látom már megszoktad, a mi napszak határainkat. – nevettem fel, hiszen nálunk délután kettőig reggel van.
- Hát persze. – mosolygott vissza rám, majd én fogtam magam és beültem az ablak mellé. A nyakamba akasztott fejhallgatót felraktam a fülemre és elindítottam az iPodomat. Nem sokára a többiek is beszálltak és indultunk felszedni a többieket. Egy óra kocsikázás után Londonban végre a reptér fele vettük az irányt. A reptérre kiérve, megkönnyebbülve vettük észre, hogy nincs tele sikítozó lányokkal a terminál, vagyis sikerült titokban tartanunk a nyaralásunkat. Beérve a terminálba mindenki ledobta magát egy székre, míg Brad behordta a cuccokat. Szegénynek egyikünk se segített, mindannyian csak figyeltük, ahogy szenved a lányok bőröndjének súlyától.  Közben én befejeztem a zenehallgatást, és Niallékkal beszélgettem. Kikkel, ha nem velük?
- Nem rossz, hogy mindenkinek van egy párja és csak te vagy egyedül? – kérdezte Nora, aki Niall ölébe ült, hogy hallja azt is, amit a sráccal beszélek.
- Hát ne ma legjobb, de inkább leszek egyedül, minthogy egy másik lánnyal, aki nem Ő. – magyaráztam meg a logikámat.
- Srácok elmegyünk büfébe. Kér valaki valamit? – kérdezte Winter, mire mindenki nemleges válasszal válaszolt. Niall csak azért nem kért semmit, mert Nora befogta a száját.
- Ez nem volt fair. – mondta duzzogva, miután elmentek Winterék. Nora csak megforgatta szemeit és elhúzott a táskájából egy Snickerst. Niall azonnal rávetette magát és el kezdte enni.
- Nekem nem adsz egyet? –kérdeztem nevetve, mire Nora is elmosolyodott.
- Adnék, de akkor nem lenne mivel lenyugtatnom ezt itt. –bökött a barátjára.
- Hidd el mással is le tudod nyugtatni. – kacsintottam rá.
- Ezt a témát hagyjuk inkább. – mondta elpirulva, majd egyszer csak a távolba meredt. – Zayn ugye nem csináltál baromságot?
- Nem. Semmit. – ráztam hevesen a fejem. – Pont kezdek semleges állapotba lenni Winterrel, nem akarom most elszúrni.
- Már késő. –jegyezte meg és még mindig azt az egy pontot nézte, úgy hogy én is arra fordítottam a tekintetemet, de kár volt. Magamban egy hatalmasat ordítottam… NEEEEEEEEEE

Winter szemszöge:

A büféhez érve beálltunk a sorba. Harry végig fogta kezem és ujjaink össze voltak kulcsolva. Arcomon egy hatalmas mosoly volt. Természetesen nem csak e miatt, hanem már három hete ez a levakarhatatlan vigyor van az arcomon az utazás miatt.
- Befejezhetem a reggeli engesztelést? – búgta a fülembe Harry, amitől csak még nagyobbra nőtt a mosoly és még jobban elpirultam.
- Esetleg. –néztem rá sunyin, majd maga felé fordított és lehajolva ajkait az ajkaimra nyomta. Szeretem, ahogy csókol. Olyan lágy és óvatos, még is érzem, hogy akar engem. Persze három hét alatt, még nem lett teljesen stabil a kapcsolatunk, de ha nem jön közbe semmi és Senki, akkor minden rendben lesz majd. Közben óvatosan nyelve és engedélyt kapott, így kicsit mélyebbé tette ezt a csókot.
- El kéne dönteni, hogy mit akarunk enni? –motyogtam a csókunkba, mire ő elmosolyodva elhúzódott.
- Őszintén én nem kérek semmit, csak azért jöttem el veled, hogy kicsit kettesben lehessünk. – mondta mélyen a szemembe nézve, miközben eltűrt egy tincset a fülem mögé. Erre szememet lesütve reagáltam és szerintem egy kicsit el is pirultam.
- Megharagszol, ha azt mondom én azért éhes vagyok? – kérdeztem félszegen beharapva alsó ajkaimat.
- Dehogyis. Ne legyél buta. – mondta, miközben átkarolva a vállam húzott oda magához és egy puszit nyomott fejem búbjára. Jól esett a közelsége, olyan védelmező volt, ahogy átkarolva magához húzott. Mintha mindenkivel közölni akarná, hogy én az övé vagyok. Elmélkedésemet egy kislány zavarta meg.
- Bocsánat, de nem te vagy Harry Styles? – kérdezte egy körülbelül 10 éves lány Harry hátát megkocogtatva.
- De. Miben segíthetek? – fordult oda kislányhoz felvéve a szíveket hódító édes mosolyát.
- Egy aláírását kérhetnék és egy fényképet? –kérdezte a lányka csillogó szemekkel.
- Persze. – mondta barátom, és még beszélgetett, fotózkodott Larával (mert így hívták, mint utóbb kiderült) addig én vettem magamnak egy fűszervajas baguettet, mert annyira jó illata volt.
- Aranyos kislány.  – jegyeztem meg, miközben visszafele tartottunk a többiekhez.
- Látod, nem minden rajongók olyan sikítozó. – mondta utalva a múltkori megjegyzésemre, mert múltkor azt mondtam, hogy szinte minden rajongójuk olyan hangosan sikít, hogy nem csodálom, ha hallás károsultak lesznek.
- Rendben van. De ő csak egy a milliárdból. – tettem fel a mutatóujjamat jelezve az egyet, miközben a kiflimet rágcsáltam.
- Tiéd mindig az utolsó szó igaz? –mondta mosolyogva, miközben megfogta kezem, amit testem mellett lóbáltam egészen idáig.
- Megtanulhattad volna már. – mondtam vigyorogva.
- Bocsánat tanár néni. Házi feladatot nem kapok? – kérdezte vigyorogva, miközben úgy döntöttem folytatom a kézlóbálást így most mindkettőnk kezét ráncigáltam. Biztos jó érzés volt neki.
- Ne feleselj fiam, mert még a végén tényleg kapsz. – néztem rá szigorúan és próbáltam nem elröhögni magam.
- Ó elnézést tanci néni. – mondta még nagyobb vigyorral és szemöldök húzogatva.
- Fúú te. – mondtam és kikapva a kezéből a kezem elkezdtem ütni a hátát, ahogy csak tudtam.
- Segítség, segítség. –mondta lányos hangon, mire nevetni kezdtem és ütéseim ennek hatására gyengültek. Aztán egyszer csak az ütés sorozat is megállt, ahogy a nevetésem és az eszem is. Lefagyva álltam ott és csak őt bámultam, miközben kiesett a kezemből a kaja, ő pedig gúnyos mosolyra húzva a száját bájosan integetett nekem. – Winter minden rendben? – kérdezte Harry, majd arra fordult, amerre én bámultam.
- Ez mit keres itt? –mondtam halkan sziszegve és a reakciókból ítélve senki nem örült jelenlétének.
- Nem tudjuk. –mondta Liam halkan, majd Harry elsőként kapcsolva, átölelve a vállam kezdett el egy szék felé húzni, hogy leüljünk és megnyugodjak. Félreértés ne essék, nem azért ölelt át, hogy eltámogasson a székig, mert a lábamon járni nagyon is tudtam. Viszont nem a székekhez vezetett volna az utam.
- Jaj olyan régen láttalak Winter drága. Nem is örülsz nekem? – kérdezte mézes mázos hangon gúnyos mosollyal.
- De, csak tudod a halálodnak jobban örültem volna. –mondtam sziszegve, miközben én is felvettem egy gúnyos mosolyt.
- Hát így kell fogadni egy régi jó barátnőt? – kérdezte ciccegve, mire felpattanva székből a mosdó felé vettem az irányt. Kicsit le kellett nyugodnom, de azért egy picit neki mentem vállal a csajnak.
- Remélem, most boldog vagy, hogy elszúrtad a nyaralásom. – sziszegtem oda Zaynnek.
- Winter én nem… - kezdett bele és már indult utánam, mire Harry rászólt.
- Hagyd békén Zayn. Foglalkozz inkább a barátnőddel. – mondta a mondat végét gúnnyal és megvetéssel a hangjában, én pedig kihúzva magam önbizalmat sugallva a WC fele vettem az irányt. Mikor oda értem a nagy vastag ajtó elé (nem is érte miért ilyet raknak egy reptérre) nekidőlve teljes erőmmel benyomtam, hogy be tudjak menni. Mikor sikeresen bejütöttem a csap elé állva neki támaszkodtam a hideg márványtömbnek, amiben a csapok helyezkedtek el. Éppen fel akartam nézni magamra a tükörben, amikor nagy erőlködő nyögéseket hallottam kívülről, és mivel én is nőből vagyok, gondoltam segítek sorstársamnak, ezért bent megfogva kapaszkodót elkezdtem húzni. Sajnos kicsit erősebben húztam, mint a kint lévő személy, aminek a következménye az lett, hogy beesett, z akire nem számítottam.
- Niall, te mit csinálsz itt? – kérdeztem elmosolyodva a barátom szerencsétlenségén.
- Tényleg többet kéne járnom gyúrni. –mondta zsörtölődve, miközben karját dörzsölve feltápászkodott.
- Ha akarod, eljárok veled, csak mond meg miért akartál te bejönni egy női mosdóba? – kérdeztem felette állva karba tett kezekkel.
- Hoppá ezt el is felejtettem, hogy ez egy női mosdó. - mondta tarkóját vakarászva.
- Szóval Nialler? – tetem fel újra a kérdést.
- Csak meg akartam nézni, hogy minden rendben van-e. – válaszolta, mélyen a szemembe nézve.
- Hát fogjuk rá, bár el tudtam volna képzelni e nélkül a csaj nélkül a nyaralást. – válaszoltam fintorogva.
- Hidd el mi is, fogalmunk sincs, mit keres itt. – válaszolta ő is széttárva kezeit, így jelezve tudatlanságát.
- Hát valószínű Zayn hívta, máskülönben honnan tudta volna, hogy pont most pont innen indulunk, és hogy mindenki jön? – mondtam, utalva arra, hogy tudom ki a bűnös.
- Ez lenne a legvalószínűbb, de Zayn is eléggé meglepődött, mikor felbukkant. – próbálta védeni barátját.
- Nálam már nem mossa tisztára magát. – motyogtam magamnak, miközben elfordítottam a tekintetemet és a tükörképemre vetettem inkább. –Újra.
- Jaj Winter. Hidd el, hogy nem akar neked rosszat Zayn. –mondta, miközben beállt mögém és a tükörben figyelte a szememet, majd kiegészítve hozzá súgta. – Sőt…
- Nem érdekel Niall. Azt csinál, amit akar, de miért kell mindig nekem keresztbe tenni-e? Én csak lazán jól akartam érezni magam a barátommal, barátaimmal és a bátyámmal, mert kezdek mindenkivel egyre jobban kijönni, sőt már őt is elviselem, erre elhívja Perriet és tönkre teszi. – magyarázom indulatosan, miközben megfordulva belenézek mélyen az előttem álló srác kék íriszeibe, amelyekben egy csepp riadtságot vélek felfedni. – Bocsánat manó, nem rád vagyok kiakadva. Látod, még miatta képes vagyok veled is így beszélni. - mondtam hisztérikusan felnevetve
- Semmi gond. –mondta halványan elmosolyodva, majd odajött és gyengéden megölelt, próbálva így enyhíteni az idegességem.
- Annyira fel tud húzni, már a puszta jelenlétével az a liba. –mondtam, miközben átkaroltam a nyakát és vállába fúrtam a fejem.
- Nyugi mi is utáljuk. – mondta, a hátamat simogatva. – Figyelj, próbáld meg leszarni, hogy itt van. Mi is csak ezt tudjuk tenni. Tudod, ha citromot kapsz, csinálj limonádét. Azért jött, hogy megkeserítse a nyaralásod? Keserítsd meg te az övét. – mondta eltolva magától, végig gonosz vigyorral.
- Nem is vagy te olyan ártatlan, mint amilyen kis angyalinak látszik az arcod. –mondtam elmosolyodva, mire csak megvonta a vállát. Mivel nem akartam már többet ezzel a témával foglalkozni, igyekeztem elterelni, ezért megböktem a hasát, mire összegörnyedt. - Tényleg kéne gyúrnod hasizomra és bicepszre is.
- Na jól van, le lehet állni az izmaim kivizsgálásával. –mondta még mindig görnyedten.
- Jól van bocsika. –mondtam bele karolva és felsegítve. –Majd leszek én a személyi edződ.
- Oh köszönöm szépen, ez nekem megtiszteltetés. – mondta kicsi gúnnyal a hangjában.
- Na gyere, menjünk vissza a többiekhez és tegyük tönkre ennek a kis csitrinek ezt a két hetét. – mondtam mér kicsit boldogabban.
- Hát tudod, azért ne olyan feltűnően csináld, de lehet néha lesz egy két cinkos társad. –mondta kacsintva, már felegyenesedve.
- Hát akkor készülj fel, mert rengeteg véletlen fog történni. – mondtam csibészesen elmosolyodva.
- Oh rendben. Tudod, rám számíthatsz fedezésben. – mondta, miközben egymásba karolva az ajtóhoz léptünk.
- Köszönöm szépen. – mondtam bájosan, majd kinyitottam Niall előtt az ajtót.
- Én köszönöm. – bólintott vigyorogva felém, így kivillantva már fogszabályzó mentes tökéletes fehér fogsorát. Viszont pont akkor akart be lépni egy idős néni, mikor mi le akartunk lépni. Szerencsére én ügyesen be tudtam még bújni az ajtó mögé, így sorsára hagyva bajtársamat, de a beszélgetést azért hallottam.
- Te meg mit csinálsz itt kis fiam? –kérdezte az idős hang.
- Én csak eltévedtem, de már mennék is. Elnézést. –mondta remegő hangon, majd sejtéseim szerint elment, én pedig próbáltam visszafogni a nevetésem, majd mikor beljebb lépett a néni engem is észrevett.
- Ismerted aranyom ezt a fiatalembert, aki előbb ment ki innen? – kérdezte felvont szemöldökkel.
- Nem. Én nem ismerem. Pont épp én szóltam rá, hogy nem jó helyen van. – próbáltam halál komolya hangon mondani, de mivel a néni elég furcsán méregetett jobbnak láttam lelépni. Amint kirontottam a helységből el kezdtem röhögni, de annyira, hogy a falnak dőlve görnyedtem össze.
- Mondhatom, szépen cserbenhagytál. – lépett mellém Niall, aki valószínűleg végig kint várt rám. – Tudod, hogy milyen csúnyán nézett rám az a néni?
- Bocsánat. – mondtam még fulladozva a nevetéstől, majd felállva elindultunk vissza a többiekhez, miközben tovább beszélgettünk. – De ha ez vígasztal, akkor én is megkaptam azt a nézést.
- Igen Win, most már sokkal jobban érzem magam. – mondta ironikusan, majd nevetve átkarolva a vállam magához húzott, majd egyszerre hirtelen elkezdtünk nevetni.
- Na mi ez a jó kedv emberek? – kérdezte Lou, mikor visszaértünk a többiekhez.
- Semmi. – vágtuk rá szinte egyszerre, és újra elkezdtünk nevetni. Aztán elválva Nialltől odaléptem Harryhez és átölelve derekát pipiskedve loptam egy két apró szájra puszit, de egyszer csak Harry nem engedett el, hanem tovább kényeztette ajkaimat. Őszintén, nem érdekelt, hogy a többiek is ott vannak, mert Harry túlságosan lekötötte a figyelmemet és láthatólag a többiek nagy részét, nem zavarta (hála cinkos társamnak), így csókunkat csak a hangos beszélő zavarta meg. Mekkora hülyeség, hogy a hangos bemondó a magán gépeket is bemondja, nem?

○

- Mikor érünk már oda? – kérdeztem nyávogva Harrytől, pedig még csak egy órája utaztunk. Fejemet vállán pihentetve figyeltem a felhők felett mindig sütő, aranyszínű napot.
- Mindjárt kicsim. –mondta megpuszilva a homlokomat. – Még egy fél óra. Ki bírod nyafi nélkül?
- Nem is nyafizok. –mondtam felkelve a válláról eléggé vékony és nyafogó hangon.
- Persze, hogy nem. – simította meg az arc élem, miközben halkan nevetett.
- Ki nevetsz? Hát, köszi szépen. – fontam karba a kezeimet és durcásan hátra dőltem az ülésben.
- Jaj Winter. –hajolt elém és fürkésző zöld szemeit arcomon legeltette. – Kiengesztelhetlek esetleg valamivel? – kérdezte kaján mosollyal az arcán, mire szemöldökömet felvonva néztem rá.
- Például? – kérdeztem.
- Egy ilyen. –mondta és lágy puszit nyomott az arcomra, mire megráztam a fejem, jelezve, hogy ez nem elég az engesztelésemhez. A következő trükk egy óvatos puszi volt az orrom hegyére, mire elgondolkozva, de újra megrázta ma fejem, Harry arcán pedig egyre nagyobb mosoly terült szét. Következőleg ajkaimra nyomott egy lágy csókot. De épp hogy hozzá ért, már el is húzta a fejét.
- Na ne szórakozzál velem Styles. –mondtam már kicsit határozottabban és kezemet tarkójára vezetve magamhoz húztam és letámadtam ajkait. Éreztem, hogy a szokásos győztes mosoly kerül az arcára, de mit sem törődve tovább élveztem, ahogy ajkaimat kényezteti. Mivel kettes ülésben ültünk Harry bátran kért bebocsátást a számba, amit kisebb hezitálás után meg is kapott. Csók közben egyik kezem gerince vonalát követve simogatta a hátát, a másik pedig a göndör rengetegben volt elveszve.
- Feltétlenül mellettem kell kicserélnetek az éves nyáltermeléseket? – jött mellőlünk egy hisztis hang, mire sóhajtva elváltunk egymástól.  Miután vettem még egy nagy levegőt a hang felé fordítottam a fejem és magamra varázsoltam egy cuki mosolyt.
- Ha nem tetszik kis kacsacsőrűkém, akkor el lehet ám ülni. Nagy a gép. – mondtam kedveskedve szőke „barátnőmnek”
- Vagy akár ti is befejezhetnétek a smárolást. – mondta ő is ugyanazzal a mosollyal, de én jobban csinálom. – Ugyan már miattam nem kell ám eljátszani, hogy együtt vagytok. – mondta szempilláját rebegtetve, és erre a mondatra, már Harry is felkapta a fejét.
 - Na ide figyelj drága Perrie. - szólt most oda neki Harry, amire felkapta ő is a fejét. – Miattad nem csinálnék semmit, maximum akkor, ha eltűnnél az életünkből. Winterrel mi azért vagyunk együtt, mert szeretjük egymást, és mert szeretünk egymás társaságában lenni, úgyhogy ha tetszik, ha nem mi együtt vagyunk. És az, hogy Zayn nem foglalkozik az a te bajod, attól én még akkor kényeztetem a barátnőmet, amikor akarom, szóval le lehet szállni rólunk. – fejezte be mondandóját Harry, mire a csaj álla akkorát koppant, hogy jó hogy nem szakadt át a gép padlózata. Mivel nem jött válasz, hogy tovább hecceljem egy kicsit, Harry combjára vezettem a kezemet és óvatosan simogatni kezdtem, mire Harry egy picit megfeszült, majd nyakához hajolva egy apró puszit leheltem rá.
- Csak óvatosan, mert még itt leteperlek. –suttogta a fülembe kissé rekedted hangon, mire felkuncogtam és a füléhez hajoltam.
- Most már tudom a gyengepontodat is. – suttogtam a fülébe és utána belepusziltam.
- Ne játssz a gyenge pontjaimmal, mert még megbánod. – mondta fojtott hangon apró sunyi mosollyal.
- Nem félek tőled Styles. – mondtam egész közel hajolva az arcához és mélyen belefúrtam tekintetem az övébe.
- Pedig jobban tennéd. – hajolt ő is közelebb és orrunk már összeért, szóval ajkaink közt sem volt olyan nagy távolság.
- Tényleg? – kérdeztem vissza pimaszul, mert imádtam játszani vele és húzni az agyát.
- Ühüm. – morogta halkan, majd hirtelen ajkaim után kapott és rögtön szenvedélyesen kezdett csókolni. Annyira hirtelen jött, hogy kellett pár másodperc reakció idő, még vissza tudtam csókolni. Hogy bizonyítsam, nem félek, csók közben egy aprót ráharaptam ajkaira, mire felszisszenve, de mosolyogva elhúzódott.
- Vadak vagyunk? –kérdezgette száját dörzsölve.
- Megesik. De tudod, tudok ám nagyon kis szerény és ártatlan kis lány lenni. – mondta ma végét kislányos hangon, mire Harryvel mindketten felnevettünk.
- Bah. –morgott egyet Perrie, majd megfogadva még korábbi tanácsomat távozott helyéről, viszont így szembe találkoztam Zayn tekintetével, melyben egyszerre volt ott a csalódottság, megbánás és féltékenység is. De mire féltékeny? Neki ott van Perrie, ő vele boldog (bár nem örülünk neki) és kész. Ne legyen Harryre féltékeny, hiszen ő nem érez irántam semmit. Azt hiszem. De mi van, ha az nap éjjel nem hazudott, csak a büszkesége és önfejűsége miatt hazudta azt, hogy hazudott. Magyarán, tényleg érez valamit irántam, gyengéd szálak fűzik hozzám. Na jó nem Winter ez hülyeség. De mi van, ha még is? Milyen lenne, ha mi egy párt alkotnánk? Ha most nem Harry, hanem Zayn ülne mellettem? Ha ő lenne az, aki mindennap megcsókol, megölel, védelmez és szeret. De túl sok itt a mi lenne ha, ráadásul itt ül mellettem a Barátom, aki Harry Styles és nem Zayn Malik és én Harryt szeretem és ő is engem. De vajon akkor mit érzek Zayn iránt. Csak puszta vágy? Fellángolás? Vagy semmit és csak túlreagálom? Fogalmam sincs, de az biztos, hogy ez a „szerelmi-háromszög” ha hívhatom annak, már kezd az idegeimre menni, hiszen látjuk mit okozott. Képzelgés, álmodozás, idegbetegség, magamba beszélgetés, stb. Tényleg rossz hatással van ez az izé az idegeimre.
- Winter. Hahó. Bolygó Winternek. –kalimpált előttem Harry, mire hirtelen észbe kaptam.
- Mi, mi van? Milyen bolygó kinek? – ráztam meg a fejem, hogy visszatérjek.
- Valamilyen neked, mert vagy már öt perce bámulsz Zayn felé és valamin nagyon elmélkedtél. – magyarázta.
- Tudod, azt úgy mondják, Föld hívja Wintert például. –mondtam terelve a témát a Zaynes bámulásomról, mai kicsit sem lehetett ciki. Ááá dehogy. Plusz egy mellékhatás a szerelmi-háromszög bigyó listájára.
- Aha biztos. – mondta Harry, majd maga felé fordította arcomat. – Win, minden rendben van? Nincs semmi gond Zaynnel? Vagy min elmélkedtél annyira?
- Minden rendben van Hazza. Nincs semmi gond vele és arról elmélkedtem, hogy vajon tényleg sajtból van-e a hold és vattacukorból van-e a felhő. – mondtam két kezem közé fogva a fiú kétségbeesett arcát, mire sóhajtva egy nagyot elmosolyodott, mert tudja, képes vagyok ilyen hülyeségeken elgondolkodni.
- Sajt, vattacukor? Hol? – ugrott hirtelen elénk Niall képe. Naná, ha csak szóba is kerül a kaja, ő már ott van.
- A szállodában. – vágta rá Harryt, majd a szőkeség arcára téve a kezét eltolta tőlünk. –Niall tűnés, vár a te barátnőd. - mondta, majd duzzogva a manócska visszavonult a helyére.
- Majd veszünk vattacukrot Floridába oké manó? –kérdeztem hátra fordulva, majd csillogó szemekkel visszanézett rám.
- Köszönöm tündérke. – mosolygott és már egyből jobb kedve lett.
- Manó? Tündérke? –kérdezte Harry nagyszemekkel, amint visszafordultam felé.
- Hosszú történet. –legyintettem, de erre jött a szokásos szöveg.
- Van időnk, még egy fél óceánt át kell repülnünk. – mondta halványan mosolyogva, majd közelebb hajolva hozzá adtam egy puszit arcára és újra elhelyezkedtem vállán.
- Tökéletes. Pont elég idő arra, hogy kialudjam magam. – mondtam halkan, majd lehunyva a szemem repültem az álmok világa felé, kicsit gyorsabban  mint a repülő.

○
Vágtatva a lovamon igyekszem az égen lévő szivárvány vége felé. Csak megyek, csak futok, a szél lobogtatja a hajamat és a paci sörényét is. 
- Gyí!- kiabálom és egy igazi profi módjára ülök a lovon, akivel nem sokára elérjük a színes híd végét és találkozhatok végre koboldokkal, talán még az aranyukból is adnak egy kicsit. Mosolyogva vágtatok tovább, mire elérkezek arra a helyre, ahol földet ér a szivárvány. Pont ott áll egy kistermetű emberke zöld öltönyben és egy hatalmas zöld kalappal a fején.
- Kobold! – kiáltok fel magamban, mire lepattanva a lovamról oda sietek hozzá és megkocogtatom a vállát.
- Miben segíthetek kisasszony? – kérdezi tőlem mosolyogva, úgy hogy a szájában lévő négylevelű lóhere meg se moccan. De én nem ezen csodálkozom, hanem azon, hogy a szőke kis koboldot én ismerem.
- Niall? –kérdezem eltátva a szám.
- Úgy hívnak, és a kisasszonyt hogy hívják? – kérdezi, mire csak megrázom a fejem. Nem ismer?
- Te kobold vagy? – kérdezem még mindig megsemmisülve.
- Az lennék. –mondja büszkén kihúzva magát és megrántva zöld zakóját, mely egy fehér inget takar.
- És neked is van aranyad? Tudod, olyan kobold arany? – kérdezem szép mosollyal, hátha ki tudok csalni tőle egyet. Csak szerencse érmének kellene, de tényleg.
- Hogyne vóna. – mondja az utolsó szót egy kicsit furán, de még mindig abban a testhelyzetben áll, amelyben előbb állt.
- És adnál kedves régi jó barátodnak? – kérdezem és már a szép mosolyt kiegészítem egy kis szempilla rebegtetéssel.
- Persze, hogy nem. – mondja vigyorogva és szinte mióta megláttam, végig csak vigyorog.
- De undok vagy. – mondom és egy kisebb fintorral tekintek rá, majd újra fény gyúlik fejem felett. – És az igaz, hogy minden szivárvány lábánál áll egy kobold?
- Természetesen. –biccent oldalra fejével, amit kicsit furán értelmezek, de hát istenem. A koboldok, koboldok.
- És én is át tudnék vágtázni a szivárványon, mint a mesékben Barbie? –kérdezem reménykedve az igen válaszban.
- Sajnálom, de csak 100 cm alatti mar magasságú lovakat engedhetek fel. – mutat a táblára, ami a hirtelenből egyszer csak felbukkan.
- Ez diszkrimináció. –vágom rá duzzogva.
- Sajnálom, de a szivárványnak nem túl nagy az ereje. – vonja meg a vállát, én pedig elfordulva próbálok új ötletet kigondolni, mert nekem kell egy kobold arany. Olyan szerencsétlen vagyok, nekem is kijárna már egy kicsi a jóból. Épp államat vakargatva fürkészem a felhőket, hátha eszembe jut valami, de semmi. Töprengésemet egy enyhe vállkocogtatás zavarja meg, majd megfordulva, meglepődve próbálom hátrébb és hátrébb húzni a fejem. Ugyanis a kis kobold Niall egy létrán állva, csücsörítve közelít az arcom felé, én pedig csak szemeimet meresztem szájár, majd hirtelen meleg leheletét is érzem, hiszen már nem tudok hova menekülni és már épphogy majdnem megcsókol, mikor felemelve a kezem és erőt véve lelököm a létráról.
- Basszus Winter. – ébreszt fel fira álmomból egy hangos szitkozódás.
- Úristen mi történt?  - kérdezem riadtan, mire észreveszem, hogy Harry éppen az orrát dörzsölgeti.
- Konkrétan majdnem betörted az orrom. – mondta orrhangon, majd észre véve értetlen pillantásaimat elkezdtem mesélni. – Csak be akartalak kötni, mert épp most szállunk le és miután ezt megtettem, gondoltam felkeltelek egy apró csókkal, erre te úgy orrba vágtál, hogy jó, ha nem tört el.
- Ne haragudj, csak hát egy elég érdekes álmom volt. – mondtam bocsánatkérően tekintve rá.
- Annyira, hogy el kell törni az orrom. –mondja egy érdekes grimaszt vágva.
- Mondjuk úgy, hogy álmomba is meg akartak csókolni, csak éppen egy eléggé nem olyan ember, akitől elfogadtam volna. - mondtam visszagondolva az álmomra. Niallt megcsókolni, hát hogy is mondjam, számomra undorító. Nekem ő már olyan, mint egy testvér, mint egy legjobb barátnő. Tudom, hogy ő fiú, de akkor is én már csak így hívom. Mondjuk, lehet ezt vele is meg kéne beszélnem, de mondjuk, miért tenném?
- Szabad tudnom ki volt az? – kérdezte Harry vigyorogva.
- Úgy látom elég hamar rendbe jött az orrod. –utaltam arra, hogy egy perce még itt sírt rítt, hogy neki mennyire fáj. – Csak óvatosan a kérdésekkel, mert tudod, tud ez még jobban is fájni.
- Oké befogtam. – tette fel védekezőleg kezeit, majd egy apró mosoly elejtése után arcához hajolva egy apró puszit nyomtam a kis pofijára. Aztán végig kifelé bámultam az ablakon, fejemet a vállán pihentetve, miközben nő is így tett. Csendben nyugodtan mindenki azt figyelte, hogy jutunk egyre lejjebb, hogy kerülünk már a felhők alá, és hogy rajzolódik ki Florida házainak körvonala.
- Wáó. – csúszott ki halkan a számon, miközben egyre nőttek a házak és bizonyították azt, hogy ez bizony nem egy kis hely.
- Ugye milyen szép? –kérdezte halkan Harry tekintetét arcomra felfordítva, mire mosolyogva aprókat bólintottam. – Most boldog vagy? – kérdezte teljese komolysággal és kissé meglepett a kérdése.
- Igen. Nem úgy indultam el egy hónapja körülbelül otthonról, hogy itt veletek repülök Floridába, de azt hiszem ennél jobba nem alakulhattak volna dolgok. – mondtam teljesen őszintén, vagyis inkább csak őszintén. Azt hogy miért gondolom ezt, inkább hagyjuk.
- Tudod, nem gondoltam volna, hogy te igazából ilyen vagy. Mikor megláttalak a parkban magaddal ragadtál, az pedig, hogy szinte lenéztél és nem tudtad kivagyok csak egy plusz volt, ami még jobban tetszett benned. Igazából az, hogy olyan makacs önfejű kis dög voltál…
- héééj. – szakítottam félbe megütve egy kicsit a kezét, mire elmosolyodott.
- Valld be, hogy az voltál, na de a lényeg, hogy örülök, hogy boldog vagy és annak még jobban, hogy mellettem. – mondta teljesen őszinte mosollyal, én pedig kezeimet az övébe helyezve összefűztem ujjainkat, hogy biztosítsam, én is így érzem. Ez viszont tényleg teljesen őszinte érzés volt, hiszen ő mellette vagyok most boldog. Az viszont teljesen biztos, hogy boldog vagyok. Az hogy teljesen boldog-e azt nem tudom, de azt tudom, hogy soha nem voltam még ennyire felszabadult De őszintén, szerintem ezt már kiérdemeltem a korábbi szenvedéseim után.
- Gyerekek gyertek, szálljunk le a gépről. – állt meg mellettünk Liam és szépen mosolygott ránk. Azt hiszem ő is boldogabb volt, hogy újra beléptem az életébe és úgy érzem, kezdem én is visszakapni. Igaz soha nem lesz már a régi a kapcsolatunk, de ez még nem jelenti azt, hogy nem lehet jobb.– állt meg mellettünk Liam és szépen mosolygott ránk. Azt hiszem ő is boldogabb volt, hogy újra beléptem az életébe és úgy érzem, kezdem én is visszakapni. Igaz soha nem lesz már a régi a kpacoslatunk, de ez még nem jelenti azt, hogy nem lehet jobb.
- Na, gyere vágjuk tönkre Floridát. – állt fel mellőlem Harry felvéve pilóta napszemüvegjét, majd engem is felsegítve én is felálltam.
- Remek ötlet. - vigyorogtam rá és én is felvettem a napszemüvegem, így felkészülve a kint szikrázó napsütéses időre. Mondjuk ruhában éppen nem így készültem, ugyanis a hosszú farmer csőnadrág, a converse csukával, farmerdzsekivel és egy színes sállal, ne ma legmegfelelőbb öltözet egy harminc fokos helyen, de szerencsére bírom a meleget. Harry viszont, már sejthette, hogy milyen az idő, hiszen ő csak egy háromnegyedes gatyát vett rövid ujjúval. A sapkát nem számítottam bele, hiszen az mindegy milyen idő van, a fején kell hordania, nehogy megismerjék. Mire észbe kaptam, már Harryvel sétáltunk kézen fogva többiek után a nagy kocsi fele. A táskáinkat, egy másik kocsival, már elvitték a szállodába, így azt nekünk nem kell cipelni. Mikor odaértünk a sötétített ablakos autóhoz, mindenki bepattant az előre kiszemelt helyére, így jött az, hogy szerencsére az ablak és Harry közé kerültem Louis-val szembe. A pálmafás utcákat szelve annyira kedvem lett volna, lehúzni az ablakot és kihajolni, hogy érezhessem, ahogy a hűvös menet szél az arcomba fúj. Egyszerre, mintha csak valaki kitalálta volna gondolataimat, hirtelen lehúzódott a nagy sötétített ablak, én pedig ajkamba harapva bámultam tovább kifele, majd egyszer csak megéreztem, hogy Harry egy picit lökdösi a vállam. Ránéztem, mire aprót bólintott mosolyogva. Szóval ő volt a gondolatolvasóm. Nagy levegőt véve fejemet kidugtam az ablakon és bámultam a hatalmas házakat, míg kezeimmel az ablak aljába kapaszkodtam. Fejemet hátra fordítva figyeltem, ahogy a mögöttünk lévő autók fékeznek le, és ahogy a szemben lévő sávban az autók gyorsítanak fel. Legalábbis azt hittem, ezt fogom látni, de helyette inkább egy hosszú unalmas kocsi sort, ezért visszavettem a fejem.
- Na mi van Winnie, nem tetszik? – kérdezte Louis vigyorogva, mire csak egy fintort vágtam.
- hát tudod, a tini filmekben ez sokkal jobban néz ki. – vallottam be, mire Eleanorral együtt elnevették magukat.
- Tündérke ez nem valami tini film, ez az életed, ami szerintem ezerszer jobb, mint egy nyálas film. – mondta Eleanor mosolyogva, mire mindenki egyetértően bólogatott kivéve két embert. Az egyik zenét hallgatott, a másik pedig az ablakon bámult kifelé.
- El, csak én hívhatom tündérkének. –szólalt fel Niall, majd rám vezette a tekinteté és csak ennyit szólt kacsintva. – Finom limonádé készül. – senki nem értette, csak mi ketten és ez kicsit vicces volt.
- Tudom, ja és tudod mit tőlem bárki hívhat tündérkének. Közületek bárki, mert azt hiszem nálatok senki nem adott több szeretet nekem még, persze kivéve anyát és apát. – mondtam mosolyogva és láttam, hogy Liam arcára is egy szívből jövő mosoly ül ki, de még ezt a meghitt pillanatot is képes valaki tönkre tenni.
- Én is hívhatlak tündérkének? – kérdezte felvont szemöldökkel Perrie drága hatalmas gúnyos mosollyal, de nem ismer még engem. Egy ilyen kis beszólással engem nem lehet megijeszteni, ahhoz egy kicsit korábban kell kelnie.
- Hívj nyugodtan, de akkor én meg boszorkánynak foglak hívni. Amúgy úgy hívsz, ahogy akarsz, rád nem figyelek. Nem fogom rád pazarolni az időmet. – mondtam halál nyugodtan, mire a többiek arcára egyszerre ült ki a büszke mosoly, Harry pedig megszorította a kezem, majd egy puszit nyomott arcomra.
- Imádom mikor ilyen harcias vagy és nem adod magad könnyen. – búgta fülembe, mire felkuncogtam.
- Titeket nem idegesít, hogy ők itt nyalják, falják egymást? – kérdezte Perrie a többiektől, mert azt hitte, majd ők ki állnak mellette, de ezt bebukta csaj.
- Nem, mert én is csinálhatom ezt. – mondta Louis, majd Eleanor felé fordulva egy lágy csókot nyomott a szájára, amit a lány egy mosollyal fogadott.
- Sőt én még ilyet is csinálhatok. – vágta rá Niall és oda dörgölőzve Nora nyakához egy apró puszit lehelt a lány kreol bőrére, mire a szép lány csak felkuncogott, majd egy orr puszival jutalmazta kedvesét.
- Akár én is csinálhatok bármit. – szólt most közbe Danielle, aki bátyám combjára vezetve a kezét egy apró puszit nyomott fülére. Liam erre szinte ugyanúgy reagált, mint Harry a repülőn, szinte megfagyott. Tehát a megállapítás ez minden pasi gyengepontja. Jól esett, hogy a srácok így kiállnak mellettünk, mellettem.
- Igazából én is csinálhatnék ilyet. – kezdte rögtön Perrie is, majd ő is a combos verziót választotta, csak arra nem számított, hogy Zayn, aki zenét hallgatva bámult ki a fejéből értetlenkedve néz felé, majd kezeit visszarakja a lány combjára. A lány teljesen megsemmisülve próbálta magát kihebegni a helyzetből. – Csak mi nyilvánosan nem szoktunk ilyeneket csinálni.
- Persze értünk ám. –mondtam bólogatva egy gúnyos mosollyal, mire a többiek mind próbálták visszafogni a nevetésüket, majd idegességében Perrie nem tudott mást tenni előre szólt a sofőrnek, hogy megkérdezze mikorra érünk oda.
- Éppen mostanra kisasszony. – mondta a sofőr, mikor épp hogy leállt a kocsi és elhúzva az ajtót mindannyian kipattantunk és meglepődve vettem észre, hogy mekkora hatalmas és gyönyörű hotel előtt állunk.

- Úgy imádom ezt a helyet.- tapsikolt Louis, majd beléptünk a hallba és a srácok, mint valami törzsvendégek köszöntek egyszerre a portásnak.
- Hello Kyle. – mondták, mire a srác visszaintett, majd egy adag kártyát rakott ki nekünk az asztalra.
- Akkor, most mindenki megkapja a kártyáját és senki nem veszti el, mert nem veszek hat új kártyát megint, csak azért, hogy ne kerüljünk bajba Paulnál. – jelentette ki határozottan a bátyám, mire mindenkinek kiosztotta, viszont az utolsó kártyánál jött a kínos pillanat, mert ugye úgy volt, hogy csak kilencen jövünk, és a szálloda is így készült, tehát egy valakinek nem jutott kártya, ez pedig sajnos én voltam.
- Bocsi Winter, de nem tudunk kártyát szerezni neked, maximum, ha másoltatunk egyet, de az nagyon drága és ebből mindig balhé van. – mondta tényleg sajnálva Liam, viszont láttam, hogy Perrie arcán egy győztes mosoly ül ki.
- Nem baj, majd sosem egyedül mozdulok ki. – mondtam megvonva a vállam mosolyogva, majd elindultunk a lift felé, viszont Perrie mellém lépett és odasúgta gúnyos hangnemben.
- Mi az oka kicsi Winter, hogy szomorú vagy? – megálltam és engedtem, hogy Harry tovább menjen, majd azt is elértem, hogy Perrie is megállva szembe fordult velem. Ekkor elkezdtem úgy tenni, mintha gondolkoznék a válaszon, majd mutogatni kezdtem neki.
- Három ok. Te, te és te. – mondtam mosolyogva, majd mellette elhaladva beálltam a liftbe a többiekhez és sajnos épp, hogy ő is beért.
- Na, ez érdekes nyaralás lesz. – suttogta a fülembe a mellettem álló Liam, mire elmosolyodtam.
- Csak várd ki a végét bátyó. – súgtam vissza.

Ja és csak hogy lássátok, tegnap este csináltam nektek egy fotót. Látjátok milyen boldogan írom nektek a részeket Spongyabob társaságában? Csak ő az aki láthatja, mit írok ;)