Sziasztok!
A címből sejthetitek, hogy itt már megint lesz valami és nem
tagadom, jól sejtitek. De kérlek, figyelmesen olvassátok végig ezt a
bejegyzést.
Nem rég én kitaláltam magamnak egy mottó, ami szerint, ha
valamit elkezdek, azt be is fejezem, így vagy úgy. Több dolognak neki láttam és
mindet be is fejeztem, azonban még sok nyitott dolog áll előttem. Közülük egy
ez a blog. De még is mi legyen a blog sorsa? Miért kérdezem ezt? Azért mert én
már képtelen vagyok folytatni és itt van pár indok, amiért…
1.)
Emlékeztek mikor volt rész utoljára? Emlékeztek
egyáltalán, hogy mi történt? És az apró részletek megmaradtak a fejetekben?
Valószínű, hogy nem és ez az én hibám. Nem lehet úgy blogot vezetni, hogy
tartok egy fél éves szünetet.
2.)
Fél év
hosszú idő, pont elég annyira, hogy megváltozzak. Megváltozott a stílusom,
megváltozott a gondolkodási módom, a zenei stílusom. Őszinte leszek, még mindig
bírom a fiúkat, de abszolút nem követem őket, fogalmam sincs, mikor mit
csinálnak és azt se tudom mikor hallgattam utoljára egyetlen egy számot is
tőlük. Annyi biztos, hogy rég…
3.)
Amikor blogoltam, én egy külön világban éltem. Fent a felhők között, a lehetetlenek szigetén.
Azonban a kihagyás alatt, valahogy visszakerültem a földre. Nem teljesen ugyan,
de közelebb, ami azt jelenti, hogy az álmodozásaim, a képzeleteim nem
hírességek körül forognak. Hanem húsvér emberek körül, akik egy karnyújtásnyira
vannak tőlem.
4.)
Nincs kedvem írni, nem akarom ezt írni. Bár ez
így hamis megfogalmazás, de ez van. Tudom mi lenen a vége, de odáig el kéne
jutni és nincs meg azaz erő, ami végig segítene ezen a „töltelék” időszakon. Bevallom, ha van szabadidőm inkább elkezdek olvasni
egy könyvet, mintsem hogy írjak. Ugyanis ha írok, én azt nem úgy csinálom, hogy
„Na akkor itt mi is történjen?”, hanem jön belőlem mint a vízfolyás. Na, hát ez
most nincs meg. A folyó elapadt…
5.)
Elbizonytalanodtam. Elbizonytalanodtam abban,
hogy nekem tényleg van egy szikrányi tehetségem ehhez. Tény és való, hogy élénk
a fantáziám ,de nincs meg az a szókincsem, az a fogalmazási technikám, amivel
ÉN meg lennék elégedve. Azért emeltem ki hogy én, mert lehet, ti nektek
tetszik, lehet felnéztek rám, de én nem vagyok vele megelégedve. Nekem nem
tetszik. Rossza a helyes írásom, hanyagul írok…
6.)
Itt a nyár! Vakáció! Tavaly a családi nyaralásom
nagy részét írással töltöttem és nem azzal, hogy a családommal foglalkozzak,
hogy ismerkedjek, hogy a barátaimmal legyek. Nem bánom, mert örömet okozhattam
nektek, viszont idén szeretnék magammal törődni. Szeretnék új embereket
megismerni esetleg új érzelmeket felfedezni…
Ezek a pontok nem azt jelentik,
hogy teljesen eltűnök a blog világából. Éppenséggel csak ezt a blogot már nem
fogom befejezni, nem hozok új részt, nem hozom az ígért novellákat. Tudom ,hogy
a „szemetekbe” hazudtam, tudom, hogy átvertelek titeket. De saját magamat is
becsaptam. (nem csak ezen a téren) Szóval nyugodtan hordjatok el
mindennek, keressetek fel és verjetek meg, bármit csinálhattok, mert
megérdemlem. Nem, nem mártírt csinálok magamból, de én ezt így érzem és leírom
nektek. Most végre teljesen őszinte vagyok.
Úgyhogy ez itt az úgynevezett búcsúbeszédem.
Viszont ha már búcsú, akkor jár köszönet is. Köszönet az összes feliratkozott
olvasónak, az összes névtelen olvasónak, az összes kommentelőnek, az összes
embernek, aki idetévedt. Rengeteg szép pillanatot és örömkönnyeket köszönhetek
nektek. Köszönöm. Azonban van pár külön megemlítésre érdemes ember…
1.)
Tilla
Tilla az a lány, aki nekem a legtöbbet segített. Támogatott, bíztatott,
ösztönzött, megértett, meghallgatott, megnevetett stb. Ha kifogytam az
ötletekből ő segített nekem, ha mélyponton voltam ő kihúzott. És nem csak a
blog terén. Nem egyszer hallgatta végig a bloggal való és magánéletbeli
siránkozásaimat. Részese volt minden háttér munkának a bloggal kapcsolatban.
Dizájn, szöveg ellenőrzés, kép kiválasztás stb. Tilla az egyik legnagyszívűbb
ember, akit ismerek és nagyon, nagyon jó barátomnak tudhatok. Úgyhogy itt
köszönök még egyszer mindent Tillus. Habár szerintem a világ összes köszönömje
se lenne elég arra, hogy megháláljam mindazt, amit te nyújtottál nekem :)
(megjegyzés: Tilla az osztálytársam és a hű mátkám :D)
2.)
Tyra W.
Tyra, azaz író volt (sajnos ő is befejezte a blogját) aki engem ösztökélt
folyamatosan az írásaival. Mondhatni példaképem volt. Mindig olyat írt, hogy
nem tudtam azt mondani „Majd holnap befejezem” Nem ha elkezdted olvasni a művét
,azonnal végig kellett olvasnod a kíváncsiság miatt. E mellett szerencsésnek
mondhatom magam, mert már volt szerencsém beszélgetni vele, ha nem is sokszor,
és egy nagyon kedves és aranyos lány. Úgyhogy ha még ne mis tudod Tyra, hogy
mennyit segítettél, most megtudod.
3.)
Maya D.
Bagolyka.
Ő az én éjjeli bagolytársam, akivel bár nagyon ritkán beszélek, mégis nagyon
megkedveltem. Fantasztikus író és fantasztikus lány. Mindig ellenőriztük egymás
műveit, tulajdonképpen a blog hozott össze minket és tudom, ha tanács kéne vagy
segítség bátran fordulhatnék hozzá. :)
Sajnálom, hogy nem tudok mindenkit személyesen így
jellemezni és megemlíteni, de higgyétek el mindannyitokat ugyan így szeretem,
mint a megemlítetteket.
Úgyhogy ennyi volt. A fanfictionos időszakom befejeződött. Lehet
hogy néha-néha időnként hozok egy-egy novellát, egy pár részes kis történetet,
de ilyen fajtájúra ne is számítsatok mint ez. Ennek pedig a végét, ha
szeretnétek elárulom egy rövidke mondatban oldalt, de ha nem akkor úgy lesz
vége ahogy ti szeretnétek. :)
Még egyszer köszönök szépen mindent. Minden egyes pipát,
megjegyzést, díjat, szavazást stb. Egy élmény volt írni nektek ezt a történetet.
Évesz,xx
Welcome to the new age...
<a href="http://www.bloglovin.com/blog/8602369/?claim=v64zjkr974z">Follow my blog with Bloglovin</a>
<a href="http://www.bloglovin.com/blog/8602369/?claim=v64zjkr974z">Follow my blog with Bloglovin</a>