○2.○

Helloka!
Sajnálom, hogy ennyi ideig nem hoztam részt. Nem hetenként fogok hozni részt, de most nem úgy alakultak a dolgok ahogy én akartam. Remélem megtudtok bocsátani nekem és elnyeri tetszéseteket ez a rész is. A kommenteket és a növekvő olvasókat köszönöm szépen :)♥ Na nem sajnáltatom magam és nem rizsázok. Jó olvasást :)
U.i: A következő részben lesz benne Winter részletes élete. 

Évesz,xx

Winter szemszöge:

Az esti kis hallgatózásos akcióm után kihallgattam Dani lépteit, majd miután elment visszamentem a szobámba és rávetődtem az ágyra. Fogalmam sincs miről beszélgethettek, de valami az súgta köze van hozzám. Egyre idiótább és idiótább elmék születtek a fejemben, úgyhogy inkább megpróbáltam elaludni, ami kivételesen sikerült is. Ez nem olyan "fáradt vagyok alvás" volt, hanem olyan "kényszer alvás", így nélküle is meglettem volna, de azért jól esett. Reggel a nap vakító sugarai keltettek, ugyanis nem bírták
 elviselni, hogy szemem nem őket tekinti meg. Hajam teljesen összegubancolódott, de kedvem nem volt kibogozni. Először kell egy kis koffein löket, aztán minden szépen sorban, addig meg mindenki viseljen el. Nagy nehezen feltápászkodtam, aztán ellökve magam az ágytól megindultam a konyha fele. Szerencsére nem állta semmi az utamat, hogy újra lendületet kelljen vennem. Leérve a konyhát üresen találtam, mondjuk nem is csodálom, hiszen még csak 8 óra volt és nem hiszem, hogy ők azok a korán kelő fajták lennének. A 4 mm-s résen át kerestem a tejet és a kávét, de szerencsémre nem kellett főznöm, mert találtam instant kávét. Most ez is megteszi. Öntöttem tejet egy bögrébe, beleraktam a kávéport és elkeverve készen is volt az italom. Felemelve a számhoz belekortyoltam egy jó nagyot, majd visszaeresztettem a konyhapultra. A kávé hatására szemeim nagyobbra nyíltak így a bögrét is megtudtam vizsgálni, amit csak levette ma szárítóról. Aranyos kis macskák voltak rajta, amin el is mosolyodtam, de mikor megfordítottam... Ott virított Harry neve rajta. Pont az ő bögréjéből ittam? Fúúúj. Mi van ha nem mosták el rendesen? Akkor még ott volt Harry nyálának maradéka, amiben benne van a DNS-e és akkor az én szervezetembe is jutott. Neeeee. Na jó lehet, hogy túl ragálom ,de akkor is. Inkább meg se ittam a többi kávét. Mindegy, hiszen így is adott elég erőt, ahhoz hogy elkezdjem a napomat. Kis undorral még a szobám felé vettem az irányt. Lassan felbaktattam a lépcsőkön, majd kissé ugrálva eljutottam a szobám ajtajáig. Kezemet a kilincsre tettem, és visszagondoltam az előző két percre. Én ugrálva jöttem el idáig? Csak akkor ugrálok, ha jó kedvem van és jól érzem magam, ami már rég volt... Na mindegy, vehetjük egy jelnek is. Lenyomva a kilincset észrevettem, hogy mekkora rumlit is hagytam magam után. Szemeim elkerekedtek, mert az egyik párna a sarokban, a takaró az ajtóig elterülve a földön és a lepedő félig lelógva az ágyról. Egy ideig csak néztem a harcteret, majd vállat vonva  neki álltam és rendbe raktam az ágyat. Miután végeztem ezzel felöltöztem. Kiválasztottam az egyik kedvenc leggingemet egy hosszított pulcsival és egy converse cipővel. Hajamat lazán copfba kötöttem és mivel még csend uralkodott a házban kiültem az ablakpárkányra megint. Eleinte csak néztem ki magamból és az eget bámultam. Egy idő után megrázva a fejemet visszatértem a valóvilágba, mivel eléggé elkalandoztam elmém érdekes helyein. Benézve a szobába a telefonomat kerestem a szememmel, amit meg is találtam a földön heverve a táskám mellett, amit tegnap csak ledobtam. Viszont a telefonom mellett ott hevert a cigis doboz is.
'Nem Winter. Leszoksz róla. Ott hagyod had bomoljon szét ott inkább, mint hogy a te tüdődet bomlassza.' győzködtem erősen magamat, hogy ne szívjak el egyet. Vettem egy mély levegőt és már épp elvettem volna a tekintetem a dobozról, mikor annyira megijedtem, hogy majdnem kiestem az ablakon.
-Min győzködöd magad?-hozta rám a frászt Zayn a szomszéd szoba ablakából. Komolyan mondom, megfontolok egy szoba cserét.
-Azt a ...- mondtam a szívemhez kapva az egyik kezem, a másikkal pedig a párkányt markoltam meg.
-Neked is szép napsütéses jó reggelt.- vigyorgott rám még kómás fejjel.
-Rohadj meg.- mondtam, miközben újra biztonságba helyeztem magam-Amúgy többiek?
-Harry és Lou alszanak még szerintem, sőt biztos. Niall természetesen kajál ezt szokd majd meg. Ha nincs itthon, akkor kajáldába van általában. Liamék pedig már korán elmentek.-sorolta fel az összes házban lakó személyt.
-Hova mentek Dannel?-kérdeztem rá és elindult valami a fejemben. A korai távozás kezdett összekapcsolódni az éjjeli hallgatózással.
-Nem mondta? Elmentek Amerikába 2 hétre Danielle testvérét meglátogatni.-mondta zavarodott mosollyal.
- 2 hét?-kérdeztem vissza, mire ő csak bólintott egyet. Vettem egy mély levegőt és lepattantam az ablakból.
-Winter? Winter? Minden rendben?-kiabált át Zayn, bár ha annyira akarta volna csak átjött volna a szobába. Közben a földön heverő táskám felé vettem az irányt és az idáig tartó győzködésem elszállt. Felkaptam a dobozta földről, kivettem belőle egy szálat az öngyújtóval és visszaültem az ablakba. Gyorsan meggyújtottam és azonnal szívni kezdtem a mérget. A nikotin melegséggel töltötte el testemet és ez jó érzés volt. Épp a füstöt eresztettem ki lassan a számból, mikor Zayn bejött a szobámba.
-Minden rendben van Winnie?-kérdezte most először becézve a nevem, de nem nagyon érdekelt.
-Persze. Az tök rendben van, hogy a 3 éve nem látott bátyámmal végre találkozok, azt mondja költözzek ide és másnap tudom meg, hogy elment két hétre.-mondtam gúnyosan
-De Winter ez csak két hét. Nem sokára visszajön.- próbálta menteni barátját.
-Nekem nem a két héttel van a problémám.-mondtam felé fordulva és lekocogtattam a hamut a cigi végéről.-Hanem azzal, hogy nem mondta el. Azt akarja, hogy újra bízzak benne és megint elmegy, ráadásul szó nélkül.
-Jó. Ez igaz, de ha elmondja, akkor nem maradsz itt.-próbált még mindig a bátyám mellett érvelni.
-Akkor sem Zayn.- mondtam és újra az ablak felé fordulva elszívta ma maradék cigit, majd a csikket elnyomva ledobtam az ablakon.
-És most mit csinálsz?-kérdezte kicsit aggódva, bár nem tudom minek aggódott.
-Lemegyek és csinálok magamnak reggelit, mert éhes vagyok, aztán elhúzom itthonról.-mondtam kicsit gúnyosan. Mondjuk pont nem Zayn érdemelte ezt a hangnemet. - Bocs a hangnemért, de most rajtad és a többieken fog kijönni a dühöm amit a csalódottság okozott.
-Én megértem.-mondta bólogatva, majd elhaladva mellette lementem a konyhába és elkezdtem reggelit csinálni, ha bár már egy óra eltelt a  kávézásom óta. Gyorsan telik az idő... Leérve a konyhába szekrényt nyitogatva és csapogatva kerestem a megfelelő eszközt a reggelim elkészítéséhez. Fél órámba telt mire megtaláltam a kenyér pirítót! Most jön a neheze. Kenyér és egyéb feltétek. Ez is egy fél órámba telt, így tehát már ott tartottam, hogy van egy kenyérpirítóm kenyérrel és mézzel. Tehát már csak egy konnektor. Jó azt 5 perc után megtaláltam, így  körülbelül negyed 12 fele készen lettem a reggelimmel, viszont a dühöm csak fokozódott a keresgélés alatt, mert mindent találtam csak azt nem ami kellett volna. Például találtam egy zsák sárgarépát, 4 kg csirke húst, egy csomó haribot és csokikat. Na köszi szépen, de ezekből én nem reggelizem meg, ami már majdnem ebéd. Miközben mézes pirítósomat falatoztam megjelent göndörke drága.
-Én is kaphatnék egy olyat amilyet te eszel?- ült le bájos mosollyal az asztalhoz.
-Hogy ne drága.- mondtam bájvigyorral, majd gúnyosan folytattam.- Felemeled a szép formás feneked és csinálsz magadnak egyet, vagy amennyit akarsz.
-De te ott állsz mellette.-mondta és nagyobbakra nyitotta szemeit. Azt hiszi ezzel meghat?
-Hát jó.- sóhajtottam egyet, majd 5 lépést odébb mentem.- Már nem vagyok mellette.
-Bal lábbal keltél?-kérdezte felvont szemöldökkel és göndör haját közbe füle mögé tűrte. Mondjuk füle nem látszik a sok hajától na mindegy.
-Nem drága jobb lábbal, csak van aki ért az elcseszéséhez.-mondtam, miközben a pirítósomat rágcsáltam.
-Ki volt az?
-Liam.-mondtam ki unottan ezt az egy nevet, mely egykor annyit jelentett nekem, hiszen ő mindig mellettem állt és megvédett mindenkitől.
-Bővebben?-kérdezte értetlenül és előrébb hajtotta fejét, hogy szemembe nézhessen.
-Kérdezd meg Zaynt nekem elegem van már a folytonos faggatásból.-mondtam és elrohantam. Nem vittem magammal semmit, csak el akartam menni onnan. Lábam gyorsan koptatta a járdát és eszeveszett tempót diktáltam kis lábaimmal. Már egy kisebb parkhoz értem, mikor vádlijaim begörcsöltek.Még pont volt bennem annyi erő, hogy keressek egy padot amire leülhetek. Annyira ideges voltam még mindig. Ez az egyik rossz tulajdonságom, hogy én nagyon sokára nyugszom le és ráadásul nincs nálam semmi. Pedig most aztán jól jönne egy... Nem Winter NEM! Leszoksz róla, ne ölöd tovább magad. Próbáltam leállítani magam és elfojtani a vágyat. Közben a fájdalom is elkezdett kimenni a lábamból. Kezemmel lábamon doboltam és magamban dúdolgattam. Figyelem elterelésnek jó volt. Néha jobbra balra tekintgettem, majd megláttam egy pár fiúból álló csapatot. Kezükben az volt amire nekem szükségem lett volna. Nem szabad! Állj le! mondogattam magamban, de nem ment. Egyszerűen a kísértés annyira magával ragadott, hogy öntudatlanul felálltam és feléjük indultam.
-Bocsi srácok.- szakítottam félbe jó kedvű nevetésüket és mindegyik felém fordította tekintetét.- Tudnátok adni egy szálat?
-Mi vezet rá egy ilyen szép lányt a cigizésre?- kérdezte az egyik huncut mosollyal, ami miatt én is elmosolyodtam.
-Idegesség. Stressz.-mondtam ki a két legegyszerűbb dolgot.
-Na jól van tessék.- nyújtotta felém a másik a dobozt és még meg is  gyújtotta nekem. Mélyen beszívtam, mint reggel.
-Amúgy ha már így ide jöttél hozzánk én Josh vagyok.- nyújtotta felém a kezét az akivel legelőször beszéltem. Barna haja össze-vissza állt. Egész helyes volt azokkal a barna szemeivel. Kicsit rossz fiús, de az a jó fej típusnak tűnő srác volt.
-Én Bryan vagyok.- emelte fel a kezét a másik srác. Sötét barna haja oldalra volt fésülve és rajta fekete sapka díszelgett. Ő is helyes volt. Jó mindhárman helyesek voltak.
-Nathan.- kacsintott a harmadik srác is.-És benned kit tisztelhetünk?
-Winter.- mondtam kifújva füstöt.
-És kedves Winter mi okozta, hogy ezt a mérget szívd?-kérdezte érdekes stílusban Josh, mire felnevettem.
-Hosszú történet.-mondtam próbálva lezárni ennyivel.
-Időnk mint a tenger.-tárta szét kezeit Nathan, mire Bryan és Josh is csak bólogatott.
-Hát jó...-mondtam egy sóhajjal és mindent elmondtam nekik töviről hegyire. Természetesen az életem legtitkosabb titkaiba nem avattam be őket, de úgy nagyjából vázoltam a wolverhamptoni életemet is. Nagyon jól elbeszélgettem a srácokkal és iszonyat sokat nevettünk. Nagyon jó fejek és azért rossz fiúk, de engem nem akarnak bevonni semmi olyanba. Talán Bryan a legcsendesebb közülük, de ha megszólal akkor kő kövön nem marad. Vele elég jóba lettem, mint barát. De azért az is feltűnt, hogy Josh kicsit nyomul, de nem tudott érdekelni. Épp a padon ülve röhögtünk valamin és már majdnem leestem a padról, mikor egy ismerős hang csengett a fülemben.

-Winter.-kiabálta Harry, aki fején egy kapucni volt és nyakában sál nyáron! Jó hűvös volt, de ennyire nem.-Winter mindegyikünk téged keres. Az isten szerelmére hol voltál?
-Itt voltam és nem kell keresni. Nagylány vagyok tudok magamra vigyázni.-mondtam kicsit sértődötten.
-Nem érdekel, most akkor is haza megyünk.-mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
-Hát pedig ő nem fog elmenni, mert jól érzi magát  velünk Styles.-szólalt meg Josh a védelmemre.
-Redway? Na akkor pláne megyünk Winter.- ragadta meg a kezem, de én kirántottam.
-Ti ismeritek egymást?-kérdeztem köztük forgatva fejem.
-Sajnos.-vágta rá Harry.
-Jaj Styles most miért vagy ilyen.-mondta gúnyosan Redway.
-Winterről ne is álmodozz Josh. Soha nem fog összejönni egy olyan alakkal, mint te és nem is engedem neki.-szűrte ki fogai között.
-Na álljon meg a menet.-szóltam közben.- Harry te nem fogod megmondani, hogy kivel mikor és mit csinálok. Ezt most leszögezzük. Ez az én életem.
-Winter induljunk.-szólalt meg újra határozottan Harry.
- Bocs srácok mennem kell mert apuci nem engedi, hogy itt maradjak.-mondtam a végét gúnyosan nyávogva, mire felnevettek.
-Azért ha elenged gyere holnap is.- mosolygott Josh
- Ha nem telefonálj megyek és megszöktetlek.- vigyorgott Bryan, mire beleütöttem egyet a vállába.
-Pontosan. Végre van egy normális csaj barátunk nem engedünk el.- mondta Nathan is, mire megöleltem.
-Persze ő ölelést kap én meg ütést?- játszotta a sértődöttet Bryan.
-Én meg semmit nem kaptam, úgyhogy befoghatod.- vágott vissza Josh.
-Srácok. Holnap mindenkit kiengesztelek és fogok jönni.-csitítottam le veszekedésüket, amin nagyon jól elszórakoztam. - Csövi srácok.
-Bye bye Winter.-mondták egyszerre, majd elindultam és meg sem vártam Harryt. Vegye tudomásul, hogy most nem vagyunk jóba.
-Hol a kocsi?- kérdeztem unottan, miután bevártam őt.
-Ott a sarkon.- válaszolt, majd újra elindultam, viszont most nem hagyott és nagy léptekkel beérve felvette a lépésem ritmusát.- Elmondanád mi bajod van és miért duzzogsz?
-Nem jössz rá magadtól?-kérdeztem undokul.
-Ha az, hogy megakarlak védeni a egy drogos embertől akkor nyugodtan haragudjál csak.-válaszolt és közben beszállt az autóba és én is követtem.
-Josh egyáltalán nem drogos és nem kell megvédeni.-védtem meg barátomat.
-Hidd el jobban ismerem mint te.-vágta rá és beindítva az autót elindultunk.
-Azóta már lehet, hogy megváltozott. Tudom milyen érzések keringhetnek benne.-vágtam vissza, mert nem engedem, hogy csak úgy sértegesse.- Ja és ez az én életem.
-Lehet, de nem tudsz  magadra vigyázni. Még nem vagy elég érett.- mondta le sem véve az útról a szemét és mivel nem volt messze a park már be is parkolt a ház elé.
-Had döntsem már el én mihez vagyok érett és mihez nem.-mondtam felemelve a hangomat és kiszálltam az autóból és befelé indultam.
-Rohadtul nem tudod eldönteni és nem engedem, hogy holnap odamenj vissza.-kiabálta és ő is kiszállt az autóból, majd utánam jött.
-Mi van? kiabáltam vissza az ajtóból. Közben mellém ért nem foglalkozva velem belépett és pedig után és tovább folytattam mondandómat, de a hangom ugyanolyan hangos maradt.
-Semmit nem tudsz rólam és nem is értesz. Fogalmad sincs miken mentem keresztül és te így akarsz szabályok közé zárni? Elmondom neked, hogy nem fogsz. Nem tehetsz az ellen semmit, hogy ne menjek el. El fogok menni holnap és holnap után is a srácokhoz. Nincs jogod megmondani mit tegyek.-kiabáltam és közben már a nappaliban voltunk és mind a négy srác engem figyelt ahogy kiabálok, Harry meg csak  állt a szoba közepén.
-Igen. És mi van ha én kiteszlek? Megtehetem, mert ez az én házam is.-kiabált vissza fenyegetőzve.
-Képzeld nem tudsz megijeszteni, mert egy nem mered megtenni, mert Liam kinyírna másrészt még mindig nem ismersz és ezáltal azt sem tudod, hogy én már hol aludtam. Képzeld szerepel a helyszínek közt az utca, úgyhogy rakj csak ki. Én elleszek az utcán, de szerintem Bryan simán befogadna vagy akár Josh.-mondtam az utolsó szót kicsit hergelve Harryt.
-Nehogy azt hidd, hogy bármit megtehetsz, mert te vagy Liam kis húga, pedig rohadtul nem vagy az. Csak egy kis árva vagy. A szüleid tényleg jól tették, hogy nem neveltek fel.- mondta és az utolsó szavai nem kellettek volna. Hogy mer ilyet mondani? A könnyek gyűltek a szemeimben, de ezt nem, hagyom ennyiben
-És mit gondolsz te ki vagy? Csak mert Harry Styles vagy azt hiszed már is irányíthatod az életemet, vagy hogy rögtön az ágyadba ugrok, mint minden kis ribanc barátnőd? Hát nem és képzeld anyám meghalt a szülésembe, de ne zavarjon. Nyugodtan sértegess csak.-mondtam és már olyan közel voltam hozzá, hogy teljes erőből pofon csaptam. Utána kifújtam a levegőt és csapot papot ott hagyva felvonultam a szobámba bőgve.

Zayn szemszöge:

-Harry ez durva volt.-mondtam ki rögtön, miután Winter zaklatottan felment, amit nem is csodálok.
-Hagyjatok már békén.- mondta és levágódott a fotelba.
-Nem hagyunk Harry, mert ilyet te nem szoktál csinálni és most aztán ténylegesen megbántottad Wintert.-mondtam nem hagyva annyiba a témát.
-Persze Zayn. Védjed csak a kis barátnődet. Tök jól összeilletek.- mondta gúnyosan és három barátunk szó nélkül nézte végig a párbeszédet.
-Képzeld jóba vagyok vele, mert megértem. Talán ha mutatnál te is egy kis empátiát megérthetnéd, de meg se próbálod és olyanokat vágsz a fejéhez, amiről ő nem tehet, te meg visszaélsz vele. Büszke lehetsz magadra.- mondtam felállva és hangosabban.
-Te most képes vagy miatta veszekedni velem?- tette fel sértődötten a kérdést.
-Nem én nem veszekszek Harry. Véleményt nyilvánítok a viselkedésedről.-mondtam gúnyosan mosolyogva és felfelé indultam  Witner után.
-Ha neked ő fontosabb...- hallottam még Harry hangját. Nagyon hidegen hagy mit gondol, most jelen pillanatban Winter érdekel. A szobája elé érve hallottam hangos szipogását és sírását. Halkan bekopogtam, majd választ nem várva benyitottam. Winter az ágyon ült török ülésben és sírt. A könnyei lemosták szemfestékét, így szeme alatt fekete csíkok díszelegtek. Bezártam az ajtót és oda ültem elé. Karjaimat széttártam és Winter gondolkodás nélkül megölelt. Mint egy szeretetéhes kiscica bújt hozzám és csak sírt. Hagytam, hogy összevizezze a pólómat. Kezemmel körkörösen simogattam a hátát és próbáltam lenyugtatni. Miután forró könnyei eláztatták a pólómat kicsit eltoltam magamtól és kezemmel megfogva arcát végig simítottam rajta hüvelykujjammal. Tekintetét kerestem, amit végül meg is találtam. Barna szemeibe mélyen belenéztem és láttam, hogy egy kés van a szívében. A kés melyet Harry döfött bele.
-Fogalma sincs miket mondott. Nem tudja, hogy ez nekem mennyire fáj.-mondta és könnyei ugyanúgy csordogáltak, de most már lassabban.
-Nem tudom iért lett ilyen. Sose bántana meg egy lányt sem, de most valami nagyon sérti az egoját.-mondta megforgatva a szememet és ösztönözve Wintert, hogy mondja el mi történt.
-Az bántja, hogy valami régi ellensége jó barátom. Mert ma összefutottam három sráccal ,akiket nagyon bírok, de mint csak barátok és képtelen elfogadni, hogy Josht jobban bírom mint őt.-mondta és lehetett hallani az utálatot a hangjában, amit Harry iránt érez most.
-Meg fogtok békélni hidd el. És ő is békén fog hagyni, csak aggódott érted.-próbáltam védeni cseppet sem ártatlan barátomat.
-Nem engem hagyjon békén. És ha annyira akarja el is költözök.-mondta és közben erőt véve magán fel akart állni, de visszarántottam.
-Azt már nem Winter. A bátyád ránk bízott minket és itt maradsz. Harrynek a fiúk szerintem most tartanak egy alapos fejmosást, úgyhogy itt fogsz maradni.-mondtam határozottan és láttam, hogy ez nem úgy érinti őt, mint Harry "szabályai".
-De én nem tudok itt maradni. Senki nem ismer itt igazán és mindig mindenhol csak bajt okozok. Kérlek had menjek el.- nézett kérlelően a szemembe, mellyel próbáltam a leghatározottabban nézni.
-Akkor had ismerjem meg az igazi Wintert.-kértem mosolyogva, mire ő is elmosolyodott egy picit. Ez melegséggel töltött el.
-De el fogsz ítélni és nem akarom. Te veled van itt a legjobb viszonyom és valamiért meg bízom benned.-mondta lehajtva fejét és a takaróval játszadozott.
-Nem foglak elítélni, mert nekem se volt könnyű gyerekkorom. Közel sem olyan volt mint a tied, de azért érted.-magyaráztam ,mire bólintott egyet.- Szóval. Te elmeséled a te történeted mindenestül és én is az enyémet. Senki nem ítél el senkit. Rendben van?
-Rendben.-mondta
-Akkor gyere menjünk át az én szobámba.-mondtam felállva az ágyáról és kezemet nyújtottam felé.
-Minek?- kérdezte kisírt piros szemeivel, ami mostanára már a Szaharához hasonlított.

-Majd meglátod.-kacsintottam, mire megvonta a vállát és puha kezét az enyémbe illesztette. Mikor bőrünk érintkezett kellemes érzés töltött el. Kicsit bizsergett a találkozás helye, ami meglepett, de figyelmen kívül hagytam. Kézen fogva átmentünk az én szobámba és ott leültettem ugyanúgy az ágyamra, mint ahogy az övén ült. Elővettem egy nagy kék zacskós M&M-et és én is ugyanúgy helyet foglaltam vele szemben.
-Akkor kezdődjön a mesedélután.- mosolyogtam rá, mire egy nagyot sóhajtva belekezdett. Figyelmesen hallgattam történetét és közben barna szemeit fürkésztem. Valami fura érzés volt bennem miközben hangját hallgattam.  Pulzusom feljebb ment és szívem gyorsabban vert. Tenyerem izzadni kezdett és képtelen voltam levenni a tekintetemet rólam. Mi történik itt? Az nem lehet...