○10.○

Helloka!
Meghoztam az új részt és be kell valljam ez egy kicsit más lett. Na jó nagyon más :D Van benne gy új szemszög és kicsit kitér a szokásos témáról. Remélem, attól még tetszeni fog úgy mint a többi. Innentől egy kicsit lehet felgyorsulnak az események :D Na jó olvasását remélem nem csalódtok és tetszik :)♥
Évesz,xx







Winter szemszöge:

Reggel kipihentem ébredtem és mikor nyújtóztam kezemmel véletlen orrba vágtam valakit.  Pontosabban Harryt.  Fura, hogy az ő ágyában ébredek. Félre értés ne essék, semmi rosszat nem csináltunk éjszaka, mi csak aludtunk. De tényleg. Viszont ami a lefekvés előtt történt, azt még mindig nehéz elhinnem…
о
11:11-kor a nappaliban tényleg megjelent valaki. Nem kapcsoltam villanyt, ahogy kérte, de azt nem vette számításba, hogy a holdfény annyira besütött a szobában, hogy körvonala teljes mértékben látszott. Így fején a göndör haja is.
- Harry? Hát te mit keresel itt? - kérdeztem meglepve, mert nem rá számítottam. Jó igazából tippem se volt kiírta.
- Winter muszáj valamit mondanom, kérdeznem. Igazából ez a dolog most nagyon fejbe vágott és nem tudom tovább türtőztetni magam. - magyarázta és közelebb lépett hozzám. Nekem szinte már fel kellett rá néznem, hogy láthassam zöld szemeit. Mivel nem igen szólaltam meg folytatta. -  Tudom, hogy azt mondtad, hogy én lennék az utolsó, akivel összejönnél, de nekem azok a csókok, többet jelentenek. Lehet, hülyének nézel, de mi lenne, ha megpróbálnánk? Winter lennél a barátnőm?- na, ezzel a kérdéssel meglepett. Én is emlékszem mit mondtam, mikor ide jöttem két hete, de az óta rengeteg minden megváltozott, főleg én.  Fogalmam sincs mit kéne válaszolnom. Aztán eszembe jutott a tegnap este, hogy mit csinált Zayn, ez annyira felkavart, hogy rájöttem. Szükségem van valakire. Harry helyes is, mert valljuk be az mellesleg kedve, jó fej, vicces és a legfontosabb. Soha nem verne át, szóval miért ne?
- Rendben próbáljuk meg. Leszek a barátnőd Harry – mosolyogtam rá.
- Jó, megértem. Sejte… - kezdte a betanult szöveget, mert nem hiszem, hogy igenre számított. – Ez komoly? – csillant fel a szeme.
- Halál komoly. – nevettem fel egy picit. Harry azonnal magához ragadott és megcsókolt. Olyan szorosan fogott, mintha félt volna, hogy eltűnök, elszökök. Én pedig karomat a nyaka köré fontam és úgy csimpaszkodtam, hogy meg tudjak állni lábujjhegyen. Igaz csókunk közben olyan érzésem volt egy ideig, mintha valaki figyelne, de nem érdekelt. Mert jelen pillanatban lefoglalt az, hogy boldog legyek. Igen azt hiszem, boldog vagyok. Amint elváltak ajkaink Harry szorosan magához ölelt és arcát vállamba fúrta és pedig nyakába fúrtam a sajátomat. Mélyen beszívtam Harry szokásos illatát, de ölelésünket Harry telefonj zavarta meg. A pityegés alapján SMS-t kapott. Megnézte és elmosolyodott rajta.
- Ki írt? – kíváncsiskodtam.
- Egy őrangyalod, aki azt szeretné, hogy vigyázzak rád. - mosolyodott el, mire nekem rögtön elkezdett kattogni az agyam. Ki lehet az őrangyalom? És vajon tényleg Harry volt az, aki hallott énekelni és írta az üzenetet, vagy csak jókor volt jó helyen? Mindegy, az a lényeg, hogy jól alakultak a dolgok és kész.
о
Ütésem hatására elkezdett mocorogni Harry.
- Jó reggelt bongyorka. – mosolyogtam, miközben úgy fordultam, hogy arcát láthassam.
- Tehát tényleg nem álmodtam. – motyogta, miközben halványmosoly ült ki arcára.
- Attól függ mit? Azt, hogy együtt vagyunk, azt nem álmodtad. De mondjuk, hogy ágyba hozok neked reggelit, azt igen. - vigyorogtam rá és résnyire kinyitva a szemét figyelt engem.
- Tehát ne is számítsak ilyenre igaz? – kérdezte és még azon a kis résen keresztül is mélyen a szemembe tudott nézni.
- Maximum a szülinapodon. –mondtam grimaszolva.
- De tőlem elvárod igaz, hogy minimum heti kétszer hozzak neked? – kérdezte vigyorogva.
- Nem jó így. Túl jól ismersz már most. – húztam el a számat, mire Harry elröhögve felült és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Elnézést – mosolyodott el – és  mit szólnál, ha most közölnénk a srácokkal? – kérdezte, miközben előre szökő hajtincseimet tűrte a fülem mögé és így simította végig az arcomat.
- Rendben, bár nem hiszem, hogy olyan nagy meglepetés fogja őket érni. – rántottam meg a vállamat. – Átmegyek, felöltözök normálisan, még se a te cuccaidba menjek le. Még a végén perverz gondolatok jutnak Louis eszébe.
- Rendben addig én is összekapom magam. 10 perc és érted megyek. – mosolygott rám.
- Mi ez randi? Értem jössz. Figyelj, készülj el nyugodtan, aztán menj le, és majd ott spontán elintézzük a dolgokat. - mondtam vigyorogva, mert ez így tényleg hülyén hangzott, hogy házon belül értem jön.
 - Igazad van. Tök hülye vagyok. – túrt bele a hajába.
- Inkább aranyos, mikor így idegességedbe túrod a hajad. - mosolyodtam el lágyan, és közelebb hajolva arcához adtam rá egy puszit.
- Ilyenekért leszek még ideges. – mosolyodott el kajánul.
- És üdv a régi Harry. – ráztam rosszallóan a fejem. - Na kezdjél öltözködni, lent találkozunk. - mondtam és gyorsan kislisszoltam a szobából.  Mosolygósan átsiettem a szobámba, hogy kicsit összeszedjem magam.  Egy szürke Nike melegítőalsót vettem fel egy türkiz kék ujjatlannal. Miközben felöltöztem gyorsan telefonáltam egyet Lorennek, hogy ha nem lenne baj én ma kimaradnék az éneklésből. Természetesen ebből az lett, hogy addig faggatott, hogy a végén már Mrs. Stylesnak hívott. Na igen, ha Loren belelkesedik… Szóval ma csak Bryannel zenélnek kettesben. Jó is lenne, ha összejönnének. Lorenre már ráférne egy barát és Bryannel tök összeillenek. Miközben ezen elmélkedtem hajamat felfogtam egy lófarokba és felvettem egy türkiz zoknit, ami illik a pólómhoz. Hogy miért kell, hogy a zoknim és pólóm passzoljon, azt én sem tudom. Ez most csak úgy jött. Miután végeztem elindultam a nappaliban és lélekben felkészültem a most elkövetkezendő fél órára.
- Jó reggelt mindenkinek – köszöntem mosolyogva mindenkinek a konyhában, még Harry nem volt ott.
- Neked is. Kapok reggelit? – jött mellém Niall
- Nem kapsz ír manó. – borzoltam össze a haját, mire a többiek felnevettek, viszont Niall ezt annyira nem díjazta. – Nagyfiú vagy. Csinálj magadnak!
- Milyen vagy Winter? – rázta fejét, de tudtam ez a kis harag nem tart tovább 2 percnél. Jóslatom be is igazolódott, mert most már Liamhez fordult kiskutyaszemekkel. – Liam nekem adod a szendvicsed?
- Nem. – vágta rá, én pedig felnevetve kezdtem el készíteni az én nutellás szendvicsemet. Niall mindenkit végig kérdezgetett többször, még rászánta megát és csinált magának egy dupla sajtos, dupla chilis, csirkecombos szendvicset. Kreatív a gyermek. Közben én is végeztem, precízen megkent kenyerem elkészítésével és már épp a fiúk felé fordultam ,hogy a pultnak dőlve megeszem, mikor Harry berobogva konyhába leső tetteként leharapta felét.
- Bezzeg neki adsz. –puffogott Niall, ugyani ő már benyomta szendvicsét.
- Téves meglátás. Ő kérés nélkül leharapta, ami illetlen dolog. – intéztem a mondatom első felét Niallnek, míg a másodikat erőteljesen Harrynek.
- És a pasidnak nem engeded meg? – nézett rám angyalian Harry.
- ÉS a pasimnak nem engedem meg. Most nem, mikor éhes vagyok. –mondtam, ugyanazzal a hangsúllyal mint Harry.
- Álljunk meg. – tette fel a kezét Louis és csak akkor vettem észre, hogy mindenki minket néz, a még idáig néma csöndben lévő Zayn is.
- Pasid? – tette fel a kérdést Niall.
- Ti jártok? – tette fel az i-re a pontot Liam. Harryre néztem, majd vissza többiekre
- Igen. – bólógattam, mire Harry a hátam mögé bújva átölelte a derekam és állát a vállamon pihentette. Oldalra fordítva a fejét adott egy kis puszit az arcomra, mire automatikusan elmosolyodtam és kezemet az övére raktam.
- Aranyosak vagytok együtt. – jelentette ki Niall.
- Vigyázz a húgomra, mert attól függetlenül, hogy a legjobb barátom vagy még megnyúzhatlak. – mosolyogott Liam, ás azért kedves volt tőle, hogy úgy viselkedett, mint egy rendes báty.  Mondjuk mindig is így viselkedett, csak már elszoktam attól, hogy van, aki megvéd.
- Winter kicsit haragszom, hogy elveszed tőle ma kis Harry cicámat, de most az egyszer megbocsátok, mert te jó fej vagy és én is bírlak. – vigyorgott rám
- Köszi srácok a tanácsokat és megjegyzéseket. – mondta Harry és szinte hallottam a hangján, hogy egy óriási mosoly ül az arcán.
- Gratulálok. – mondta Zayn közönyös hangon, miközben felállt és felénk lépdelt. Arca semmit nem tükrözött, de mikor egy pillanatra találkozott tekintetünk láttam, hogy össze van törve, meg van gyötörve. – Szép karkötő. – mutatott a karomra, majd kiment a konyhából.
- Ez mi volt? – kérdezte teli szájjal Niall, mert miután kiment Zayn kissé nyomasztó csend lett.  De már megint, hogy lett tele a szája? Na mindegy ez lényegtelen.
- Zaynnel volt egy kisebb problémánk. – magyarázta Harry, és valószínűleg már megbeszélték, de még mindig ott volt egy kis feszültség a hangjában. – De már megbeszéltük.
- Hát jó. –vonta meg a vállát és tovább folytatta az evést.
- Bocsi srácok, de én egy kicsit felmegyek a szobámba. El kell intéznem egy telefont – mondta, miközben Harry kezét fejtettem le magamról és imádkoztam, hogy bevegyék a dumámat. A srácok csak bólintottak, tehát bevették.
- Minden oké Win?- suttogta fülembe Harry, mire megfordultam mosolyogva, bólintottam egyet és egy puszit nyomtam a szájára. Kilépve a konyhából egyből lekerült a mosoly az arcomról.  A szobámba érve bezártam az ajtót és hassal bevágódtam az ágyamba és a párnámba fúrtam az arcomat. Kicsit idegesen és hisztérikusan elkezdtem csapkodni.
- Na mi van, nem kell telefonálnod? – kérdezte gúnyosan hirtelen egy hang. Annyira megijedtem, hogy lefordultam az ágyról és sikeres a lába elé estem, így megpillanthattam titkos látogatómat.
- De éppen tárcsázom, nem látod? – tettem mindkét kezemet az arcom elé.
- És még is kit hívsz? – kérdezte nevetve.
- A normális énemet, de sajnos nem veszi fel. – motyogtam.
- Na jól van. Gyere, ülj fel az ágyra és mond el nekem ezt a Zaynes történetet, mert látom, hogy a miatt van ilyen kedved. –guggolt le mellém és segített felülni az ágyra.
- Miért akarod tudni Niall? – kérdeztem
- Mert mindketten jó barátaim vagytok, és nem tudok segíteni egyikőtöknek se, ha nem tudok semmit. – mondta, miközben szembe ült velem törökülésben.
- Biztos akarod te azt tudni? Lelki szemetes láda akarsz lenni? – kérdeztem, miközben hátamat a falnak döntöttem és térdemet felhúztam.
- Igen. - bólintott határozottan
- Szóval már ott összevesztünk, hogy elmondtam neki Perrieről a véleményemet. Akkor kiakadt rám, de én is rá, mert ő pedig Harryről mondott nem szép véleményt, pedig a haverja. Ez még rendben volt, mert csendesen megbeszéltük, hogy vége a barátságunknak. De délután egy vizes tócsán elcsúszott, amit én hagytam ott és annyira kiakadt, hogy nagyon csúnya dolgokat vágott a fejemhez és eléggé elfajultak a dolgok.
- És miket vágott a fejedhez? – kérdezte közbe vágva és láttam rajta, hogy tényleg érdekli, mert segíteni akar.
- Hogy nem vagyok jobb, mint Perrie, hogy azt hitte én okosabb vagyok, mint hogy befeküdjek csak úgy Harry ágyába. Konkrétan leribancozott. – Niall arca kissé eltorzult, hiszen azért ez elég durva sértés. – Engem nem ezzel bántott mega legjobban, tehát sejted, hogy ennél durvább dolgot csinált. Éjszaka lementem inni a konyhába és miközben gondolkoztam, odajött hozzám és közölte, hogy ő sajnálja és igazából szeret. Ezt megpecsételte egy csókkal és tényleg megbocsátottam volna neki és már kezdtem elhinni.
- Miért csak kezdted? Zayn sosem hazudik. – próbálta védeni barátját.
- Akkor hazudott. Csak elhitette velem, hogy megmutassa, milyen naiv vagyok és, hogy Harry is így fog átverni. – fejeztem be a mesélést.
- Ezt nem hiszem el. Képtelen vagyok elhinni. Ez nem Zaynre vall. – hitetlenkedett.
- Ezt most nem azért mondtam el, hogy ellene fordítsalak, csak hát hallani akartad és már engem is nyomasztott, hogy senkinek nem mondhatom el. – magyaráztam, mert tényleg nem az volt a célom, hogy bárkivel is megutáltassam.
- Figyelj, amit most mondok, ne értsd félre. De te hozod ezt ki belőle, mármint nagy hatással vagy rá. Arról te már nem tehetsz, hogy képtelen uralkodni magán. Kérdezhetek valamit, valamiket? – kérdezte Niall.
- Ne legyél hülye. – mondtam mosolyogva.
- Oké szóval. Te mit érzel Harry iránt?
- Őszintén? Nem tudom. Jó érzés, mikor megcsókol, meg természetesen tetszik is, mert elég vonzó. De azt nem merném, mondani, hogy szeretem, még nem. – vallottam be őszintén és egyáltalán nem zavart, hogy ilyet kérdezett, mert Niall jelenléte, valamilyen szintén nyugtatólag hatott rám és benn is megbíztam. Már egyre több emberben megbízok.
- Még nem, vagy lehet soha nem is fogsz többet érezni iránta?
- Nem tudom. – lesütve a szememet és az ölemben lévő kezemmel kezdtem el babrálni.
- Oké. Viszont ne akadj ki a következő kérdésemen légy szíves. – bíztatóan bólintottam, így folytatta, de már előre féltem. –Szóval mit érzel Zayn iránt?
- Valahogy sejtettem, hogy ezt fogod kérdezni. – mosolyodtam el. – Fogalmam sincs, hogy érzek-e valamit iránta vagy sem.
- Milyen volt mikor megcsókolt? – kérdezte Niall és komolyan úgy éreztem, mintha a pszcihológusom lenne, vagy a legjobb barátnőm. Na jó ez így hülyén hangzik.
 - Nem, nem tudom Niall. Egyszerűen kikapcsoltam és csak éltem a pillanatnak. A hideg futkosott a hátamon, még is melegem volt. A pulzusom az egekben volt, és azt sem tudtam hol vagyok. Nem tudok semmit Niall. – mondtam arcomat a kezeimbe temetve.
- És mit érzel, mikor Harry csókol? – kérdezte és hangján hallatszott, hogy tényleg próbál segíteni.
- Melegség áraszt el mindenhol. Kellemes érzés tölt el és jól esik. Nem mindig vágyom rá, de amikor csókol, akkor nagyon jól esik. Ajj Niall, fogalmam sincs, mit érzek. Semmivel nem vagyok tisztában. – kezdtem el nyafogni. – Niall, most elmondok neked valamit. Tegnap, mikor itthon maradtam énekeltem magamban. Austin Mahone  11:11 című számát énekeltem végtelen ideig. Mikor elfáradtam feljöttem a szobámba és az ágyamon várt egy kis cetli. Mivel egész végig lent voltam a nappaliban senki nem jöhetett be, tehát valaki itt maradt. 11:11-kor akart lent találkozni velem és én le is mentem, de oda Harry jött, azzal a kérésével, hogy legyek a barátnője. Viszont az a gond, hogy szerintem nem ő volt az, aki itthon maradt. – vallottam be őszintén a gondolatomat.
- Szeretnéd tudni, hogy ki volt az, aki nem tartott velünk a premierre? – kérdezte felvont szemöldökkel.
- Jobb lenne ha tudnám?- kérdeztem félően.
-  Hát nem biztos. – húzta el a száját.
- Szóval Zayn volt az. – motyogtam. . De akkor hogy került ide Harry és miért pont 11:11-re ért ide?
- Egyszer csak a fejéhez kapott, miközben Louval beszélgetett és elrohant. Gyanítom rólad volt szó. – mondta teljesen nyugodtan.
- Tehát ő semmit nem tud az éneklésemről, se semmiről. – vontam le a következtetést Niall mondandójából.
- Pontosan. És ha kicsit később beszélgetnek rólad, valószínűleg ne mez a helyzet lenne most. – mondta a mondat végén halkan Niall, szinte magának.
- Tudod mit? Sajnálom, de Zayn magának szúrta el a dolgokat. Én jelenleg Harryvel vagyok együtt és bocsi de nem fogok itt a szobámban ülni egyedül és szomorkodni. Remélem megérted. – néztem Niallre.
- Persze, hogy megértem. Figyelj én nem hibáztatlak semmi miatt. – mosolygott rám szájával és kék szemével is.
- Köszönöm Niall. Köszönök mindent, hogy meghallgattál és segítettél mindenben. –mosolyogtam vissza rá és oda mászva hozzá szorosan magamhoz öleltem.
- Mondtam, hogy velem bármit megbeszélhetsz, de mivel láttam rajtad, hogy túl makacs vagy segítséget kérni jöttem magamtól. – nevetett, miközben ő is visszaölelt
- Soha ne változz meg. Jó? Soha. - kértem suttogva, miközben nyakát szorongattam.
- Rendben, te pedig hallgass mindig a szívedre. Ne engedd, hogy a makacsságod irányítson. – kérlelte ő is. – Megegyeztünk?
- Meg. – suttogtam nevetve.
- Na megyek, még van egy köröm lelki szemetes ládaként. – nevetett fel, majd elengedett.
- Kérlek senkinek ne mond el amiket én mondtam. Maximum Noranak mondhatod el, ha valamiért el kell mondanod neki, de senki másnak ne. Ígérd meg. – kértem, mert tudtam az előző mondatából, hogy most megy beszélni Zaynnel.
- Ígérem, de hát ez természetes, hogy amit most beszéltünk az közöttünk marad. – mondta mosolyogva, majd felállva az ágyamról elindult kifelé. Jól esett, hogy végre valakinek kiönthettem a szívemet és mindent elmondhattam. Néha kell ilyen is.

Niall szemszög:

Winter mindent megosztott velem őszintén, és ennek nagyon örülök, hogy így megnyílt előttem. Viszont most jön a feketeleves. Rá kell bírnom Zaynt is, hogy mindent elmondjon nekem. Nehéz lesz, hiszen sokszor magénak se vallja be az érzéseit. Olyan, mint Winter, de ha Winternek sikerül előttem kitárnia a szívét, akkor talán ő is hasonló képen tesz, hiszen egy sebzett szív könyebben nyílik, mint egy teljesen zárt. Kilépve Winter szobájából mielőtt bekopognék Zayn szobájába átgondolom egy kicsit Winter történetét. Próbálom megfejteni érzéseit, de nem igen jövök rá. Bár szerintem azt hiszi szeretheti Harryt, de közben Zaynhez vonzódik. Konkrétan Zayn Harry karjaiba lökte Wintert, hiszen Winternek szeretetre van szüksége és amit Zayn művelt az tényleg csúnya dolog volt. Nem is csodálom, hogy Winter inkább Harry karjaiba bújva élvezi a srác szeretetét. Mikor mindent átgondoltam nagy levegőt véve bekopogtam Zaynhez.  Mivel semmit választ nem hallottam, illetve egy kismorgást nyugodtan benyitottam.
- Mit akarsz? – kérdezte kicsit bunkón, de hát ilyenkor nem szabad magamra vennem. Ezt megszoktam már. Rossz a kedve, utálja az egész világot, utálja magát és befordul.
- Szereted? – tértem rögtön a lényegre, mert vele csak így lehet beszélni.
- Mi van? – nézett rám rögtön.
- Szereted, vagy nem? – kérdeztem újra.
- Te miről beszélsz? – kérdezte újra, de természetesen már tudta, hogy kiről beszélek.
- Az istenért csak egy szó. Szereted? – kérdeztem harmadjára még határozottabban, de úgy, hogy más azért ne hallja kint.
- Persze, hogy szeretem. – vágta rá már kicsit mérgesebben de tudtam, hogy nem rám mérges.
- Hogy szereted? – kérdezem tovább.
- Hogy-hogy? – nézett rám furán.
- Bármit megadnál érte? Bármit megadnál, hogy megcsókold? Bármit megadnál, hogy karjaidba zárhasd, és szorosan magadhoz zárd? Bármit megadnál, hogy örökre a tied legyen? – tettem fel a kérdéseket. Honnan jutottak ilyenek eszembe? Egyszerű, ezekre nálam mind igen a válasz, ha Nora-ról kérdeznek. Ezek nálam a szerelem kérdései és anyutól tanultam őket
- Igen. Igen. Igen. Igen. – suttogta a válaszokat, majd rám emelte tekintetét és mélyen a szemembe nézett. – Szeretem. Érted? Sze-re-tem.
- Akkor miért ülsz itt tétlenül? Miért nem beszélsz vele? Miért nem próbálsz bocsánatot kérni tőle? – kérdeztem és még mindig határozottan csengett a hangom.
- Harryvel jár. Elszúrtam vége. Rájöhettem volna, hogy Winter irántam sosem érzett többet, mint barátság. – mondta teljesen nyugodtan. Nem tombolt, ez azt jelenti, hogy ha nem a külvilágot rongálja, akkor saját magát marcangolja bent, ami pedig nagyon nem jó.
- Konkrétan Harry karjai közé lökted azzal, hogy csak „viccből” szerelmet vallottál neki. – mutattam idézőjeleket a kezemmel. – Fogalmad sincs mit érzett Winter. Mi van, ha azzal a csókkal olyan érzést váltottál ki belőle, hogy teljesen elhitte, hogy te szereted.
- Mit akarsz ezzel mondani Niall? – ült fel az ágyán és szemeit rám szegezte.
- Azt, hogy még sem biztos, hogy annyira semleges vagy számára. – mondtam és álltam tekintetét, már pattant volna fel, mikor elé léptem és mellkasát meglökve visszaültettem az ágyára. – Most hagyd!
- De bele fog szeretni Harrybe. – nézett az ajtó felé kétségbeesetten.
- Nem. Nem fog. – mondtam határozottan, mire Zayn rám nézett. – Szereti Harryt, de te irántad mást érez. Még pontosan ő sem tudja mit, de előbb utóbb rá fog ébredni. Sőt, szerintem Harry hamarabb észre fogja venni és akkor hozzád fogja küldeni. Egy a lényeg, hogy hagyd, hogy magától jöjjön rá és ne csinálj több baromságot.
- Hidd el én nem akartam neki fájdalmat okozni, de egyszerűen annyira elragadott a harag és a hév, hogy képtelen voltam megálljt parancsolni. – mondta leszegett fejjel és hallottam hangján, hogy szégyelli, amit tett.
- Viszont így is valami Winterhez köt. – mosolyogtam rá.
- Észrevetted? –kérdezte és mosolyogva felnézett rám.
- Hogyne. De van egy kérdésem. Hogy került hozzá? – kérdeztem
- A parkban figyeltem, ahogy egy lánnyal és egy sráccal énekel és valószínűleg ott hagytam el. – magyarázta.
- És ő találta meg. – fejeztem be. - Mázlid van, de mit csinál a parkban?
- Két barátjával utca zenél. – mosolygott magában. – Olyan szép hangja van.
- Na jól van Rómeó fejezd be az áradozást és szedd össze magad. – löktem meg a vállát játékosan.
- Niall. – nézett rám.
- Hmm? – kérdeztem vissza.
- Köszönöm. – nézett rám hálásan. – De ha kérdezhetem, miért segítesz nekem? Mármint oké, hogy legjobb barátok vagyunk, de Harry is a legjobb barátod.
- Szívesen, és, hát azért mert mindkettőtöket szeretném boldognak látni. Neked ehhez Winterre van szükséged, viszont Harrynek nem olyan fontos Winter, mint neked. Szereti, de nem annyira, mint te. Szóval, most neked segítek.
- Nagyon hálás vagyok neked. – nézett rám, én pedig csak vállat rántva kimentem a szobából. Bezárva magam után az ajtót nyújtóztam egyet és átmentem a saját szobámba. Ránéztem telefonomra és meglepődve láttam, hogy már 11 óra van.  Hirtelen eszembe jutott egy zseniális ötlet, úgyhogy egy gyors telefon után felöltöztem és már futottam is a kocsihoz. Felkaptam a slusszkulcsot és indultam a mini Cooperemhez.  Bepattanva az autóba beindítottam a motort és már nyomva a gázpedált indultam a célom felé. Bekapcsolva a rádiót az izgatottságom és a jó kedvem csak nőtt, hiszen Carly Rae Jepsen és az Owl city dala ment, ami amúgyis mindig felvidít, szóval hangosan énekeltem. Az utat szinte már kívülről tudtam, hiszen rengeteget járok erre felé. Pár perc kocsikázás és éneklés után meg is érkeztem a cukrászdához. Mielőtt bementem volna feltettem a kapucnimat és a napszemüveg híján, reménykedem hátha tudom álcázni magamat Nora előtt. a terv a következő. Bemegyek a cukrászdába, megijesztem kedvesemet, aztán pedig elrabolom egész napra és együtt töltjük kettesben.  A főnökétől természetesen elkértem és beleegyezett. Néha előnyös, ha az ember híresség. Na de Nora rabló akció indul. 1. lépés: bejutni a cukrászdába. Hát ez könnyű, hiszen csak belépek az ajtón. Körbe tekintve boldogan látom, hogy Nora jelenleg a kiszolgálók közt dolgozik. Kedvesemet, bárhol megismerem még hátulról is. Szóval azonnal kiszúrtam, ahogy a pultnál ácsorog, nekem háttal. Gyönyörű barna haj lófarokba van fogva és úgy van befonva. Mikor mögöttem újra megcsendül az ajtó feletti harang, akkor térek magamhoz, és körül nézve gyorsan odarohantam Nora háta mögé és befogtam a szemét kezeimmel. Láttam, ahogy legjobb barátnője, Joy, aki a pénztárnál áll mosolyogva biccent felém, mire én is viszonzom köszönését.
- Ki az? – kérdezi boldogan Nora, mire szabad nyakára egy apró puszit nyomok. Erre a tettemre azonnal megfordul karjaim között és csillogó barna szemeit rám szegezi. – Niall!
- Szia édes. – mosolygok rá, mire ő azonnal ajkait az ajkaimra nyomja és csókkal köszönt, amit viszonzok, de mivel nyilvános helyen vagyunk nem mélyítjük el annyira (!). Bár mondjuk, már megszokták, az itt dolgozók, hogy Nora az én barátnőm.
- Mit keresel itt Niall? – kérdezi kicsattanva az örömtől Nora.
- Meglepem a barátnőm? –kérdezem felvonva a szemöldököm, miközben megfogom a kezét és ujjainkat összefűzöm.
- És minek köszönhetem a meglepetést? – kíváncsiskodik tovább és közben alsó ajkába harap, ami még aranyosabbá teszi. Óvatosan közelebb hajolok füléhez és halkan belesúgom a választ.
- Elrabollak egész napra és önző módon magammal viszlek mindenhova. Csak az enyém leszel egész nap. - mire végig mondtam Nora felkuncogott és hitetlenkedve nézett rám.
- De nekem dolgoznom kell. – mondta kicsit letörve.
- Nem kell. Mondtam, hogy elrabollak. A főnököddel már megbeszéltem a váltságdíjadat. – vigyorogtam rá.
- No. Húzzál már el innen. Neked van a világon a legjobb pasid, elkér a boszitól és te még mindig itt vagy? – szólt bele hangosan Joy és mindketten ránéztünk vigyorgós arcára.
- Igazad van Jo. – bólintott Nora, majd rám emelte tekintetét. – Húzzunk innen.
- Helyes válasz. – mosolyodtam el, majd megfogva a kezét kifelé indultunk.
- Szívem meg tudnál állni a lakásunknál, mert szeretném átvenni ezt a cuccot. – rángatta meg magán a pólót, miután beszálltunk az autóba.
- Segíthetek majd levenni ha gondolod. – mondtam apró kaján mosollyal az arcomon, miközben végig az úton tartottam a szemem.
- Azt majd még meglátom te kis perverz. – ütötte meg játékosan a vállam, mire lebiggyesztve az ajkaimat elkezdtem szipogni.
- Ez fájt. – tettem a műfájdalmat.
- Jajj te szegény. – simított végig az arcomon puha kezével, miközben leparkoltam a ház elé. Miután leállítottam a motort egyszerre kiszálltunk a kocsiból. Megkerülve a kocsit kézen fogva elindultunk a másodikra a Joyval közös lakásukba. Előkotorta a pótkulcsot az ajtó melletti növény kaspójából, mert természetesen a táskáját ott hagytuk.
- üdvözöllek a Joy és Nora rezidencián. –nyitotta ki előttem az ajtót meghajolva, én pedig kapva az alkalmon gyorsan felkaptam a vállamra.
- Kicsim én már voltam itt. Nem egyszer. – mondtam, miközben bevittem a lakásba.
- És megtudhatnám, miért hoztál be így és még miért nem tettél le? – kérdezte, miközben hátamon könyökölt.
- Csak és nem foglak letenni. – álltam meg a nappali közepén.

- Dehogynem. – kuncogott fel gonoszul, majd azt éreztem, hogy felhúzza a pólómat és apró puszikat nyom meztelen hátamra. Hirtelen kirázott a hideg és minden hol lúdbőröztem, de belül még is olyan forróság öntött el, hogy azt hittem ott égek el. Hirtelen eszembe jutott, amit Winter mondott. Gyorsan letettem Norat, majd újra felkapva megpörgettem.

- Köszönöm Kicsim. Köszönöm. – hálálkodtam és amint letettem egy hosszú lágy csókot nyomtam édes ajkaira.

- Szívesen, de ugyan mit? – kérdezte nevetve, miután elváltak ajkaink.

- Hosszú történet. – sóhajtottam, miközben homlokomat az övének döntöttem és derekát át ölelve közelebb húztam magamhoz.

- Akkor mond el röviden. – mosolygott rám. Nem bírta ki, hogy ne tudjon valamit. Nem azért volt kíváncsi, mert féltékeny volt, hanem szimplán kíváncsi és mindig szeret képben lenni a dolgokkal, fogadok, már azt is tudja, hogy Winter és Harry járnak. Megvannak ám a forrásai, de én így szeretem őt.

- Winter elmondta, milyen érzést vált ki belőle és az hasonló, amit én akkor érzek, mikor te hozzám érsz. – magyaráztam és azért nem fejeztem be, mert magától is rájön és ismerem már annyira, hogy mindjárt befejezi hangosan a gondolatmenetemet.

- Tehát Winter szerelmes Zaynbe. De akkor miért Harryvel jár? – kérdezte meglepődve és az előbb említett fogadást most nyertem meg. Már igazából meg sem kérdezem, honnan tudja, mert tudom. Liam beszélt Daniellel, aki beszélt Eleanorral, aki megerősítést kért Lou-tól, hogy tovább adhassa Noranak. Az életem hasonlít a Gossip Girl sorozatra. Na jó nem, de itt is mennek ám a pletykák, csak ők tudják kiknek adhatják tovább biztonságosan.

- Figyelj No. Azért raboltalak el, hogy ez a nap csak kettőnkről szóljon. Majd később kipletykáljuk magunkat. Jó? – kérdeztem belefúrva kék tekintetemet barna szemeibe.

- Jó, de tudod, hogy én nem pletykálok, csak információkat szerzek. Nem lehetek lemaradva!- jelentette ki, én pedig kuncogva magamhoz húztam és egy puszit nyomtam hajára.

- Persze édesem persze.  - hitetgettem, hogy tényleg igaza van, miközben hozzám bújt, mint egy kis cica

- Na és akkor mi a terv én munkától megmentő hősöm? – kérdezte feltekintve rám.

- Nem tudom, de kéne enni, mert nem ettem otthon. – mondtam és egyik kezem a korgó hasamra tettem.

- Te haspók. – nevetett fel Nora. – Rendben, akkor rendelünk kaját a Nando’s-ból és itthon filmezünk kettesben. Megfelel?

- Tökéletes drágám. - mosolyogtam rá.

- Na akkor öltözzünk át, rendeljük meg a kaját és nézzük meg a Hercegnő és a Béka rajzfilmet. –csapta össze tenyereit.

- Álljon meg a menet. Disney film? – vágtam fancsali képet.

- Nem halsz bele. – fogta meg a kezem és a szobájába húzott. – Itt hagytad múltkor a melegítő mackód, ha gondolod átveheted, mert az kényelmesebb és itt van egy pulcsid is, de van egy másik is. – kutatott a szekrényében és közben dobálta ki az említett ruha darabokat.

- Ezért van otthon olyan kevés ruhám. – csodálkoztam, majd elvettem az ágyára dobált ruháimat és neki álltam átöltözni.

о

Miután megjött a kaja és mindent bepakoltunk a mozizáshoz neki is kezdtünk a film nézésének. Hát igen nem rajongok a Disney- rajzfilmekért, de ha Ő azt szeretne nézni, akkor nézzük azt. Szóval már csak 10 perc van hátra ebből az animált szerelmes rajzfilmből és Nora az én vállamra hajtva fejét alszik. Lehetnék rá éppen mérges is, mert miatta néztem meg ezt a filmet, erre ő bealszik. De mikor szuszogó arcára tekintek nem tudok mást tenni csak gyönyörködni angyali arcában. Mikor elkezdődött a stáblista és a szinkronhangok felsorolása a film végén óvatosan felkeltem, de Nora nem dőlt el, hiszen fogtam egy kézzel, míg a másikat térdhajlatához helyezve lassan megemeltem és bevittem a szobájába. Letettem az ágyára, majd a másik oldalról bemászva mellé betakartam magunkat és derekát átölelve őriztem álmát. Szó szerint csak őriztem, mert én képtelen voltam aludni, ellentétben vele, aki vízszintbe helyezkedés után öt perccel bealszik, de mindig. Természetesen nem bánom, hiszen akkor a legszebb, mikor résnyire nyitott szájjal szuszog és néha nyámmog.  Sőt volt már olyan is, mikor az én nevemet motyogta és azt, hogy ’szeretlek’. Akkor csak elmosolyodtam és egy puszit nyomtam a füle mögötti érzékeny részre. Akármilyen érzékeny igazából az a rész, tudom, hogy oda szereti kapni a puszit legjobban. Persze, csakis tőlem. Egy bő fél óra után elkezdett mocorogni, ami azt jelentette kialudta magát, vagyis ébredezik. Kezeim közt lassan megfordult így esélyt adva arra, hogy láthassam édes arcát, mikor nyitogatja a szemeit.

- Tudod, hogy utálom, mikor nézed az arcomat alvás közben. – motyogta, én pedig csak mosolyogtam rajta és egy puszit nyomtam az orrára.

- Mit szólnál, ha átmennénk a közös házba? – tettem fel a kérdést és haját simogattam.

- Rendben. Beszélhetek Winterrel Zaynről? –kérdezte ajkaiba harapva és közben már kinyitotta a szemeit.

- Hát esetleg. De csak óvatosan puhatolózz – mondtam szemeit fürkészve. – Sőt inkább Zaynnel beszélj róla. Ő a nehezebb eset. Winter most nem fog szakítani Harryvel. tehát ő vele nem tudunk mit kezdeni.

-  Rendben. – mosolygott, majd kipattanva az ágyból elkezdett felöltözni.

- Te hogy tudsz így kipattanni az ágyból? Te neked még nálam is több energiád van. –vigyorogtam rá, mire ő csak vállat vont és bedobta a farmerem az ágyba

- Öltözz. Amint kész vagyok, indulhatunk és nem sokára kész vagyok. – nézett rám határozottan.

- Igenis parancsnok. –mondtam szalutálva az ágyban, mire csak nevetve megrázta fejét.

о

 Már a saját házunk előtt parkoltam és éppen befelé sétáltunk az ajtó fele.

- Drágám ne bámuld a seggem. – szólt rám az előttem haladó Nora. Jól van na, de hát olyan szép feneke van és ráadásul most egy olyan szexi ruhátvett fel.

- Kicsim. Ha te tudnád, hogy milyen adottságaid vannak hátul és férfi lennél te is néznéd a segged. – magyaráztam meg, majd két hosszú lépéssel beértem és derekát átölelve magam mellé húztam.

- Rendben. Akkor ezt is megjegyzem, hogy szereted a fenekem. – nézett fel rám oldalasan, majd a mondat végén egy puszit nyomott az arcomra. Erre már nem szóltam igazából semmit, hanem az ajtót nyitottam előtte.

- Sziasztok. – kiabáltunk, mikor beléptünk az ajtón.

- Szia Nora, szia Niall. – szaladt le a lépcsőn Winter és mindegyikőnket gyorsan megölelte.

- Csövi. – intett Harry is, aki Winter nyomában volt.

- Na, ez mi volt? – tátogta nekem Nora miután elment a két idióta, mire csak mosolyogva felhúztam a vállam.

- Jaj, sziasztok. – jött le Zayn is a lépcsőn. – Niall kérlek, senkinek ne mond, hogy az a karkötő az enyém.

- Rendben. – bólintottam, majd Nora vette át a szót.

- Na tehát Zayne, most mesélsz nekem. – karolta át gyorsan Nora és kifelé vették az irányt, még egyszer egy segélykérő pillantást vetett hátra Zayn, aztán eltűntek én pedig a nappaliba mentem. Ott egy földön fekvő Winterrel és Harryvel találtam magam és beugrott egy spontán ötlet.

- Kicsi a rakás! – kiáltottam és rájuk vetettem magam. Mindkettejük ezt egy hangos nyögéssel és még egyéb cifra szavakkal díjazták.

- Én is jövöööök. –kiáltott magas hangon Lou és ő is ránk vetette magát. Na most már én is nyögtem egyet.

- Ti meg akarjátok ölni a húgomat? – kérdezte Liam, hiszen Winter volt alul. – Mert abban én is segítek.

- Köszi. – tartotta fel hüvelykujját a haldokló nőszemély, majd a következő pillanatban már rajtunk volt Liam is.

- Mi a szart csináltok? – jött be Eleanor a bejárati ajtón és meglepődve nézett végig rajtunk.

- Meg akarnak gyilkolni. – mondta akadozva és halkan Winter.

- De hogy is, csak játszunk El. Gyere te is feküdj ránk. – mosolygott rá ártatlanul barátja.

- Csoportos szex. – szólalt meg az örök kanos Harry.

- Te neked már megint itt jár az eszed? – kérdezte Winter és próbált felnézni a már barát barátjára.

- Miről volt szó egész nap, amíg nem voltam itthon? – tettem fel a kérdést, mire egy egyhangú válasz érkezett:

- Nem akarod azt te tudni.

- Jól van na. Csak kíváncsi voltam. – védekeztem.

- Miért kell neked mindig kicsi a rakást játszanod Niall? – kérdezte egy ismerős női hang karba tett kézzel.

- Nem én voltam Nora. – néztem rá ártatlanul, de hát minden egyes trükkömet és szokásomat ismeri

- Tudom Niall. Winter és Harry alapból harcoltak és te vagy a harmadik a kupacban, magyarán te kezdted. - nézett rám olyan Nora-san

- Bekeményít az asszony. – röhögött fel Louis, majd egy halk hangot hallottunk meg.

- Nem akarok beleszólni, de a bordáim töredeznek. Leszállnátok rólam esetleg?

- Úristen te vagy alul? –sikkantott Nora. – Zayn azonnal kezd el lepakolni a haverjaidat.

- Hú, te aztán tényleg kemény vagy. – jegyezte meg Zayn és elkezdte felállítani az embereket. Liam kivételével mindenkiből egyre hangosabb sóhaj, megkönnyebbülés tört ki. Mikor Zayn Wintert segítette fel árgus szemekkel néztem a reakciókat.  Winter egyszer nézett csak Zayn szemében, de akkor se ma harag sütött belőle, ha jól láttam, viszont kezei nagyon hamar kihúzta Zayn kezei közül és ellépett tőle. Viszont Zayn, le a kalappal előtte. Végig türelmesen lágy mosollyal segített és egyszer se pillantott a karkötőjére, mely összeköti őt Winterrel. Igaz a lány tudta nélkül, de hát? Miután mindenki kinyújtózta magát, kiropogtatta mindenét letelepedtünk a kanapékra. Szanaszét éltünk.

Louis és Eleanor a földön terpeszkedett, Harry, Winter, Nora és én a kanapén, még a két egyedüli fiú a fotelba ült. Néha némán ültünk, néha pedig csak úgy feldobott értelmetlen témákat beszéltünk ki. Ilyen volt a mostani téma is.

- Úristen, milyen fehér vagyok? – szólalt fel Nora, miközben kezeit és lábait vizsgálta.

- Te beszélsz? – mordultunk rá Winterrel egyszerre a kreol bőrű szerelmemre.

- Napozni kéne és meg lenne oldva a problémátok. – jegyezte meg Liam.

- És még is hogy napozzak Londonban, ahol a legtöbbször felhős az ég? – kérdezte felvont szemöldökkel barátnőm.

- Mondj egy helyet, ahol tudnál napozni. –mondtam neki, majd elgondolkozva rávágta.

- Oké. Florida.

- Az jó hely. – tett hozzá Eleanor.

- Még sosem voltam Floridában, se Amerikában. – jegyezte meg Winter is.

- Akkor elmegyünk Floridába két hétre. – mondta Harry.

- Három hét múlva, úgy is szabadságon leszünk. – jegyeztem meg.

- Király. Akkor én lerendezek mindent és három hét múlva indulhatunk a lányokkal együtt. – mondta Liam és már is a laptop az ölében volt.

- Álljunk meg. – ült fel Winter Harry öléből.

- Akkor mi most… - folytatta Eleanor is meglepődve.

- Floridába utazunk két hétre, három hét múlva? – fejezte be elképedve Nora, mire mi egyszerre rávágtuk mind z öten, hogy:

- Igen. – erre a szóra mind a három lány sikítozva pattant fel és örömükben ugráltak. Még Winter is (!!)

Sokan nem tudják megszervezni a nyaralásukat, mert ötletük sincs, hogy hova menjenek. Na, látjátok így kell egy fantasztikus nyaralást megszervezni.

Szóval Florida vigyázz, mert JÖVÜNK!