Itt a rész :) Jó olvasást nektek ehhez, nekem pedig a Szent Johanna Gimi 7-hez. Köszönöm a megjegyzéseket és őszintén szólva én is sírtam a megírásnál. Holnap jelentkezem bővebben
Évesz,xx
Winter szemszöge:
A kis lelkizésem és balhém után még maradtunk egy kicsit, majd visszatértünk a szállodába. Mindenki elvonult a saját szobájába. Hogy ki mit csinált, azt nem tudom, de nem is tartozik rém. Azért remélem a falak hangszigeteltek, ha netalán valamelyik pár egymás kényeztetésére vágyik. Az viszont most biztos, hogy Harry kötözködésre vágyik.
- Tényleg csak Liam miatt sírtál? – kérdezi már sokadára Harry a szobából, miközben én már pizsamában öblítem ki a számból a fogkrémet.
- Még mindig igen. – mondom, miközben megtörlöm a törölközővel a számat, hogy eltüntessem a habot.
- Nem bántott meg Zayn? –kérdezi gyanakvóan.
- Már miért bántott volna meg? – kérdezem, majd azért megerősítésképpen válaszolok normálisan is, már a fürdő ajtóból. – Nem, nem bántott meg.
- De ne mértem, akkor miért pont most tört rád ez? –kérdez, mintha valami vallatáson lennénk.
- Nem tudom Harry. Elgondolkoztam és most ébredtem rá, hogy nekem kell egy báty és mivel Zayn volt mellettem ő kaptam meg a lelki fröccs adagomat. – magyaráztam.
- Miért nem én? – kérdezi, mire sokkot kapok és hitetlenül felnevetek.
- Te neked most komolyan az a bajod, hogy Zaynnek mondtam el, hogy mi bajom. Komolyan féltékeny vagy, ahelyett, hogy örülnél, hogy újra visszakaptam a bátyámat. – tárom elé a tényeket.
- Nem, csak kicsit zavaró, hogy pont ő neki mondtad el. – próbálja magát kimagyarázni, ám én már egy cseppet sem nyugodtan válaszolok.
- Istenem Harry. Tulajdonképpen ezt én magamnak ismertem be, ő csak hallotta. Ha éppen egy kukás van mellettem ő hallja, ha az elnök, akkor ő. Nincs jelentősége. – magyarázom.
- De akkor is… - kezd bele, de nem engedem, hogy folytassa.
- Tudod mit? Gondold át reggelig. Nem hiszem el, hogy pont egy ilyenen fenn akadsz. Szóval, hogy nyugodtan gondolkodhass, kint alszom a kanapén. – mondom, majd felkapva a takarómat és a párnámat kivonulok a szobából. Azért választottam a kanapét alvásom helyszínéül, mert nincs akkora pofám, hogy bekérezkedjek valamelyik párhoz is. Viszont, ahogy kiérek, rádöbbenek, hogy nem csak én gondoltam úgy, hogy a nappaliban töltöm az éjszakámat. Ugyanis a kanapén fekszik egy alak akit, nem ismernék meg, ha telefonjával nem világítaná meg az arcát.
- Száműztek a szobádból? - kérdeztem a kanapén fekvő Zaynt, miközben lepakoltam cuccomat a kettes kanapéra, mert szerencsére én azon is elférek. Viszont kérdésemre felriadt Zayn, mert, hogy valószínűleg nem számított vendég hálótársra.
- Ja, nem, csak nem akarok Perrievel együtt aludni. Még most sem értem mindek jött, mikor nyíltan megmondtam neki, hogy vége. – mondta és valószínűleg ezzel még magának is magyarázott, majd hogy kicsit oldjam a feszültséget, (ami mondjuk nincs, de nem baj) hozzátettem:
- Finito. – erre csak felnevetett, majd karfán megtámasztott fejét felém fordította.
- Lehet, hogy ezt kellett volna neki mondanom, hogy megértse. – nevetett fel. – Na de téged mi vetett ide?
- Harry drága, azon akadt fent, hogy nem ő kapta a lelki terheimet, hanem te. – mondtam egy nagyot sóhajtva, mert még mindig nem hiszem el, hogy ez a problémája.
- Komolyan? – kérdezte felvont szemöldökkel, mire bólogatva lefeküdtem a kettesre és betakaróztam. – Nem akarsz inkább ezen a nagyon aludni? –kérdezte utána Zayn.
- És te hol aludnál? –kérdeztem mosolyogva, mert most valahogy olyan felhőtlenül beszélgettünk. Mintha az éj leszállta a problémáinkra is egy kis fekete leplet borított volna.
- Ott ahol most te. – mondta, mintha ez tök egyértelmű lenne.
- Áá jó ez így. – mondtam, majd oldalra fordulva, felvéve a magzat pózt hunytam álomra a szemeimet, de még mielőtt az igazak álmát aludhattam volna egy utolsó mondatot Zaynhez intéztem. –Aludj ól és álmodj szépeket Malik.
- Te is Payne. –mondta és éreztem a hangján, hogy mosolyog. Kikapcsolva az agyam engedtem, hogy az álommanók elvigyenek álomországba, mert már annyira jól eset volna kikapcsolódni, de valahogy mintha kevesen lettek volna. Nem bírtak el, így fél úton letettek. Ez, azaz állapot mikor alszol már, de az agyad még kattog. Borzalmas. Mivel már körülbelül már egy órája szenvedtem így nem bírtam tovább. Muszáj volt felkelnem, de egyedül kicsit féltem. De nem úgy, hanem a sötéttől, meg ne mis tudom végül is mitől, de valamiért azt tettem amit. Felébresztettem Zaynt.
- Zayn alszol? – kérdezgettem halkan, mert sejtésem szerint, már mindenki alszik. Nagyon elment az idő, hiszen most megnéztem a telefonom, ami fél 12-őt mutatott. –Zaaaayn.
- Nem csak szeretem nézni a szemhéjam belső felét és nem szeretem, ha ezt megzavarják. –motyogta, majd nem törődve vele lerúgtam magamról a takarót és oda másztam elé. Mivel arca felém volt tudtam figyelni, ahogy halkan szuszogva alszik tovább, de mivel én nem bírtam aludni ő se tudjon elven elkezdtem bökdösni hasát, mire résnyire kinyitotta szemét.
- Mi van? –kérdezte rekedtes hangos, most viszont az álmosságtól.
- Nem tudok aludni. –mondtam.
- Én igen. Na, jó éjt. - vágta rá, majd befordulva aludt volna tovább, de nem engedtem. Fogtam magam és rámásztam. Ráültem oldalára és elkezdtem ugrálni rajta, míg végül úgy nem fordult, hogy hasára kerültem. – Mit akarsz? – kérdezte nyújtózva és szemeit megdörzsölve.
- Valamit csinálni. – vontam meg a vállam.
- Találd ki, addig én alszom. – mondta és már fordult volna újra jobbra, de halk hangosan rászóltam.
-Zayn.
- Mi van ilyenkor nem haragszol rám? – kérdezte.
- Szólj, ha zavar, hogy normálisan beszélek és viselkedek veled, mert változtathatunk rajta. –válaszoltam kicsit flegmán, mire felsóhajtott.
- Filmnézés? – kérdezte
- Szuper. - vigyorogtam. – LOL.
- Mi olyan vicces? – kérdezte, miközben feltornászta magát ülő helyzetbe, úgy, hogy rajta ültem.
- Nem. Nézzük meg a LOL c filmet. Laza vígjáték. Éjjelre pont emészthető. – magyaráztam mosolyogva, de ő valahogy nem tűnt olyan boldognak.
- Miért érzem úgy, hogy most kihasználsz? –kérdezte halványan mosolyogva.
- Nem is használlak ki. – öltöttem rá nyelvemet, miközben levakart magáról és felállt.
- Hozz addig fagyit, míg hozom a laptopot és megkeresem a filmet. – mondta és a szobája felé indult, én pedig a konyhába siettem. Kivettem két doboz Ben&Jerry’s-t a fagyasztóból, majd mire visszaértem már a kanapén ülve várt. Megkerülve a kanapét én is levágódtam mellé és ölébe nyomtam a jéghideg fagyit, csak azt nem vettem észre, hogy egy boxerben van.
- Basszus. –szólalt fel hangosabban, mert nem lehetett túl kellemes, hogy a jég hideg fagyi a csupasz combjára esik.
- Jujj bocsi. – mondtam hirtelen szám elé kapva.
- Túlélem, csak legközelebb ne csinálj ilyet. – mondta miután már levette a fagyit a combjáról és éppen dörzsölgette. – Kezdhetjük a filmet?
- Persze. –mondtam, és bekuporodtam a kanapéba. Térdemet felhúztam és átkulcsolva kezeimmel vártam a film kezdetét. A filmnézés közben néha ettem is egy kis fagyit, de igazából azt annyira nem kívántam, úgyhogy fél óra múlva inkább odaadtam Zaynnek, aki ár rég végzett a saját dobozával. Aztán egy idő után kezdtek elnehezedni pilláim, melyek lehúzták a rolót szemem előtt. Hiába akartam végignézni a filmet, képtelen voltam. Egyszerűen csak elaludtam és éreztem, ahogy testem eldől Zayn irányába és fejem vállára huppan. Innentől kezdve se kép se hang. Vagyis de, mert annyira még emlékszem, hogy valamikor felállt mellőlem Zayn, óvatosan végig fektetett a kanapén és betakart. Viszont utána éreztem, ahogy lejjebb hajol és forró ajkait homlokomra nyomja. Igazából jól esett ez a lágy és törődő homlok puszi.
о
Senkinek nem kívánok ilyen reggelt, mint amilyen most nekem jutott. Beállt nyak, veszekedés stb. Kezdjük az elejéről. Mivel a nappali egyik fala szinte csak üveg így érthető, hogy engem a nap első vakító sugarai keltettek fel. Ez még nem is lett volna baj, ha szemem kinyitásával nem nyilall egy hatalmas fájdalom a nyakamba. Mivel ez elég hirtelen ért kicsit hangosabban felnyögtem.
- Jó reggelt. - morogta a másik kanapéról Zayn és a hangjából ítélve neki sem jobb, mint nekem.
- Lehetne jobb is. –nyöszörögtem vissza.
- Nekem mondod, úgy beállt a nyakam, ráadásul a karjaim is elzsibbadtak. – panaszolta nekem is.
- A nyakam az nekem is úgy sajog, mintha Frédi nyakon vert volna egy bunkóval. – mondtam kissé nevetve, miközben lassan feltápászkodtam.
- Te csak ne szólj semmit. Felkeltesz az éjjel közepén, hogy te filmet akarsz nézni, aztán a közepénél bealszol. Mondhatom szép. – magyarázta tetetett mérgességgel, miközben ő is felült nyakát masszírozva.
- Jól van, na. De azt muszáj elmondanom, hogy elég szarul festesz. –mondtam neki vigyorogva, mire csak fintorgott egyet.
- Te se nézel ki jobban. –válaszolta vissza, mire kinyújtotta rám a nyelvét.
- Örülök, hogy megbeszéltétek ki hogy néz ki, de szeretnék megreggelizni, miközben a TV-t nézem. – szólalt meg a semmiből Louis egy müzlis tállal a kezében.
- Ne szólj semmit. –mondtuk szinte egyszerre Zaynnel, miközben én összeszedve a takarómat és a párnámat bementem a szobába. Viszont mikor beléptem, meglepett, hogy az ágy beágyazva és Harrynek se híre, se hamva.
- Mi van a göndör barátunkkal? – kérdeztem hangosabban a szobaajtónkból, a nappaliban ülő két fiútól.
- Hát egy kissé idegesen trappolt le Florida utcáira. – jött vissza a válasz répaszerető barátunktól.
- Jó, akkor ma se lesz egy nyugodt napom, viszont azt megmondanátok, hogy mennyi az idő? – kérdeztem fejemet vakarva.
- Háromnegyed 11. – jött az együttes válasz.
- A rohadt életbe. – csúszott ki a számon. – Lou, kérlek, küldj egy üzenetet Elnek, hogy egy pár percet késni fogok, várjanak meg.
- Mi vagyok én postagalamb? – kérdezte feltehetőleg teli szájjal, mert ennyit értettem belőle: Mi aok é poaala?
- Most mennyi az idő? – kérdeztem lihegve.
- 10:55 – mondta Zayn egy hatalmasat ásítva, miközben én egy gumival csináltam egy kontyot a fejem tetejére.
- Király. Na, én léptem, ha Harry balhézik, magyarázd már el neki mi történt. Mondjátok el neki, hogy szeretem, csak akkor jobban mikor nem féltékenykedik. – hadartam el.
- Rendben. – felelték egyszerre én pedig egy sziasztok után rohantam a lift felé. Gyorsan bepattanva el kezdtem türelmetlenül nyomogatni a 0-s gombot, majd mikor végre bezárult az ajtó elkezdtem írni egy üzenetet Harrynek.
Drága Styles! Remélem kicsit lenyugodtál és rájöttél, hogy hülyeségen akadtál fent. Tudod, hogy szeretlek, akkor miért kell féltékenykedni? Remélem, nem okoz ez ma este feszültséget köztünk.
Love, Winter xx
Király, akkor küldés gomb megnyomva, üzenet elküldve. Pont, mikorra csilingel egyet a lift. Türelmetlenül várom, hogy kinyíljon előttem az ajtó, hogy rohanhassak a lányokhoz. Mikor az első dolog be is következik, a másodikat, vagyis futást egy göndör hajú srác akadályozza meg, akibe egyenesen bele rohanok.
-Winter? – kérdezi, miközben két vállamnál fogva fog.
- Szia Harry, mennem kell a lányokhoz. Olvasd el az üzim és hidd el, amit Zayn mond. Szeretlek. – hadarom el és egy apró puszit nyomok ajkaira.
- Sajnálom az estit, hülye voltam. És szeretlek. –mondta hangosan utánam, én pedig jelzésképp, hogy vettem intetem neki egyet. Odaérve a hatalmas ajtóhoz a londiner bólintva és mosolyogva nyitja ki nekem az ajtót, amin ki lépve a három várakozó lányhoz lépek.
- Hello lányok. Bocsi a késésért, csak későn ébredtem. – mondtam kicsit lihegve még.
- Semmi gond. Ugye minden rendben van? – vetett rám aggódó pillantást Danielle.
- Mert, láttuk, hogy kint aludtál a kanapén Zaynnel. – folytatta Nora.
- És Harry is látta, aki nem igen fogadta jól. – fejezte be Eleanor. –Mi történt?
- Induljunk el és mindent elmondok. – mosolyogtam rájuk biztatóan, hogy tudassam velük, hogy minden rendbe van. Mindannyian bólintottak, majd bepattanva a tegnapi fekete terepjáróba elindultunk, én pedig az egész utat vásárló központig végig dumáltam. A lányokat tényleg nagyon érdekelte, mi történt, mivel csak úgy itták a szavaimat. Még rádiót sem kapcsoltak be és csak néha-néha kérdeztek bele a történetbe. Mire beértünk a mélygarázsba mindegyik lányt sikerült megnyugtatnom, hogy minden rendben, legalább is ezen a téren.
- Lányok. – torpantam meg a parkoló közepén, mire mindegyik lány visszafordult felém kérdő tekintettel. – Nekem nincs pénzem. Vagyis csak egy nagyon kevés, de idáig is csak a legfontosabbakra költöttem. Ha nem találkozok Harryvel, aki nem visz el a srácokhoz, mára már semmim nem lenne.
- Ezen ne aggódj. – legyintett Dani, majd megfogva a kezemet elkezdett húzni a többiek fele, de mivel látták az értetlenséget az arcomon Eleanor elkezdett kutatni a táskájába, majd megtalálva a pénztárcáját előhúzott egy kártyát.
- Harry annyira sajnálta a hülye viselkedését, hogy ideadta a kártyáját. Állja a cuccokat, amiket veszel. – magyarázta.
- Sőt nekem azt mondta Niall, hogy az én cuccomon kívűl, valamit válasszunk neked, amit ő áll. – mosolygott rám Nora is, miközben újra elindultunk befelé.
- És tudod, hogy Liam kártyájáról is annyit veszünk le, amennyit akarunk. Ketten kifoszthatjuk. – kacsintott rám Dan.
- Bocsi, Lounak ilyen nem jutott eszébe, de azt veszünk, amit akarunk és én felajánlom az ő nevében is, hogy veszek neked valamit. –mosolygott El is.
- Lányok, mivel érdemeltem ezt ki? Hogy ilyen rendesek vagytok velem ti és a srácok is? – kérdeztem teljesen meghatódva.
- Azzal kezdődött, hogy mivel mindannyian tudtuk, hogy Liamnek fontos vagy figyeltünk rád, aztán ahogy megismertünk egyre jobban megszerettünk. És örülök, hogy legalább nem csak akkor hallhatok cikis sztorikat a barátomról, mikor a szüleivel találkozom. – magyarázta Danielle boldogan.
- Én alapból megkedveltelek és nem csak Niall miatt, persze annak is örülök, hogy van, aki felett kicsit atyáskodhat, és nem viselkedik, néha velem úgy mintha a húga lennék. Az azért néha fura volt, de akkor is imádom. – ábrándozott Nora.
- Louis is nagyon bír és tudod, van egy olyan elv, hogy akit Louis a szívébe zár az rossz ember nem lehet. – nevetett El. – De persze én sem miatta szerettelek meg, hanem magad miatt.
- Olyan fura és még is annyira jó érzés, mert nekem sose voltak igazi barátaim és valahogy felétek sokkal könnyebben megnyitom magamat meg a srácok felé is. Igaz eleinte nem ment a legkönnyebben, de aztán sikerült. – vallottam be.
- Hát drága Win, sajnos az a rossz hírünk van, hogy tőlünk nem szabadulsz meg egy könnyen. Te már a mi családunk tagja vagy és az is maradsz. – mondta Danielle, miközben már a pláza folyosóját jártuk, ahol boltok tömkelege sorakozott. Miután jól kilelkiztük magunkat elindultunk a ruhakeresésre. Úristen amennyi boltot bejártunk… Komolyan mondom durvább, mint egy hegy túra. De két és fél óra után, mindannyiunknak meglett a tökéletes ruhája (még csak a ruha!). Legalább is majdnem mindenkinek tökéletes. Noranak, tényleg tökéletes ruha, hiszen nagyon jól állt rajta az egyszerű barackszínű, pántnélküli, derekánál kicsit gumizott lenge ruha. Ehhez vett még magának egy szűk farmerkabátot, ha netalán fázna este. Mondhatjuk neki tényleg tökéletes ruha volt, mondjuk ő is választotta ki. Eleanor ruhája egy felül fehér, alul pedig kék alapon virágmintás darab volt, ami
nagyon illet hozzá. Danielle ruhája pedig egy virágmintás, rakott szoknyás alkotmány volt, amit szerintem rá terveztek, ugyanis olyan volt, mintha ráöntötték volna. Na, az én ruhám. Az én ruhám egy rövidebb pánt nélküli darab, melynek alja három kisebb fátyolos tüllös anyagból van, ami alatt persze van egy rövidebb fekete rész, ami nem látszik ki. A felső része a szoknya részének sötétkék, az alsó világoskék, a harmadik halvány türkiz. Nagyon jól néz ki a ruha, tényleg még tetszik is, de nem rajtam! Szerintem nekem borzalmasan áll, de a lányok hajthatatlanok voltak. Szinte kitépték a kezemből és úgy fizették ki. Most pedig már egy fél órája a cipőket nézzük és én még mindi ugyanazt a szöveget nyomom. „Nem áll jól a ruha!” „Túl rövid” „Nem illik hozzám.” stb.
- Na, most már meguntam. – állt fel Nora a kiválasztott barackszínű magas sarkújában. –Befogod a szádat kicsi lány. Rohadt jól áll az a ruha. Tudjuk, hogy tetszik, úgy hogy pofa be és indulás cipőt keresni. – mondta kicsit dühösen és a szemem sarkából láttam, hogy a másik két lány vihogva nézi a műsort.
- Nagyon jól áll a cipő. –mondtam angyalian mosolyogva, és mintha egy atombomba csapódott volna be.
- Jaj, köszi. Annyira jó a színe nem? Meg annyira kényelmes is és… –mosolygott rám Nora lesütve a szemeit, majd megrázva a fejét visszatért az előző „szörnyeteg” – Tűnés cipőt keresni.
- Oké. – motyogtam és elindultam a sorok közt cipőt keresni. ÉS találtam is két annyira jó cipőt, amik színben nagyon illenek a ruhához, úgyhogy boldogan mentem vissza találkozó helyünkre.
- Na, találtál valamit tündérke? –kérdezte Nora, aki eltanulta becenevemet Nialltől.
- Igen. – mondtam vigyorogva, de most vettem észre, hogy El még nincs itt, de mintha tudná, hogy rágondolok a hátam mögül bukkant elő.
- Itt vagyok. Na, mutasd cipőket, de én is találtam még egy esélyest neked. – mondta, miközben kezembe nyomott egy dobozt.
- Rendben, akkor az első, amit én választottam. – mondtam, miközben gyorsan belebújtam, ahogy kivettem a dobozából, a sötétkék fél cipő típusú converset. – Tádám – fordultam meg, mire mindhárman felvont szemöldökkel néztek rám, végül El vállalta a vélemény nyilvánítást.
- Converse???? – kérdezte nagyon határozottan, mire halkan annyit feleltem.
- Kényelmes, imádom a színét, ami még illik a ruhához is. – motyogtam.
- Igen tényleg igazad van és meg is veszem neked Niall pénzéből, de ma este nem jöhetsz ebben. Ma csinos leszel, de nem ebben a cipőben. –magyarázta el és elkérte a dobozzal együtt a cipőt, amit levettem. – Na, a következőt.
- Oké. – mondtam és felvettem a következőt, amitől nem reméltem többet a Converse után, ugyanis ez egy tipikus Vans cipő volt, ami türkiz színben pompázott. Én imádtam és legszívesebben ebbe mentem volna, de persze egy ilyen zsűritől mit várok.
- Ez egy fokkal jobb, mint converse, na jó nem, csak egy fél fokkal. –mutatta fél fok mennyiségét ujjaival Eleanor.
- Ide drasztikusabb megoldás kell, mert, ahogy látom elég sportcipős alkat vagy. –mondta Nora, mire bólintottam egyet.
- Hányas a lábad? –kérdezte Dan úgy, mint aki fontol valamit.
- 38-as. –mondtam félénken, mire összecsapta tenyerét és Eleanorra nézett.
- Király. Akkor most az lesz, hogy én és El is kiválasztunk egy cipőt, ami szerintünk megy a ruhához. Megvesszük, és majd otthon választhatsz a kettő közül. – jelentette ki, mire Eleanorral egyszerre felállva indultak cipőkeresésre.
- Félnem kéne? –kérdeztem az előttem ülő Norat, aki csak mosolyogva bólogatott.
- Ha ők összefognak, nincs esélyed. –mondta szinte nevetve, majd hozzá tette. – Tapasztalatból tudom.
- Amúgy tényleg ennyire szörnyű az ízlésem? –kérdeztem letekintve a Vans cipőre.
- Nem. – jelentette ki határozottan Nora, majd meg is magyarázta. –Sőt, elég jól eltaláltad, mert nagyon királyul nézne ki ez a cipő a ruháddal, sőt még a converssel is, de az nem a ma estéhez illik. Ma mindannyian kiöltözünk, mármint lányok és ehhez pont nem illik ez a Vans csuka. De amúgy majd kölcsönadhatnád. – mosolygott rám.
- Oké, akkor megveszem ezt is Liam kártyájáról. – nevettem, majd leszedtem a lábamról a cipőt, és visszahelyezve a dobozába a converse mellé tettem, hogy jelezzem ezt is akarom. Közben visszaértek a lányok egy-egy dobozzal a kezükben és elindultunk fizetni. Előkerültek a bankkártyák, majd pár perccel később lekerültek ezekről a pénzek. A cipővásárlást követte, a kávézás, ékszervásárlás, drogérialátogatás, evés, majd még egy-egy boltba benézés. Így történt az, hogy fél öt körül óriási szatyrokkal és nevetés közepezz beestünk a lakosztályba. Szétválogattuk a szatyrokat, mindenki megfogta a sajátját és bement készülődni a szobájukba. Én is így tettem, de ehhez sajnos ki kellet paterolnom Harryt a szobából.
- Miért? Miért nem nézhetem meg mit vetettek? – kérdezte kiskutyaarccal miközben kifelé lökdöstem, mire pólójánál fogva visszahúztam és egy csókot nyomtam szájára, amit már kezdet volna elmélyíteni, de elszakadtam tőle.
- A szoba most az enyém. – szögeztem le és kilökve az ajtón túlra bevágtam előtte a fadarabot. Felsóhajtva egyet elkezdtem a készülődést. Először is lezuhanyoztam és közben megmostam a hajamat, amit utána gyorsan megszárítottam. Bekentem magam a most vett testápolóval majd felvéve az új fehérnemű szettemet is felvehettem a ruhámat. Még mindig nem voltam teljesen megelégedve vele, de miután felvettem hozzá az ékszereimet már jobban tetszett a kinézet, viszont nem tudtam valamit eldönteni, ezért telefonomért nyúltam és a könyvtárba lépve hívást indítottam.
- Mondjad. – jött a hang egyből.
- Konty vagy kiengedve? – kérdeztem Danit, aki igaz itt volt a másik szobában, de megbeszéltük senki nem hagyja el a szobát.
- Nehéz kérdés, de hagyd szabadon a nyakad, szóval szerintem konty. De ne ilyen laza, hanem szoros. – magyarázta. – Amúgy hol tartasz?
- Fürdés, hajmosás kész, öltözés kész, ékszerek kész, a haj smink és a cipő van hátra. – soroltam, miközben hajgumit kerestem magamnak.
- Oké. Kérlek, a cipőt hagyd utoljára. – kérlelte.
- Rendben, na akkor, ha van valami hívlak téged vagy a többieket. – mondtam és ezzel ki is nyomtam. Hajkefémet kezembe véve előre hajolva kezdtem kifésülni loboncomat, majd szorosan összegumizva egy jó szoros, de annál elegánsabb kontyot sikerült csinálnom. Az egész alakos tükörbe nézve most már elnyerte teljes tetszésemet a kinézetem. Éppen magam csodáltam (nem vagyok egoista!), mikor megszólalta telefonom.
- Tessék No. –szóltam bele, miközben a szatyrokat hajtogattam el.
- Vészhelyzet. Nincs meg a narancssárga karkötőm, nincs nálad? –kérdezi pont akkor, mikor a kezembe akad a kis doboz, amibe beletették.
- De, kint majd odaadom. – mondom mosolyogva, majd az asztalra teszem, hogy nehogy elfelejtsem.
- Kész vagy? – kérdezi és hallom, hogy izgatott.
- Mindjárt. Kis smink, cipő és igen. – sorolom, mire egy oksi válasz érkezik, majd a telefonom elnémul, így újra a fürdőbe veszem az irányt, ahol egy kis alap sminket kenek fel magamra. Aztán a maradék egy hatalmas szatyorhoz megyek oda, amiből kivéve a cinverse és Vans dobozokat egyből odébb dobhatom, majd spontán választás szerint kinyitom az egyiket. A dobozban egy szandi helyezkedik el, aminek vékonyka pántjai a kék színt öltik magukra. Már épp megnézném a másikat, mert azért annyira ez nem tetszik. Nem igazán szeretem az ilyen cipőket, de ami másik dobozba van.
- Danielle Peazer. –ordítom, mikor meglátom a platformos magas sarkút. Mélyeket lélegezve várom, hogy kinyíljon az ajtó és belépjen rajta az előbb hívott lány. Ne mis kell, sokat várnom óvatosan belép, majd bezárja maga mögött az ajtót.
- Hívtál? –kérdezi édesen mosolyogva.
- Ezt ugye te sem gondoltad komolyan? –emelem fel lábkínzóeszköznek minősített lábbelit.
- Hát, ha ez nem tetszik, akkor felveheted azt, amit El választott. –magyarázza és a mellettem heverő cipőre bök.
- Csúnyán átejtettetek. – nézek rá szúrósan, majd a kezébe nyomom a monstrum cipőt, mire vigyorogva távozik, de még előtte hozzá teszi.
- Egyszer ezt is fel kell venned. - ja álmodik a nyomor. Szóval beletörődve tehetetlenségembe lábamra veszem a nyári lábbelit, majd mielőtt kimennék, visszafordulok a tükör fele és csak akkor veszem észre, hogy a nyakamon lévő kis tetkó szabadon van, amiről csak egy ember tud. Zayn. Emlékszem, hogy milyen őszintén beszélgettünk, milyen jóban voltunk. Az emlék hatására kezemet a kis végtelen jelre vezetem, majd megrázva a fejemet elveszem onnan és kilépve az ajtón közlöm magamba a tény, hogy az én barátom Harry Styles. Lélegezve egy hatalmasat elindulok a nappali felé, ahol az összes fiú felém fordítja tekinteté, ugyanis én vagyok az első lány, aki kijött a szobából. Minden fiú meglepődött arcot vág, majd Harry kapcsolva először oda jön hozzám és egy puszit nyom arcomra, miközben fülembe súgja
- Gyönyörű vagy. –és ez az első alkalom, hogy én is szépnek érzem magam. Kijelentése után óvatosan átölel, és látom, ahogy a többi fiú tekintete átsiklik felettünk, de egy tekintet, még mindig engem perzsel. Zayn csak óvatosan csak ennyit suttog:
- Elbűvölő vagy. – kijelentésére testemet kirázza a hideg, ami nem tetszik. Miért pont az ő kijelentése van rám ilyen hatással, mikor semmi közöm nincsen hozzá. Miért érzem azt, hogy… Inkább hagyjuk, és élvezzük ezt az estét.
 |
| Nora ruhája |
 |
| Eleanor ruhája |
 |
| Danielle ruhája |
 |
| Winter ruhája, a sok cipővel :) |
о
A tegnapelőtti vacsora és esti séta, nagyon jó hangulatban telt, mindenki jól érezte magát és boldogan vettem észre, hogy Perrie nincs itt. Mint kiderült „szegénykének” haza kellett menni, stúdiózni. Amúgy őszintén szólva nekem a bandájukkal nincs semmi bajom, sőt a Wings c. számuk nagyon is tetszik. Még az is lehet, hogy jóba lennénk, ha nem lenne ilyen kis alattomos, sunyi izé. Remélem azért egyszer majd ő is megtudja, milyen az, hogy szeretni és szeretve lenni, mert még szerintem nem volt lehetősége ezt átérezni. Most pont úgy beszélek, mint aki ezt már átélte és pontosan tudja, pedig pont én nem tudom eldönteni, hogy, hogy szeretek embereket. Amúgy tegnap semmit nem csináltunk, csak itthon lustálkodtunk, filmet néztünk, bátyámmal sétálgattam egy kicsit, aztán Harryvel, aztán mindenkivel. Apropó Harry. Mindent megbeszéltünk és most minden rendben van, ha azt nem vesszük figyelembe, hogy osztoznia kell Harrynek a gondolataimon egy másik emberrel. Nem tudom miért, de egyszerűen akkor a vacsora alatt is, úgy éreztem, hogy le sem veszi rólam a szemeit és ez eléggé zavarba hozott. Tegnap az otthoni filmnézésnél sikerült olyan helyet szereznem, hogy egyik oldalamon Ő, másikon pedig Harry ült. Fantasztikus volt, tényleg. Az egészben igazából az volt a vicc, hogy szerintem Zayn és én is többet néztünk össze, mint amennyit a filmre figyeltünk és ez gáz, mert nekem nem vele kén szemezgetnem, hanem Harryvel, aki az egész film alatt magához ölelve nézte a mozit. Úgyhogy most enyhe lelkiismeret furdalásban szenvedek, persze úgy, hogy ezt senki ne vegye észre. Ez a tervem félig meddig működik csak, ugyanis Liam és Niall elég hamar észrevették, hogy valami belül nyomaszt, és ha ez a két ember közre fog a teraszon, akkor végem. Ugyanis két lehetőségem volt, vagy kipróbálom, hogy tudok-e repülni, vagy elmondok nekik mindent és a szárnyalást inkább későbbre halasztottam, mert még nem fejlődtek ki teljesen a szárnyaim. Viszont csak úgy mondtam el nekik, hogy ne mondhattak rá semmit. Se véleményt, se tanácsot. Ezt be is tartották, tényleg nem mondtak semmit, helyette inkább „édes” üzeneteket kaptam, papíron és telefonon. Legközelebb ki kell egészítenem a feltételek listáját. Most viszont itt állok a szekrényem előtt, és fogalmam sincs mit kéne felvennem, ugyanis a mai program Disneyland, hála a bátyám nyafogásának. Tehát a negyedik napomat egy
vidámparkban fogom tölteni, aprótalpúak között. Király. Közben, kidobtam egy farmer rövidnadrágot, hozzá egy Amerika zászlós felsőt (mert hát USA), plusz a sötétkék converse cipőm, mert a Vans-ot kölcsönkérte Nora. Hajamat most is felkötöttem, mert már nem titok a tetkóm, amit amúgy nagyon megdicsértek a többiek a vacsora estéjén, egyedül Liam nézett kicsit szúrósan, majd Danielle segített kiengesztelni. Bebeszéltük neki, hogy „Ez a tetkó ad nekem mindig erőt.” „Az örök életet jelképezi” „Nem kapok tőle bőrrákot.” stb. és elhitte, viszont utána megsúgtam Daninak, hogy igazából ez csak egy spontán tetkó, aminek semmi jelentősége nincs, mire csak ennyi választ kaptam „Nem kell mindenről Liamnek tudnia.” Szóval most már bátran kijelenthetem, hogy Daniellenél jobb barátnőt keresve sem találna.- Liz kész vagy már? –kiabált kintről a bátyám, így megszakítva a visszaemlékezésemet.
- Megyek Kod. – mondtam már a szobából kilépve.
- Kod? – kérdezték a többiek több-kevesebb reakciókéséssel.
- Kodak, a mackótestvérből. – magyaráztuk.
- Mint az igazi testvérek. –jegyezte meg Niall, mire szintén egyszerre letorkoltuk, hogy azok vagyunk.
- A testvérség nem attól függ, hogy ugyanaz a vér csordogál-e az ereidben. – fűztem hozzá, mire mindenki csak mosolyogva fogadta, hogy nem szeretjük, ha azt mondják, hogy fogadott tesók vagyunk.
- Na, induljunk, a liftben majd megbeszéljük a kocsi elosztást. – tapsolt kettőt Danielle
- Oké. – feleltük mindannyian, majd leindultunk lefelé. A liftben, majdnem hogy tömegverekedés alakult ki a kocsi beosztáson és a sofőrkérdésen, végül a következő eredmény született. Az első kocsi a fekete terepjáró, amelyet Liam vezet és Dani, Harry, én és Zayn fog benne utazni. Mert miért ne? Elneveztem magamban ezt a kocsit „Szúrjunk ki Winterrel” kocsinak. Nem találó név? Így a másik autóban ül Niall, Nora, El és Louis. Itt az utóbbi lesz a sofőr. Szóval e szerint a rend szerint mindenki beszállt az autóba. Azért azt is hozzá tenném, hogy a másfél órás utat a hátsó ülésen középen kell megtennem, a két fiú között. Pompás útnak nézünk elébe.
- Liam bekapcsolnád a rádiót? – kérdezem bátyámat, amint beindítja motort.
- Nem. – vágja rá, mire eltátom a számat. – Csukd be a szádat tátika. Más terveim vannak.
- És esetleg megosztanád velünk is? – kérdezi az anyósülésről barátnője.
- Liz fog énekelni. – mondja vigyorogva, miközben engem néz a visszapillantó tükörből és gázt ad.
- Mi van? –kiáltok fel és a szemöldökeim is az egekbe szöknek.
- Dalolászni fogsz húgocskám. – vigyorog továbbra is.
- Felejtős. – rázom a fejem és elkezdem keresni a táskámban a telefonomat és a fülhallgatómat. – Ha nem hallgatunk rádiót, akkor majd egyedül hallgatok zenét.
- Keresheted, mert azt elfelejtettem elrakni, és engem kértél meg rá reggel, mert te elfogod felejteni. - vakarászta tarkóját Harry, mire a másik oldalamon ülő Zayn a kezembe nyomta telefonját és fejhallgatóját. – Sajnálom. – mondta mire csak mosolyogva megráztam a fejem.
- Talán találsz rajta olyan zenét, ami tetszik. Ha ne makkor hallgathatsz rádiót. - mondta halvány mosollyal. – Választhatsz a lejátszási listáim közül is akár, bár azt nem javaslom.
- Köszönöm. –mondtam halkan bólintva egyet, majd fejemre helyezve a fekete Beats fejhallgatót kivontam magam a külvilágból. Feloldva telefonján a zárat először lejátszási listáit néztem meg. Mindegyiknek volt valami idétlen neve. Volt ott Louis viccei után, Harry és Louis melegsége után, Niall zabálása közben, a szerelmi áradozások után… De az utolsó megakadta szemem. Egyszerűen nem tudtam értelmezni a címét, de valahogy éreztem, hogy közöm van hozzá. Valami ezt súgta, meg azt is, hogy menjek rá és hallgassa meg a benne lévő zenéket. Ezért ujjamat ráhelyeztem arra, részre, ahol ez volt kiírva: Álmodozás Ő róla. Első számnak Bruno Mars Just the way you are c száma indult el, amiből arra következtettem, hogy ez az Ő nem semleges számára. Nagyon nem. Óvatosan felpillantottam Zaynre, mire csak ennyit tátogott. TE. Én. Én lennék az a bizonyos Ő. Nem én nem lehetek. Megszakítva Bruno hangját tovább léptem a következő számra. Austin Mahone 11:11. Nem, következő. Keane Somewhere only we know. Lehetetlen, következő. Lawson When she was mine. Képtelenség, következő. Jonathan Clay Heart on fire. Tényleg így érezne, következő. Chris Brown I can only imagine it. Nem, nem, nem. Következő. Dark side. Ez az, amit én énekeltem, amit én írtam. A parkban játszottam el csak és egyszer otthon, mikor egyedül voltam otthon. Nem, nem. Lehetetlen. Hirtelen lekaptam a fejemről a fejhallgatót és előre görnyedve túrtam bele hajamba.
- Minden rendben kicsim? – kérdezte Harry kezét a hátamra simítva.
- Persze, csak belenyilallt a fejembe a fájdalom. – motyogtam magam elé, majd fejhallgatóstul visszanyújtottam a telefont Zaynnek. – Ennyi elég volt bőven. Még sok is.
- Sajnálom. –suttogta, majd ki vette a kezemből. Az út további részébe nem néztem rá, képtelen voltam. Szóval Liam az arcomra nézve tükörből felmérte a helyzet kínosságát, és bekapcsolta a rádiót, így nem kellett a további egy órát kínos csendben eltöltenünk. Senki nem szólt semmit, mindenki csak a rádiót hallgatta. Én a fejemet Harry vállán nyugtattam, hogy így is minél távolabb legyek tőle. Harry átölelve a vállamat kicsit jobban magához húzott és egy puszit nyomott fejemre, mire én csak jobban hozzá dörgölőztem. Szóval így telt a további egy óra, majd egy fékezés és gyors parkolás után bátyám leállította a motort.
- Disneyland. – pattant ki elsőként Liam a kocsiból, mire mi is követtük példáját nevetve.
- Na, menjünk és essünk túl ezen a napon. - szállt ki a másik kocsiból Louis, majd bezárva mind a két kocsit elindultunk a bejárat felé. Miután megvettük a jegyeinket, beléptünk és egy hatalmas tér és rengeteg gyerektárult elénk. Csak álltunk és bámultunk, mikor beugrált elém Plútó, a hatalmas meseszereplők egyike.
- Elrabolhatom a szépséges hölgyet? – kérdezte megfogva a kezem és meghajolva, mire csak nevettem.
- Sajnálom, de foglalt vagyok. – mondtam szomorúan mosolyogva, miközben mellém lépett Harry és átkarolt ő is mosolyogva.
- És egy puszit kaphatok? – kérdezte mutatva hatalmas kezével mutatva az egyet. Harryre néztem aki nevetve bólintott egyet.
- Egy puszit kaphatsz és egy ölelést. – mondtam mosolyogva, mire tapsikolva elkezdett ugrálni. Mikor leállt arcához hajolva nyomtam rá egy puszit, majd megöleltem.
- Az úriember nagyon szerencsés, hogy ilyen szépséges barátnője van. – mondta, miután elengedtem, majd integetve ellépett mellőlünk.
- Akkor srácok, mindenki sorrendben választ egy helyet, ahova megyünk. És kezdjük, mondjuk Winterrel, mert őt találta meg Plútó. –vigyorgott Niall.
- Tükörszoba. –vágtam rá rögtön, majd elindultunk a tükörszoba fele. Amint odaértünk egy játékot találtunk ki.
- Fiúk az egyik bejáraton mennek, a lányok a másikon és mindenkinek a saját párját kell megtalálnia, majd kijutnia. A nyertes pár lány tagja választ következőnek. – állítottam fel én a szabályokat.
- Rendben, akkor Zayn lesz a bíró. – tette hozzá Louis, majd mindenki beállt a starthoz. – Három kettő egy indulás. - számolt be majd mindenki elindult. Harry és én a sor végén álltunk, hogy megvárjuk, még a többiek eltűnnek a tükrök tengerében. Amikor már mindenki eltűnt át szaladtam Harryhez és megfogva a kezét berángattam magam mögött és kerestünk egy sarkot, ami zsákutca.
- Szereted a vidámparkokat? –kérdeztem Harryt, miközben rángattam magam mögött.
- Hát nem annyira, de azt hiszem ez a látogatás lesz a kedvencem. – jelentette ki, mikorra odaértünk a kis zsákutcába és magával szembe fordított.
- Kár, pedig én minden játékot komolyan akarok venni és minden játékot meg akarok nyerni. – mondtam halál komolyan.
- Tudod mit? Játsszuk az én játékomat, aztán annyiszor megyünk majd még vidámparkba, ahányszor akarsz. –mondtam közelebb húzva magához.
- Hát nem is tudom. Lehet, még kéne győzködni. – mondtam kicsit gondolkozva.
- Majd én, meggyőzlek. – súgta ajkaimba, majd ráhelyezte övéit az én ajkaimra és lágyan kezdte keblezni őket. Szorosan húzott magához derekamat ölelve, én pedig erősen kapaszkodtam nyaka köré fonva kezeimet. Miközben egyik keze, lecsúszott a fenekemre, az én egyik kezem pedig haját túrta, eszembe jutott az a barna szempár. Aztán hirtelen ki is töröltem a fejemből. A mai nap csak Harryről és rólam fog szólni és bebizonyítom, hogy én őt szeretem. Nem tudom, kinek kell bizonyítanom, de megteszem. Ez a nap a miénk.
- A mai nap szóljon csak rólunk. – suttogtam ajkaiba. Kijelentésem után nyelve azonnal utat tört számba és lágy táncra hívta enyémet. Óvatosan elmélyítette a csókunkat és ráérősen kényeztetette ajakimat és nyelvemet. Csókunkat egy telefoncsörgés szakította meg.
- Basszus. – motyogta Harry, mire elváltam ajakitól.
- Túl kicsi ez a tükör szoba. – jegyeztem meg mosolyogva, mire egyetértően bólintott.
- Lesz még alkalmunk ilyen kis játékokra. – vigyorgott rám, mire elnevetve magam egy apró puszit nyomtam ajkaira és elkezdtem kifelé futni, fogva az ő kezét, magam után rángatva. Nem sokára ki is értünk a többiekhez, akik már csak ránk vártak.
- Na, mi van? Azt hittük, már bent ragadtatok. – fogadott minket ezzel Louis, míg Niall és Liam nem boldog pillantásokkal illettek, de inkább nem figyeltem rájuk.
- Mi a következő? – kérdeztem, figyelmen kívül hagyva Louist.
- Elvarázsolt kastély. – jelentette ki mosolyogva Nora, amit én is mosolyogva vettem tudomásul. Harry is elég jól fogadta, ugyanis örömét azzal fejezte ki, hogy megfogta a fenekemet és így indultunk a többiek után a sor végén az Elvarázsol kastély felé, onnan mese vasúthoz, a rém vasúthoz, a hullámvasúthoz és minden egyéb játékhoz. Közben a fiúk vettek nekünk meg maguknak vattacukrot, jégkását, meg mindent amit kértünk így történt az, hogy mindannyian lányok egy-egy tiarával a fejünkön közlekedtünk a mesevasút után. Mindenki nagyon jól érezte megát, rengeteget nevettünk és hülyéskedtünk, egyetlen egy magányos és nem annyira boldog ember volt közöttünk. Zayn. Akármennyire is nem akartam vele foglalkozni ma, képtelen voltam nem rá nézni, de amint észrevette, hogy tekintetemet rajta pihentettem, elkaptam a fejemet, hogy még véletlenül se tudjon a szemembe nézni.
- Akkor utolsó hely, ahova megyünk, az Óriáskerék. – mondta Liam. Azért hagytuk ezt utolsónak, mert mindenki fel akart rá ülni, de így hogy utoljára hagytuk láthatjuk a magasból, a naplementét.
- Ha nem haragszotok, mi nem mennénk. – mondta Niall átölelve Nora-t.
- Okés, de mi álljunk sorba, mert a kerék is le áll valamikor. –jegyeztem meg, mert már szinte csak egy-két kabinba voltak emberek.
- Winter én nem tudok felülni bocsi. Gemma most írt egy üzenetet, hogy muszáj beszélnünk. – mondta sajnáló tekintettel Harry.
- Rendben, akkor majd egyedül megyek. – mondtam tudomásul véve, majd beálltam Liamékkel a sorba. A kerék szép lassan forgott, és ahogy üresedtek ki a kabinok szálltak be a többiek. A harmadik megüresedő kabinba szálltam be és azt hittem, már mögöttem bezárták az ajtót, de nem. Amint elindultunk, megszólalt a vendégem.
- Miért nem szólsz hozzám egész nap? Miért kerülsz? Mit tettem? – kérdezte Zayn, mire megijedve fordultam felé.
- Zayn te mit keresel itt? –kérdeztem meglepődve, mert hirtelen csak ennyit tudtam kinyögni.
- Kérlek, válaszolj a kérdéseimre. Mit ártottam neked? – kérdezte és hallatszott hangján, hogy teljesen meg van gyötörve. Mint aki nem aludt már két napja.
- Erre most mind nem kéne válaszolnom, ha akkor éjjel nem játszol az érzéseimmel. – mondtam megfordulva és kibámulva a kabin üveg ablakán figyelve, ahogy egyre feljebb és feljebb megyünk. Nem tudtam szemébe nézni.
- Tudom. Tudom, hogy elrontottam. De Winter, mit kéne tennem, ahhoz hogy megbocsáss? Bár tudom, ezt soha nem fogod elfelejteni és én se. –mondta és hallottam, ahogy a kis kabin közepén letett padra leül. – Mert akkor jöttem rá, hogy igaz volt az amit mondtam. Tényleg szeretlek, úgy, mint még senkit.
- Ne mondj ilyeneket. – mondtam halkan magam elé.
- Winter ez az igazság. Egy lány után sem vágyódtam annyira, mint te utánad. Képes voltalak követni, amit szintén megbántam, mert nincs jogom hozzá, hogy utánad kutassak. – vallotta be, nekem pedig egyből minden összekapcsolódott.
- Te voltál, azaz ismerős alak, akkor te hagytad el azt a karkötőt. - magyaráztam meg magamnak és megérintettem a bőrkarkötőt, ami mint mindig, most is rajtam volt.
- Igen. a kabala karkötőm. – erősítette meg, én pedig amilyen gyorsan tudtam levettem a karkötőt, miközben Zayn még magyarázott. – Ez volt az amit, erőt adott. Ez az ami hozzád köt.
- Csak kötött. – mondtam halkan megfordulva.
- Ezt hogy érted? – kérdezte, miközben az ölébe ejtettem a karkötőt. Viszont amint bőre összeért az ékszerrel, mintha valami varázslat történt volna, megállt az óriáskerék.
- Megálltunk. – jegyeztem meg észlelve, hogy a lassú kör alakú mozgás abba maradt.
- Tudom, de hogy érted, hogy a karkötő csak kötött hozzád? – kérdezte aggodalommal teli pillantással.
- Zayn. Nem lehet. Amit érzel, az csak egy fellángolás, mert nem kaphatsz meg. Én pedig nem fogok azért szakítani Harryvel, hogy játszhass velem. – jelentem ki ridegen és még én is tudom, hogy amit most beszéltem annak fele hazugság.
- Soha nem tennék ilyet, soha nem követném el ugyanazt a hibát még egyszer. Sosem éreztem még ilyet, de Winter nekem szükségem van rád. Úgy érzem… - mondta volna, de félbe szakítottam.
- Nem. Ne mond el, mit érzel. Nem érdekel. – vágtam a szavába.
- Miért ne? Félsz, hogy ráébresztelek a te érzéseidre is? – kérdezte.
- Nem, csak hagyj békén jó? – kérem, már kicsit hisztérikusan, mert közelít az igazsághoz érvelése.
- Soha nem adom fel. – állt fel és lépett hozzám közelebb.
- Pedig jobban tennéd. –mondtam, miközben oldalra fordítottam a fejem, mert arca vészesen közel volt az enyémhez.
- Nem. Harcolni fogok. – jelentette ki határozottan, majd állam alá nyúlva maga felé fordította a fejemet és lágyan hozzá tette. – Szeretlek.
- Ne. –csak ennyit bírtam halkan kinyöszörögni, mert Zayn magához húzva ajkait az enyémekre nyomta. Amint ajkai elkezdték kebelezni enyéimet az a hidegség futott át rajtam, ami nyomán belül égtem, de gerincemen, végig csak a hideg futkosott. Képtelen voltam ellenállni neki, egyszerűen nem ment, aztán hirtelen megremegett a kabin, ami azt jelezte, hogy elindultunk. Ez hirtelen felébresztett és ellöktem magam Zayntől.
- Miért kellett ez? –kérdeztem hisztérikusan és nagyon nagy erőt vettem magamon, hogy ne sírjam el magam.
- Hogy bizonyítsam, szeretlek. –mondta és kezemet próbálta megfogni, de elrántottam.
- Szeretném, ha Louis kocsijával mennél haza és a nyaralás további részében nem szólnál hozzám. – jelentettem ki.
- Elrontottam. Én vagyok a hibás, hogy nem hiszel nekem, de remélem, egyszer rájössz az érzéseim igazak és hamisítatlanok. Lehet, hogy Harry szeret, de nem úgy, mint én. – jelentette ki, mire elfintorodva pofon vágtam. Szó nélkül tűrte és nem is kért magyarázatot. Az óriáskerék maradék menet idejében kifelé meredtem az ablakon, és egy szót sem szóltam hozzá. Amint leértünk és kinyílt az ajtó, kilépve a kabinból azonnal Harryhez léptem és szorosan megöleltem.
- Történt valami kicsim? – kérdezte visszaölelve és hajamat simogatta.
- Végre egyszer, csak ölelj meg szó nélkül. – motyogtam vállába, mire úgy tett, ahogy kértem és szorosan magához ölelt. Jelenleg ez kellet ahhoz, hogy elfelejtsem Zayn előbbi csókját és viselkedését. Ezek után, mindenki megelégedve a mai nappal hazafelé vettük az irányt és Zayn szerencsére, ahogy kértem nem velünk, hanem a másik kocsival jött, amit ő csak egy „Szeretném mindkét kocsit kipróbálni!” Szöveggel magyarázott. Másfél óra kocsikázás után már sokkal jobb kedvűen szálltam ki az autóból a hotelnél, mivel az egész utat végig beszélgettük. Ja és közben megálltunk egy mekinél vacsorát venni, amit a kocsiban el is fogyasztottunk, így kicsit később értünk haza. Viszont, amikor haza értünk mindenki bevonult a szobájába és készülődni kezdett, hogy eltehesse magát holnapra. Mi is így akartunk tenni, legalább is én, ezért mindketten letusoltunk. Persze külön- külön, először Harry, majd én. Így történt az, hogy elfelejtettem pizsamát vinni, és a nem szabvány méretű törölközőt magam köré tekerve léptem oda az ágyhoz a pizsamámért. Persze közben az ágyon fekvő alsógatyás Harry eléggé megnézett. Sőt szerintem próbált benézni a törölköző alá is és imádkozott, hát, ha leesik, de az nem jött össze neki, mert törölköző csavarásban nagyon jó vagyok, szóval olyan biztosan tudom magamra tekerni, hogy azt csak én szedem le. Viszont nem találtam a pizsamámat, amit biztos, hogy reggel a párnám alá raktam. Száz százalék.
- Csak nem ezt keresed? –kérdezte kaján vigyorral eltartva a másik irányba a nagypólómat a kis gatyámmal, magyarán a pizsamámat.
- De és örülnék, ha ideadnád Styles. – néztem rá összeszűkített szemekkel és elkezdtem nyújtózni érte, aminek hatása az lett, hogy nevetve ráestem Harry mellkasára.
- Mit kapok, ha odaadom? –kérdezte alura készen.
- Két nagy pofont két nagy puszival. –mondtam elvonva a szemöldököm, mire megrázta a fejét és elhajította a pizsamámat a szoba másik végébe és rögtön maga alá gyűrt, nehogy érte tudjak menni.
- Rossz válasz. – rázta a fejét. – Én ilyesmire gondoltam. – tette hozzá és érzékien letámadta az ajkaimat, nyelve szinte rögtön bejutást nyert, már kérnie sem kellett. Kezei végig simították oldalamat, majd erőt véve magamon megfordítottam helyzetünket és én kerültem felülre, de csókunk még ugyanúgy folytatódott. Csók közben eszembe jutott hirtelen Zayn megtört arca és barna szemei, amikben nem csillan a remény. Hirtelen Harry mozdulata térített vissza, mikor le akarta hámozni rólam a törölközőt. Annyira megijedtem, hogy mellkasára téve a kezem elnyomtam magam tőle.
- Baj van? – kérdezte lihegve, mert hát majdnem, megfulladtunk a csókunkba.
- Nem, minden a legnagyobb rendben, de ez még nem megy. –mondtam és ez igaz volt amit mondtam, mert tényleg nem ment.
- Rendben. – mondta mosolyogva, majd megpuszilta homlokomat én pedig fejemet mellkasára tettem, ahol hallhattam szívének normális tempójú dobogását. Az jutott eszembe, hogy ma valahogy értem Zaynhez, hogy megéreztem pulzusát, ami szinte az egekben volt az enyémmel együtt, de most nekem is nyugodt a szívem. De miért? Én nem…
- Winter kérdezhetek valamit? –szakította félbe önmarcangolásomat Harry halk kérdése.
- Persze. – mondtam, miközben élveztem, ahogy hajamat simogatja.
- De kérlek, őszintén válaszolj. Teljesen őszintén. – mondta, mire úgy helyezkedtem, hogy láthassam arcát.
- Oké. – válaszoltam közbe, ő pedig feltette a váratlan és meglepő kérdést.
- Ha nem én vagyok most a barátod, hanem Zayn, akkor most vele lefeküdtél volna? –kérdezte a plafont bámulva, ahová nekem a szemöldököm szaladt.
- Te meghibbantál? –kérdeztem felnyomva magam, hogy jobban láthassam arcát.
- Nem és kérlek, őszintén válaszolj, mintha a legjobb barátod lennék. –mondta halál komoly arccal, pedig vártam, hogy elneveti magát.
- Te komolyan meghülyültél. – jegyeztem meg fejemet rázva. – Esküszöm, te szívtál valamit.
- Tagadás belegyezés. –jegyezte meg mosolyogva, de ezen miért mosolyog?
- Most rohadtul nem értelek. – mondtam lemászva róla és elmentem a pizsamámért.
- Szakítsunk Winter. – jelentette ki teljesen normálisan, mire én meghökkenve fordultam felé magyarázatot követelve, amit meg is kaptam. – Valljuk be, ez a szeretet, amit egymás iránt érzünk, maximum barátságra jó. Mellesleg, látom, hogy nézel, hogy viselkedsz Zaynnel és ő hogy viselkedik veled. Ő szeret téged, szerelemből és te is szereted őt szerelemből, csak még nem vallottad be magadnak.
- Ezt nem értem. Előbb le akarsz feküdni velem, majd 10 perc múlva szakítasz velem. Te tuti, hogy egészséges vagy? –kérdeztem nagyon, nagyon meglepődve.
- Mint a makk. Vedd fel a pizsamádat, aztán gyere ide és aludjunk együtt, mint barátok. A többit reggel még megbeszéljük, mert ez neked így most túl sok. – mondta teljesen normálisan, kedvesen mosolyogva. Én pedig, mint akit most öntöttek nyakon egy vödör jég hideg vízzel elbotorkáltam a pizsamámig felvettem, majd befeküdtem az ágyba és hagytam, hogy Harry átöleljen, most már, mint egy barátot.
- Jó éjt Winter, és gondold át az érzéseidet. – mondta én belőlem meg csak úgy kicsúszott egy rövidke válasz.
- Nem akarom.
- Pedig jobb lenne. – mondta kuncogva.
- De én… - kezdtem bele, de megakadtam.
- Winter. Engem nem zavar, nyugodtan bevallhatod, hogy szereted. – mondta még mindig nyugodt lágy hangon.
- Harry, nálad jobb ember kevés van a Földön. – mondtam teljesen őszintén.
- Köszönöm, de akkor most szépen aludjunk, ráérsz holnap is bevallani, hogy… - kezdte, de én fejeztem be
- Szeretem.
- Pontosan. Na, jó éjt. – mondta és úgy fogott vissza, mert már ugrottam volna ki az ágyból, hogy elmondjam neki.
- Harry engedj, beszélnem kell vele. - próbáltam kimászni karjai közül.
- Itt maradsz. Holnap reggel még egyszer átbeszélünk mindent és elmondod neki. Késő van, mindenki alszik. – tartott vissza és beletörődve, hogy ma már innen nem jutok ki álomra hajtottam a fejemet álomra.
- Jó éjt Harry. – tettem hozzá, már lecsukva szememet és még annyit hallottam, hogy Harry azt mondja
- Neked is tündérke.
о
Reggel friss reggelivel keltett Harry, amit ágyba hozott nekem.
- Jó reggelt Winter. – mosolygott rám, miközben elém rakta a tálcát.
- Ez mi? – dörzsöltem a szememet, mert még nagyon álmos voltam és alig bírtam kinyitni azokat.
- Amerikai palacsinta áfonya lekvárral és vanília pudinggal, hozzá meleg kakaó. – mutogatott a tálcán.
- Minek köszönhetem ezt a reggelit, amit te készítettél? – kérdeztem mosolyogva.
- Jó vicc. Én készítettem, aha. Szobaszervizen rendeltem. – nevetett Harry, miközben elkezdtem enni a finom reggelit.
- Kit érdekel. Finom és kész. – mondtam teli szájjal.
- Figyelj Winter. Én nekem ma haza kell mennem, mert anyukámmal nincs minden rendben, de kérlek, ne szúrd el. Még ma mondhasd Zaynt a barátodnak. Megérdemlitek egymást és ezt jó indulatból mondom. – mondta mosolyogva, miközben mellettem sétált.
- Igyekszem, de éppenséggel tegnap mondtam neki, hogy hagyjon békén. – mondtam, miközben leszegve fejemet, cipőmet kezdtem vizslatni.
- Hülye vagy. –mondta ki kerek-perec
- Tisztában vagyok vele, köszi. – mondtam kicsit sértődötten.
- Szóval mit kell neki mondanod? – kérdezte megjegyzésemet figyelmen kívűl hagyva.
- Majd azt én tudom jó? – mondtam kicsit flegmán, mire feltette védekezőleg kezeit.
- Jó, csak ne hátrálj meg. – mondta kicsit meglökve a vállam, mire elmosolyodtam.
- Amúgy hol volt Zayn, mikor eljöttünk? – kérdeztem és éreztem, ahogy rágondolok, a szívem gyorsabban kezd verni. Szóval ez lenne a szerelem?
- Nem tudom. A többiek azt mondták korán lelépett. – vonta meg a vállát.
- Hát ez nem sok. – jegyeztem meg szomorúan.
- Winter állj meg, bekötöm a cipőmet. – mondta és fél térdre ereszkedve bekötötte azt, míg én szembe fordultam vele. – Hidd el hamarosan fel fog bukkanni. – jegyezte meg már térdére támaszkodva, miközben farzsebéből halászta ki a telefonját, mert üzenetet kapott.
- Ti mégis mit csináltok? – kérdezte tőlünk hirtelen egy harmadik hang, ami Ő tőle jött.
- Zayn. Szeretnék… - kezdtem, de félbeszakított, mint én mindig őt.
- Nem gondoljátok, hogy ez kicsit túl korai? Áh, mindegy, csináljatok, amit akartok. – legyintett egyet, majd gyorsan elindult a másik irányba. Se én, se Harry nem értettük az egész szituációt, mert olyan hirtelen volt minden, aztán egyszerre leesett minden.
- Azt hitte megkéred a kezem? –kérdeztem Harrytől és még magamtól is.
- Nem tudom, de menj utána. – mondta és lábamat kezdte nyomkodni.
- De akkor mi már nem találkozunk. – mondtam szomorúan.
- Nem meghalni fogok, hanem visszautazom Angliába. És majd a többiek mindenről értesítenek, csak menj már, mert az hülyén nézne ki, ha én ráncigálnálak utána. – lökdösött erősebben, majd sóhajtva egyet Zayn után eredtem. Futottam, ahogy bírtam, ahogy lábam és tüdőm bírta. Bár utóbbi eléggé gyenge volt, de nem érdekelt. Hajam teljesen szétjött, fehér ruhámat fekete é egyéb színű foltok tarkították és cipőm se volt rajtam, hanem kezembe volt. Végül megállva egy kereszteződésnél térdemre támaszkodva lihegtem és próbáltam kitalálni, merre ment Zayn. Mikor körül néztem rájöttem, hogy hol vagyok. Annak a partnak a közelében, ahol első nap fürdőztünk. Hogy odajussak itt balra kéne fordulnom, szóval így is tettem és nem bántam meg, ugyanis odaérve a kis eldugott öbölhöz ott találtam a homokban ülő Zaynt, aki tengert bámulta. Miközben lassan odasétáltam mögé, próbáltam rendezni a légzésemet. Mikor odaértem inkább úgy döntöttem, némán leülök mellé.
- Mit keresel itt? – kérdezte, továbbra is a messzeségbe bámulva.
- Tegnap szakítottunk Harryvel. –mondtam kérdését figyelmen kívűl hagyva.
- És? – kérdezte halkan. – Mi közöm nekem ehhez?
- Hülye voltam jó? – fakadtam ki. – Sajnálom oké? Mindenki előbb tudta, mint én. Mindenki előbb jött rá, mint hogy én beismertem volna.
- Mire? – fordította felém kérdő tekintetét.
- Arra hogy – kezdtem és lehunyva a szemem kimondtam azt az egy szót. – Szeretlek.
- Komolyan? – kérdezte hitetlenül, mintha ő nem tudott volna semmiről.
- Igen, csak tudod, én vagyok az a hülye, aki képes egy hónapig tagadni magában az igazságot. – nevettem kínosan.
- Tegnap pedig elég meggyőző voltál. Elhittem, hogy tényleg nem érzel irántam semmit. – mondta szomorúan.
- Sajnálom Zayn. Sajnálom, hogy ennyit kellett szenvedned, szenvednünk. – mondtam őszintén.
- Miért most mi lesz? Miért kellett szenvednünk? –kérdezte.
- Hát én azt hittem… - kezdtem teljesen lesokkolva, mert nem erre számítottam. Én valami olyasmit reméltem, hogy szeretlek-én is szeretlek-csók, de hát ezek szerint ez a filmben van.
- Azt hitted, hogy akkor most minden a legnagyobb rendben lesz igaz? –kérdezte, mire bólintottam egy aprót. – Igazad van, minden a legnagyobb rendben lesz, de te is és én is szingli maradok. – mondta, majd felállt és elindult lassan a partról kifelé. Én még mindig teljesen le voltam sokkolva, majd eszembe jutottak Harry szavai: „NE SZÚRD EL!”
- Zayn. – kiáltottam utána, miközben felpattantam. Ő megfordulva tekintett rám. – Szeretlek és szükségem van rád. Sajnálom, hogy idáig erre nem jöttem rá, de jobb később, mint soha nem? – kérdeztem kétségbe esve, ő pedig csak elmosolyodva indult el felém. Semmit nem értettem, de még akkor sem, mikor elém érve megszólalt.
- Végre megtehetem ezt pofon nélkül. - mondta és két keze köz fogva az arcomat, ajkait ajkaimra nyomta. Csókjában ott volt minden érzelem, szinte falta ajkaimat, de emellett óvatos is volt. Közben rajtam az idegesség jeleként pár könnycsepp kúszott ki szememből, amit azonnal le is törölt meleg hüvelykujjával és természetesen a hidegrázás, belül forróság érzés sem maradt el. Boldogan csókoltam vissza és azt kívántam, soha ne érjen végett ez a pillanat, még ha néhány dolgot nem is értek. De egy biztos, hogy szeretem. Szeretem teljes szívből, szerelemből az elejétől fogva már be is merem vallani.
