○5.○

Helloka!
Szörnyen szégyenlem magam, de remélem kitudlak engesztelni titeket ezzel a résszel. Holnap viszont "sajnos" elutazom Balatonra, ahol net nélkül leszek egy hétig. Remélem megtudtok nekem bocsátani. Viszont a sok szavazatnak örülök :)♥ de a kommenteket is nagyon szeretem ám és tudjátok. Nem harapok ;)♥ A késés oka pedig: lelki problémák. (reménytelen szerelem)
Na jó olvasást.

Évesz,xx

Winter szemszöge:

Az éjszakám álmatlanul telt, vagyis inkább nem emlékszem az álmomra. Azt mondják, hogy mindenki álmodik és ráadásul nem is egyet. Az álmok sorban követik egymást. Először fekete-fehér némát álmodsz, majd ugyanúgy fekete-fehér álom jön, csak már hanggal után színeset ismét némán végül színeset hanggal. Ezek íz álmok így követik egymást. De mindegy, hiszen én egyikre sem emlékszem akkor meg nem mindegy hogy jönnek sorban? Van ennél fontosabb is, mint például, hogy miért nem húztam be azt a rohadt sötétítőt. Ugyanis még a szemhéjamon keresztül is megvakulok a naptól. Hunyorogva kinyitom a szememet és úgy gondolva megtudom dobni a napot egy párnával az ablaknak hajítottam egyet. Tudtam, hogy nem fog hatni, de reménykedni szabad. Szóval mivel már nem tudtam aludni az éjjeliszekrényen heverő telefonom után nyúltam és megnéztem mennyi az idő.  9:52 mutatta az óra. Nagy nehezen egy ásítás közepette felültem az ágyamban törökülésben és gondolkozni kezdtem. Konkrétan azt sem tudtam, hogy mi történt velem tegnap. Csak ültem és kibámulva a fejemből gondolkodtam a tegnapon. Minél tovább ültem egyre több és több dolog tért vissza és szinte újra átéltem a tegnapot.Mikor odaérkeztem szinte éreztem Josh érintéseit magamon. Legszívesebben abbahagytam volna, a visszaemlékezést, de már késő volt kiszállni. Szinte újra átéltem az egészet. Még magamon éreztem a mocskát, amit tapogatásaival és csókjaival tapasztott rám. Egyre csak ziháltam és a sós könnyek újra marni kezdték a szemeimet. Becsuktam szemeimet, hogy a könnyek ne tudjanak utat törni maguknak, de nem volt jó ötlet, mert így már a gondolatokhoz kép is társult és csak még jobban sírtam. Azonnal kipattantak a szemeim. A törökülésből felhúztam a térdeimet átkaroltam őket és államat rájuk helyeztem. Csak ráztam fejemet, hogy ez nem történhetett meg tegnap. Nem tudtam elhinni. Tekintetem csuklómra tévedt, ami mutatta, hogy ez igenis megtörtént tegnap. Egy lila folt éktelenkedett rajta, ugyanis azt szorítva nyomott a falnak.
-Elég!-kiabáltam magamnak belülről, viszont kívülről csak egy halk motyogásnak tűnhetett. Felálltam az ágyról és elkezdtem összeszedni magam.
-Túl kell tennem magam rajta. Nem befolyásolhatja ez az egész életemet. Nem engedem, hogy ezzel is boldogságot szerezzek Joshnak. Elfelejtetem és úgy teszek, mintha minden rendben lenne.-mondtam magamban, miközben egy rövid farmernadrágot vettem fel egy lenge brit zászlós felsővel. Ez tökéletes lesz itthonra. Úgyse fogok kimozdulni ebből a házból, sőt még a szobámból sem. Mivel muszáj volt valamivel elterelnem a gondolataimat elővette ma jegyzet füzetemet és rajzolni kezdtem. Megint kiválasztotta megy zenét és engedtem, hogy a ritmus vigye a kezemet. Most az egyik kedvenc Script számomat választottam. Before the worst, before we met. Énekeltem a refrént magamban, miközben a ceruza csak járt a papíron ott hagyva nyomát. Fogalmam sem volt mit akarok rajzolni. Én sosem tervezem el, hogy mi lesz az alkotásomon. Csak rajzolom ami jön. Így fejezem ki az érzéseimet. Természetesen nem mindig tükrözi a rajz azt, de van amikor igen. Ez olyan mint amikor a táncosok kifejezik az érzésüket. Engedik, hogy a zene ritmusa vigye őket. Most a végeredmény egy magányos lány lett. Nem ez lett életem fő műve, de tetszett. 
Sóhajtottam egy nagyot, mikor késznek véltem a rajzot és magam mellé dobtam a ceruzával együtt. Újra felvettem a telefonom, hogy megtudjam mennyi az idő. Kettő óra? Így eltelt volna az idő? Mondjuk nem csodálom, hiszen rengetegszer ismételte magát a zeneszám.Gondolkoztam, hogy mit csinálhatnék, miközben már valaki eldöntötte. A gyomorom hangos morgásba kezdett jelezvén, hogy ő még ma semmit nem kapott, de nem volt kedvem lemenni és találkozni a többiekkel. Már épp egy új rajzba kezdtem, hogy eltereljem a gondolataimat a hasamról, mikor hangokat hallottam. Nem értettem tisztán, viszont éreztem hogy egyre közelebb jön, mert egyre hangosabb volt a szöveg.
-Winter gyerünk lefele. Activity time.-nyitott be a szobámba Louis egy megafonnal..
-Nem megyek.-vágtam rá.
-De jössz. Nincs vita velem.- jött közelebb és még mindig abba az izébe beszél, amitől megsüketültem.
-Louis. Ne abba a szarba beszéljél már mert megsüketülök.-mondtam befogva a fülem mérgesen.
-De akkor is lejössz. Nem engedem, hogy egész nap itt gubbassz bent.-mondta végre már nem a hangosbeszélőbe.
-Légyszi hagyj békén. Majd lemegyek később.- könyörögtem neki, de nem válaszolt. Odajött hozzám a kezembe nyomta a megafont és felkapott a vállára.
-Ha én azt mondom lejössz, akkor lejössz.-mondta és kifelé indult a szobából.
-Te iszonyat hülye vagy.- mondtam már nevetve a vállán. Valahogy képtelen voltam haragudni ezért, pedig két napja vergődtem, volna, amíg le nem tesz, de tegnap azért az sokat jelentett nekem, hogy bejöttek a kórházba.
-Szóval. Bemegyünk minden szobába és te a megafonnal kiabálod, hogy Activity time és a folyosón is. Tudod mint azok a cirkuszos kocsik.-magyarázta én meg csak folytam a fejem, hogy ennél bugyutább ötletet.
-Unatkozol Louis drága?-kérdeztem rá az okára, amiért valószínűleg kitalálta ezt a hülyeséget.
-Eléggé. Amúgy siessünk, mert nem sokára itt van Eleanor és Nora is.-mondta és benyitottunk Niall szobájába.
-Jó napot ki szöszi. Tessék lejönni, mert Activity Time van és nem soká megérkezik a cukros néni is.- mondta megafonba, mire felkapta fejét.
-Ki jön? mi van?-kérdezte gyorsan.
-Nora és Activity time. Találkozó a nappaliba.-mondtam.-Lou indulhatunk.
-Igen is kisasszony.-mondta és azonnal belépett a szemben lévő szobába, ami Zayn szobája volt.
-Zayn. Gyere le. Most.- visszhangozta a hangomat a megafon. A válasz csak egy hanyag oké volt, így mentünk is tovább. Louis ugrálva vette célpontul az utolsó szobát, de féltem, hogy leesek.
-Louis drága mi lenne ha nem ugrálnál?- kérdeztem gúnyosan a hátán könyökölve.
-Boldog életet élnél és engem nem Louisnak hívnának.- jött a válasz és csak tovább ugrált. Beletörődtem sorsomba és nem sokára már egy iszonyat rumlis szobába érkeztünk.
-Jézus atya úristen. Hát ide meg mi az isten csapódott be?-szaladt ki a számon, ahogy megláttam szobát.
-Drága Winter ide becsapódott kérlek szépen sok szennyes póló, sok szennyes gaty és alsónadrág, radioaktív zokni, spenótos pepperonis pizza...-kezdte sorolni Lou
-Az nem spenót.- mondtam undorodva és erre ő is hátrébb ugrott egyet, így sikeresen bevertem a fejem a falba.-Kösz szépen.
-Bocsika.-mondta ártatlanul.
-Szóljatok, ha zavarok, mert akkor esetleg magatokra hagylak.-szólt bele Harry és észre se vettem idáig, hogy a szobájában van.
-Ja bocs. Csak szólni akartam, hogy act...
-Khmm.-krákogott közbe Louis.
-Mi van?-néztem rá és rámutatott a megafonra.-Ja szóval. (megafon) Activity time van, mert ez itt unatkozik. Jön Eleanor, Nora, Niall, Zayn, Louis, én meg te.
-Én egy feltétellel megyek.-mondta vigyorogva. Honnan tudtam, hogy vigyorog? Hát Louis megfordult, hogy azért ne a folyosóra beszéljek ki hanem Harrynek.
-Na lökjed drágám azt az egy feltétel és húzzunk, mert azért Winter sem egy szál répa.-nyavalygott a hordárom.
-Te vettél fel nem kértem. Viseld a hülyeséged következményeit.-rivalltam rá, majd tekintetemet visszavezettem Harryre és bólintottam, hogy mondja azt az egy feltételt.
-Veled leszek párban.-kacsintott rám.
-Egy szóval nem mondtuk, hogy párosan játszunk.-próbáltam hárítani a "hízelgő" feltételét.
-Észlény max. négyen játszhatják és mi jóval többen vagyunk.-forgatta meg szemeit Harry.
-Valóban igaza van Winter.-válaszolta Louis.
-Nem játszok. Úgy is páratlanul vagyunk.-vágtam rá gyorsan miközben levégta megy gyors fejszámolást.
-Azt már nem. Játszol és kész. Nem érdekel mit akarsz.-vágta rá Louis és elindult velem a nappaliban, de még visszakiáltott Harrynek, aki amúgy az ágyában feküdt.-Cuncimókus vegyél fel először is egy boxert utána öltözz fel és várunk lent.
-Honnan tudod, hogy nincs rajta boxer?- kérdeztem meglepődve, miközben a lépcsőn mentünk le.
-Egy mikor beléptem akkor húzta fel a takaróját, meg amúgy is látszott az a szexi V vonala. Más részt Harry eléggé szereti a nudistaságot.- válaszolt halál nyugodtan.
-Két kérdésem van. Biztos nem vagy buzi? Mert szexinek tartod Harry gyékát és a második. Van ilyen szó, hogy nudistaság?
-Egy itt a barátnőm.-fordított meg, mert közben leértünk a nappaliba.
-Helloka.- intettem kínosan vigyorogva, mire ő is vissza intett nevetve.
-Kettő most már van.-folytatta Louis.
-Rendben, de most már letehetsz.-mondtam, mire ledobott.
-Megvolt a heti edzés.-mondta és színpadiasan megtörölve homlokát.
-Louis.-szóltam, mire felém nézett.
-Igen?
-TE idióta barom te is leégetsz mások előtt.- kezdtem el ütögetni mellkasát ököllel.- Nem elég, hogy mindjárt ide hányok, mert kinyomtad a belemet is, de engeded, hogy lebuzizzalak a barátnőd előtt.
-Héj héj törperős.-nyomott ki a fejemnél fogva.- Az én hibám, hogy lehomoszexualizáltál?
-Igen és már megint egy új szó?-kérdeztem kétségbeesetten és ledobta magam Eleanor mellé.
-Képzeld milyen szavakkal fogsz találkozni a játékban.-figyelmeztetett a mellettem ülő lány mosolyogva.
-Mi van?-kérdeztem meglepve.-Nem normális activityt játszunk?
-Nem Louis féle activityt játszunk.-mondtam Eleanor és közben az említett személy kihúzta magát magát büszkén, közben a többiek is megérkeztek.
-Itt vagyok- dőlt le a kanapéra Zayn fáradtan.
-Én is jelen vagyok.- ugrott mellém Harry és átvetette karját a vállamon, amit azonnal vissza is raktam a helyére.
-Stop Styles.-mondtam jelentőség teljesen, miközben visszahelyeztem karját.
-Hol van Nora?-kérdezte Niall ( mert, hogy ő is megérkezett) miközben leült a fotelben.
-Itt jön a drágád.- jött egy lány hanga konyhából, majd később kép is társult hozzá. Egy gyönyörű barna bőrű lány gyönyörű barna hajjal. Haja egyenesen vállára esve fogta körbe tökéletes arcát, amin egy hatalmas mosoly ült.
-Oh Winter szia én Nora vagyok.-mondta megölelve, miután lerakta kezében lévő tálcát. Niall már is nyúlt a sütikért, de Nora szemfüles módon a kezére csapott.-Niall. Nem.
-Szia Nora. Örülök, hogy megismerhettelek. Jaj tényleg bocsánat, hogy tegnap megszakítottam mindkettőtök randiját én nem akartam.-mondtam lehajtva a fejemet.
-Te hülye vagy már nem azért.-csúszott ki Eleanor száján és mindenki nevetni kezdet még én is kuncogtam.
-Igaza van Elnek. Mi inkább örülünk, hogy jól vagy. A sütit is neked sütöttem.-mosolygott Nora, mire csak felemeltem a fejem és elmosolyodtam. Senki nem volt még hozzám ilyen kedves mint ez a hat ember itt. Annyi mindent megtesznek azért, hogy jó közérzetem legyen. Hogy fogom én ezt meghálálni?
-Álljunk csak meg. Te nem nekem sütötted a citromos sütit?-kérdezte Niall felháborodottan az ölében ülő lánytól, mire az csak megvonta vállát és adott neki egy gyors csókot. Egyszer szeretném én is érezni, milyen ha valaki úgy csókol meg, hogy érzed, hogy szeret. Érezni akarom, mikor valaki úgy szeret, hogy mindent megtenne értem.
-Na kezdjük a játékot.- csapta össze a tenyerét Louis.-A csapatok. Én és Eleanor, Niall és Nora...
-Lehetek Winterrel?-szakította félbe Zayn a mestert.
-Bocsi de foglalt.-mondta Harry és átkarolta vállamat újra.
-Megtanulhatnád, hogy a kezednek magad mellett a helye.- tettem vissza megint a helyére és Zaynre emeltem a tekintetem.- Bocsi Zayn, de ez itt mellettem csak úgy játszik ha velem van.
-Oh értem.-mondta és mintha csalódottságot láttam volna szemébe és még valamit, amit nem tudtam, hogy mi.-Akkor én inkább elmegyek. Találkozom Perrievel.
-Mi?-kérdeztem meglepetten és kissé hangosan, mert fura érzés keringett bennem. Talán ugyan az ami az ő szemében volt, de még mindig nem tudom, hogy mi, közben minden szempár rám szegeződött, így megköszörülve a torkomat kijavítottam a kérdésemet.-Már mint ki az a Perrie?
-Egy csaj akiről nem hiszi el Zayn, hogy csak a hírnév kell neki.-forgatta meg a szemeit Niall.
-Lekattannátok erről végre? Én se vádolom meg egyikőtök barátnőjét sem, miért kell Perriet bemocskolni? Én nem lehetek boldog, csak ti?-mondta ingerülten és hangosabban. Nem kiabált, csak felemelte a hangját. Mondjuk lényegében ugyanaz.
-Zayn mi nem...-kezdte volna Louis, de Zayn leintette.
-Leszarom mit mondotok és mit gondoltok. Én szeretem Perriet és most ha megbocsátotok ha nem elhúztam.-mondta, majd felkapva bőrdzsekijét elhúzott. Én csak nagy szemekkel nézett.
-Hát készüljünk fel. Most jönnek majd a zűrös időszakok.-sóhajtott Louis.
-Miért?-kérdeztem meglepődve.
-Perrie nincs jó hatással Zaynre. Folyamatosan csak bolondítja. Ha szüksége van valamire fogja magát és visszamegy Zaynhez azzal a szöveggel, hogy 'megbántam hogy kidobtalak?' Ez a negyedik alkalom, hogy eljátssza ezt és elveszi Zayn eszét. Folyamatosan összeveszik velünk és már csak makacsságból sem hallgat ránk.-magyarázta meg Harry.
-Majd én megpróbálok beszélni vele.- ajánlottam fel.
-Rendben, de csak óvatosan.- figyelmeztetett Niall.
-Na kezdjük a játékot.-terelte el a témát Nora. Bele is vágtunk és jelzem vesztésre állunk Harryvel. Én nem akarok ujjal mutogatni, de Harry képtelen mutogatni, magyarázni és rajzolni. Amúgy már két és fél órája játszunk és minden egyes feladványban benne volt a répa szó. Répaturmix, répatorta, répa illatú toll(?), répa arató gép, répa ültető kínai emberek stb. Ezeke szerintetek normális feladványok?
-Jól figyelj Winter. Most rajzolás jön.-szólt Harry, mert idáig egyszer sem találtam ki mit rajzolt.
-Rendben.- elkezdett fel rajzolni, valami görbe szemüveges embert. Valami kerek van a kezében...- Ez mi a szar Harry?
-Siessetek, mert már csak fél percetek van.-ez idő alatt sem sikerült ki találnom, csak annyit, hogy répa.
-Szabad a rablás.-kiáltotta Louis és Eleanor már mondta is unottan a megfejtést.
-Répa kutató tudós.
-Mi van?-kérdeztem, majd Harry leült mellém.

-Ezt nem lehetett kitalálni?-kérdezte tőlem.
-Majd ha megtanultál rajzolni akkor kitalálom.- vágtam hozzá sértődötten. Mintha az én hibám lenne, hogy ilyen feladványok vannak.
-Na jó gyerekek én nem játszok tovább.-adtam fel.
-Ne már Winter.-kezdett el nyávogni Louis.
-Répa mániáskám nekem bőven elég volt két és fél óra játék egy életre.-mondtam és már készültem felállni, mikor Louis visszarántott.
-Jó akkor játszunk mást. Scrabble?
-Nem.-válaszoltam ölbe tett kezekkel, mert nem tetszett, hogy visszarántott.
-Tick-Tack-Bumm?
-Nem.
-Élet játéka?
-Nem.
-Gazdálkodj okosan?
-Nem. Louis nem.
-Babázás?
-Nem.
-Hógolyózás?
-Feltűnt, hogy nyár van?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Maradt a koncertről műhó és hógolyó-vigyorgott és megcsillant a remény az igen válaszra. És a válaszom egy határozott...
-Nem.
-Jó akkor nézzünk filmet.-mondta lemondóan, mert sejtette a válaszomat.
-Rendben legyen.-forgattam meg a szemeimet.- Keressetek egy filmet, addig csinálok magamnak kukoricát.
-Nyerteem.-ugrott fel visítozva Louis.
-Rég volt ennyire boldog.- nevetett Eleanor.
-Akkor szokott ekkorát kiáltani, mikor org...-kezdte Harry.
-Harry a hálószobai életünk a mi dolgunk.-zárta le rögtön a témát. Közben én kimentem kukoricát csinálni és kerestem fűszersót/vegetát, míg a kukorica pattogott. "A pattogások között 3 másodperces szüneteknek kell lennie." mondtam magamban az utasítást és elkezdtem számolni. Patt...4...3..2..1..Patt. Ez még nem jó. Patt...3..2..1..Patt. És kész, de mire kivettem volna már eleve lejárt a mikro így jó hangosan a fülembe csilingelt. Kivéve beleszórtam egy lábásba, mert tál helyett csak ezt találtam. Megszórtam vegetával összeráztam és befelé vettem az irányt, de társaságunk két taggal kibővült.
-Oh sziasztok!-mondtam meglepődve.
-Szia Winter- köszönt Zayn, mire a csaj csak odadobott egy hellot.
-Gondolom te vagy Perrie. Annyi szépet és jót hallottam már rólad.-mondtam, miközben visszaültem a helyemre Harry és Louis közé. A hangomból nem tudom, mennyire lehetett levenni a gúnyt és az ironiát, de én nem dicséretnek szántam.
-Te meg a kis eltitkolt árva, Winter.- mondta csattogtatva egyet rágóján Perrie, mire a többiek csak egy húzást engedtek meg. Én magamban mosolyogtam egyet és elfogadtam a kihívást Ha így akarja, de én is megtudom ereszteni a számat, ha akarom. Maradjunk egyelőre a 'humoros' megejgyzéseknél.
-Még is rólad nevezték el egy kacsacsőrűt.-mondtam felé sem tekintve és közben észleltem, hogy Harrynek nagyon tetszik mert kuncogott a drága.
-Téged meg egy évszakról neveztek el.- vágott vissza.
-De a tél legalább szép...- mondtam olyan nyugodt hangnemben és közben láttam, hogy Eleanor a kezét nyújtja egy halk pacsira.
-Jól van lányok most már fejezzétek be és nézzük meg azt a rohadt filmet.- szólalt fel Zayn kicsit hangosabban véget vetve a szócsatánknak, de még Perrie mormolt egy annyit, hogy " Ennek még nincs vége." De engem hol érdekel? Ő az aki nem tud megbántani, mert az ilyen fajta lányoktól származó gúnyt megtanultam elengedni a fülem mellett. Hahó Wolverhamptoni Gimnázium! Tele van cicababákkal, akik képtelenek voltak elviselni, hogy közöm van Liam Paynehez. Na de vissza filmre. Mit is nézünk pontosan? Valami National Geographic-os galambos filmet. Ez a borítója:

Te Jézus atya úristen. Ez a vadbarom mit nézet velünk. Mindegy egy altatónak megfelel. De már megint van valami a vállamon. Akarom mondani valakinek a valamije.
-Harry.-szóltam rá halkan és ledobtam a kezét. A következő pillanatban már a kukoricámban turkált.
-Harold.- csaptam rá a kezére.
-Semmit nem csinálhatok?- kérdezte meglepetten, de halkan.
-De nézheted a filmet.-válaszoltam.
-Rosszabbak vagytok mint egy öreg házaspár.-rázta meg a fejét Nora aki Harry mellett ült, én meg széttárva kezeimmel néztem rá, mintha tehetnék róla, hogy nem tud mit kezdeni a kezével ez a göndörke. Erre Nora csak kuncogott. Közben a konyha felé tekintettem és megláttam, hogy ég a villany. Végig nézve a társaságon egyedül nyafkacica hiányzott. "Nézzük meg mit csinál" szólalt meg a kisördög és követtem is. Éppen valakivel egy telefon beszélgetést bonyolított le, így "akaratlanul" kihallgattam.

-Itt ülök ezekkel a gyökerekkel és valami szar filmet nézek.
-...
-Mert nem vághatok rögtön a közepébe.
-...
-Nyugi minden meglesz.
-...
-Először kényeztetem egy kicsit. Jól megdug egyszer kétszer, azért nekem is legyen élmény, majd utána kérek pénzt megvetetem az új cuccaimat és közben még hírnevet is kapok.
-...
-Dehogy jön rá. Úgy az ujjam köré csavarom ezt a balfácánt, hogy semmi sem tűnik fel neki, csak majd, hogy újra kidobom. Bár most van itt egy kis csitri valami Winter, de majd lerendezem.
-...
-Tudom óvatos vagyok. Figyelj már kétszer bevette és már csak dacból sem hisz a többieknek. Imádom az ilyen pénzes pasikat kihasználni. Főleg ha még híres.
-...
-Ha már a banda nem jött be.
-...
-Na mindegy húzok, majd jelentek holnap. Igyekszem minél hamarabb megszerezni a pénzt.
-...
-Csövi.

Mekkora kis....
-Jesszusom Harry.- suttogtam nagyon vékony hangon, mikor hirtelen valaki hátulról elkapott.
-Mi van kis kém?-húzogatta a szemöldökét.
-Jól kihallgattatok?-kérdezte Perrie hirtelen mellénk állva, én meg csak néztem.
-Max a torkomat hallgatta le Perrie. Amúgy sincs mit kihallgatni, mert mindent tudunk.-védett meg Harry.
-Ja. De mit csináltatok?- kérdezte.
-Csókolóztunk.-vágta rá tök normálisan, én meg csak néztem mint borjú az új kapura. Mi van? Ez megőrült.
-Ja mert pont úgy néz ki ez a kis izé, mint akivel smárolnál.- mondta gúnyosan, mire Harry füléhez hajoltam.
-Ha akarod megcsókolhatsz.- suttogtam a fülébe és vette az adást.
-Akkor figyelj Edwards.-mondta önelégülten, majd derekam után kapva fülemhez hajolt.-Bízz bennem.-mormolta és fülemtől kezdve elkezdett puszikat adni. Fülem alatti résztől, az arcomon át eljutott egészen az ajkaimig. Puha vastag ajkait lágyan nyomta enyémekre és apró mozdulatokkal kezdte csókolgatni ajkaimat. Hogy ne tűnjön egyoldalúnak én is viszonoztam azt, persze csak azért, hogy hiteles legyen semmi más okból nem. Kezeimet nyaka köré fontam és bele túrtam göndör hajába. Ezt bátorításnak vett és ajkait elnyitva megnyalta alsó ajkaimat óvatosan engedélyt kérve a behatoláshoz. Megadva neki úriember módjára szépen lágyan elmélyítette a csókot. Hirtelen fura melegség töltött el és valamiért nem akartam elengedni, így tarkójánál fogva csak még jobban húztam magamhoz.Önkívületi állapotba kerültem, mert ilyet soha nem tennék épp ésszel. Holnap megnézem, annak a vegetának a lejárati dátumát, de most sokkal jobban leköt Harry édes csókja. Oké. Winter elég, elég... szólalt meg egy hang a fejemben és kezeimet Harry mellkasára vezetve óvatosan eltoltam magamtól. Miután ajkaink elváltak óvatosan megnyaltam ajkaimat így még utoljára érezve Harry édeskés ajkainak ízét.
-Hát nem gondoltam, hogy ennyire lejjebb adod a szintet Harry.-csóválta a fejét Perrie.

-Én sem gondoltam, hogy Zayn egy kis utcalánynál lejjebb is tudja adni.- válaszoltam Harry helyett elhúzva a tátogó kacsacsőrű mellett. Közben kézen fogva húztam magam után Harryt, akinek csak egy halk "Ejha" hagyta el a száját. Viszont most nem a nappaliba mentem vissza, hanem fel a szobám felé vettem az irányt. Viszont nem léptem be a szobámba, hanem Harryt a folyosón szembe állítottam magammal.
-Egy ez nem fog újra megtörténni. Kettő egy szót se senkinek, vagy különben a férfiasságodat Kevinéknek vetem oda. értve?- hadartam el a szabályokat Harrynek.
-Az egyest nem tudom, hogy be fogjuk-e tartani, a kettes pedig jó, de úgyis elmondja Perrie.-vont vállat.- Amúgy nem tudtam, hogy ilyen belevaló csaj vagy, aki ráadásul elképesztően jól csókol.
-Sok mindent nem tudsz még te.-vontam meg a vállam hanyagul.
-De szívesen megtudnám milyen vagy az ágyban.-vigyorgott pajzánul, mire hirtelen a kezem az arcán csattant.-Ezt miért?
-Bunkó. Ne rombold le a kapcsolati szintünket.-vágtam rá és próbáltam mérgesnek tűnni, de tudtam, hogy csak poénkodik. De tanulja meg, hogy mindennek van következménye.
-Hol tartunk azt elárulod?- kérdezte vigyorogva.
-Elvisellek.-válaszoltam hanyagul.
-A csók és a pofon nem ezt mutatja.-válaszolt pimaszul.
-Jó éjt Harry.-vágtam rá és a szobámba mentem. Már csuktam volna be az ajtót, mikor odatéve a lábát megakadályozta.
-Lehet kettőnk közt valami?-kérdezte és zöld szemeit próbálta az enyémekbe fúrni, de most nem engedtem.
-Igen Harry az ajtó maximum.-mondtam és kirúgva a lábát becsuktam.
-De Winter.- kezdett nyafogni.
-Jó éjt Harold.- mondtam jó erősen tagolva.
-Neked is. Nem kaphatok még egy jóéjt csókot?-kérdezte rögtön.
-Harry tűnés.-mondtam határozottan, de belül szórakoztatott, hogy ennyire kellenék egy fiúnak. Ráadásul Harry Stylesnak, akinek gyönyörű szép zöld szemei, puha telt rózsaszínes édes ajkai, alma illatú selymes göndör haja.... Stop! Mi folyik itt? Mi történik velem?

○4.○

Helloka!
Bocsánat, hogy rövid, de most ilyen lett. Remélem tetszik és azért örülnék egy két kommenttel többnek . Nem akarok kommenthatárt, de kérlek szépen nekem a negatív kritika is jó :) Na jó olvasást :)♥
U.i: Daisy&Phoebe Tomlinson követ twitteren*-*

Évesz,xx

Winter szemszöge:

Kezei lassan tolta le a nadrágot rólam, hogy még jobban kínozzon. Közben ajkaival mocskos csókokat adott vállamra és kulcscsontomra. Szemeimből patakokban folytak a könnyek, egy részt a félelem miatt ,más részt a fájdalom még mindig hasogatott. Még egy utolsó próbálkozásom volt. Összeszedtem minden erőmet és mikor szemei csukva voltak és nyakamra tapadtak ajkai, akkor térdemmel teljes erőből ágyékon rúgtam. Összegörnyedett és ezt kihasználva félre löktem, már épp futottam volna ki, mikor utánam kapott. Még így is volt benne annyi erő, hogy neki lökött a falnak. Mivel fejemet nagyon bevertem a falba szédülni kezdtem, ezért lecsúszva terültem el a földön.
-Fekve jobb. Igazad van.- mondta gúnyosan, majd rám mászva kezdte tapogatni melleimet és már az alsó fehérneműmet húzta volna le, mikor hirtelen mintha leszállt volna rólam. Szemeimet nem mertem kinyitni, mert féltem, hátha csak játszik velem és arra vár, hogy kinyissam szemem. Aztán egy nagy nyögés után hirtelen kipattantak a szemeim és meggyőződhettem róla, hogy nem Josh játszadozik velem. Éppenséggel megmentőm próbál harcolni ellene. Harry éppen kezét rázta, amivel ha jól látom elég szépen behúzott Redwaynek. Amint megpillantotta földön átlépte a férget és felsegítve a földről a karjaiba zárt. Most nem érdekelt, hogy mennyire is utálom, hiszen ő mentett meg és ez mindennél fontosabb. Fejemet vállába fúrva zokogtam tovább.
-Bántott az a rohadék?-kérdezte, miközben hátamat és hajamat simogatta.
-Nem.-nyögtem ki röviden, mert nem volt erőm elmondani. Eltolt magától és ruháimat összeszedve mondta, hogy öltözzek fel, míg ő hívja a rendőrséget. Josht elég rendesen kiütötte, mert fel sem bírt kelni a földről. Mire kiért a rendőrség én már lassan felöltöztem, de még mindig sírtam. Harry mindent elmondott helyettem, de azért hozzám is intéztek pár kérdést, az egyik például ugyanaz volt, mint amit Harry kérdezett.
-Bántotta önt fizikailag Mr. Redway?- kérdezte a százados, mire csak megráztam a fejem.
-Winter. Neked vérzik a fejed.- mondta hirtelen Harry.- Mit tett veled az a tetű. Kérlek mond el, mert másképp nem mehet börtönbe.
-Kisasszony biztos abban, hogy nem bántalmazta?-kérdezte újra  rendőr, mire egy nagyot nyelve elkezdtem.
-Először csak felpofozott, majd hasba rúgott, mikor újra elakartam futni és végül...-nem tudtam tovább mondani, mert testemből kiszállt az erő és onnantól kezdve se kép se hang.

~(○)~

Szemeimre, mintha ólomsúlyok nehezetek volna, de már elegem volt a sötétségből, így erőt véve megpróbáltam kinyitni a szemem. És siker! Igaz csak egy kis rés,de látok. Minden pislogás után egyre jobban kinyitom a szemeimet és egyre több mindent látok. Így sikeresen megpillantottam a mellettem ülő Harryt, akinek arcán az aggodalom ült.
-Csak nem aggódsz egy kis árváért?-kérdeztem meg, mire felém kapta fejét. Nem vette észre, hogy felébredtem, mert feje le volt hajtva.
-Úristen Winter. Ne hozd így rám a frászt kérlek.- tette a szívére a kezét és látszott, hogy tényleg megijedt.
-Elmondod mi történt?-kérdeztem apró mosollyal az arcomon, mert nem tudom miért jó kedvem volt.
-Mennyit tudsz?-kérdezte és az én mosolyom láttán az ő arcára is került egy.
-Hát, a rendőrnek meséltem, hogy mit csinált Josh. Ez az utolsó.-mondtam, miközben gondolkodó fejem láttán Harry kinevetett.
-Hát kérlek szépen elájultál. Josh tuti biztos, hogy börtönbe kerül és ki sem jön onnan. Ja amúgy azért ájultál el, mert a fejedet a falnak verted és...-nem engedtem, hogy befejezze.
-Harry. Tálat most. Kaja a folyás iránnyal szemben jön.-mondtam visszatartva, mert már éreztem, ahogy jön fel. Azt se tudta hirtelen hova kapjon, de még időben a kezembe nyújtott egy tálat, amibe sikeresen kiürítettem a gyomromat.
-Agyrázkodást kaptál.-fejezte be a félbehagyott mondatát, miután letettem a tálat és a számat törölgettem.- Ezért ájultál el és ezért hánytál most is.
-Remek.-mondtam kényelmes helyzetbe hozva magam újra.-Amúgy köszönöm.
-Mit köszönsz?-nézett rám mint egy idiótára.
-Szerinted hülye gyerek? Megmentettél. Igaz jól kicentizted az időt, de azért köszönöm.-mondtam a végére elmosolyodva.
-Itt zúzom össze a kezem miattad.-mutatta fel ezek szerint zúzódott fáslis kezét- te meg még most is belém kötsz? Menthetetlen vagy.-forgatta meg a szemeit, mire felnevettem.
-Békejobbot nyújtok neked és beszólogatsz?-tettem fel gúnyos mosollyal kérdésem.
-Megesik.-rántott vállat.
-Hogy a csiga elesik.- vágtam rá azonnal és kinyújtottam rá a nyelvem.
-Na jó. Béke?- nyújtotta felém kezét szépen mosolyogva és szemeit az enyémekbe fúrta. Ez gonosz dolog, mert szép szemei vannak. Olyanok, amikben ellehet veszni. Már nyújtottam volna a kezemet, mikor 2 idióta betört.
-Miért kell azt hallanom a telefonban, hogy kórházba vagytok?-mondta fulladozva sipákolós hangon Louis, mire csak mindketten nevettünk.
-Remélem legalább jól vagy és nem kell órákat itt rostokolnom.-mondta Niall is a falnak dőlve. De hol van Zayn?
-Köszi a kérdést tök jól vagyok. Csak nehogy lehányjam kedvességből a cipőtöket.-mondtam bájvigyorral, mire mindketten ijedten néztek rám.
-Hülye vagy ez egy limitált szériás Supra. A közeledbe nem megyek.-válaszolta ijedten Niall és még jobban a falhoz lapult.
-Tudd. Ha bármi baja esik a Tom cipőmnek. Hangsúlyozom TOM cipőmnek, akkor Harry fog venni nekem 6 pár újat. Hangsúlyozom 6pár újat.-mondta fenyegetőzve Louis, de nem értettem, hisz nekem ebből károm nem lesz.
-Én egy pár cipőt sem veszek neked Lou drága. Hangsúlyozom egy párt Sem.-utánozta Louis hülyeségét, aki még mindig tisztességes távolságra volt tőlem, ahogy Niall is. Tényleg ennyire beijedtek? Azt hiszik, ennyire köcsög vagyok? Jó tény és való, hogy nem vagyunk annyira közel egymáshoz, de valahogy most valahogy nincs erőm zárkózottnak lenni. Hát igen, érdekes vagyok..
-Fiúk. Közelebb jöhettek. Nem dobom rá senkire sem a taccsot. Látjátok Harry is tiszta.-mutattam a mellettem ülő fiúra.-Pedig utálom.
-Héé.-szólalt fel sértődötten.
-Jó akkor utáltam.-forgattam meg a szemeimet.
-Nocsak puszipajtások letettek?-kérdezte kaján vigyorral Louis.
-Képzeld, majdnem megerőszakoltak és ő mentett meg. Szerinted még ezután is tudnám utálni? Nem azt mondom, hogy teljesen odáig vagyok érte és meghalok érte hálából, csak elviselem.-magyaráztam meg diplomatikus hangnemben és mind csak néztek rám nagy szemekkel.
-Sosem beszéltél még velünk ennyit egy huzamban.- szólalt fel Niall. Ez tényleg ezen gondolkozott idáig?
-Jó hogy megmentett, ha már nem figyelmeztetett, hogy Josh legalább egy tucat lánnyal azt csinálta mint veled.-mondta Louis, mire tekintetemet a mellettem ülő fiúra vezettem. Arcán zavarodott vigyor keletkezett és hülyén vihogva tarkóját vakarva nézett rám.
-Harold.-szólaltam meg mérgesen, de nem tudtam folytatni, mert az orvos bejött. Szemeimmel jeleztem, hogy itt még nem végeztünk.
-Jó napot Dr. Appricot vagyok.-mondta a fiatal doktornő, mire a három srác kuncogni kezdett. Na jó inkább röhögni, mire a doktornő küldött feléjük egy tüzes tekintetet.
-Elnézést a barátaim miatt.- mondtam mosolyogva.
-Semmi gond. Már megszoktam, hogy a nevem miatt jó kedvűek lesznek néhányan.-legyintett. (Appricot=sárgabarack)
-Hallottátok mit mondott? A barátai vagyunk. Úristen Winter. Én annyira örülök, hogy ezt kimondtad.-kezdett el vékonyított hangon visítozni Lou és színészkedett egy sort is hozzá, mire csak a fejemet fogtam.
-A három fiatalember legyen szíves elhagyni a kórtermet most, mert képtelenek viselkedni és zavarják a munkámat.-ráncolta össze homlokát a doktornő és így elcsúfította amúgy szép arcát.
-Egyszer viselkedhetnél Tomlinson.- csapta tarkón Niall a barátját, miközben halkan mormolta neki a mondatot, de Harry nem tágított mellőlem.
-Kérem Dr. Appricot had maradjak bent.-nézett rá kiskutyaszemekkel Harry. Láttam, hogy a nő hezitál és csak nézi Harry arcát. Kettejük közt jártattam a szememet és a végén már elszédültem, mire megérkezett a válasz.
-Maradjon.-forgatta meg a szemeit a barna hajú orvos.-Szóval. Enyhe agyrázkodást észleltünk, de ez pár napon belül elmúlik. Addig se erőltesse meg magát, és ne lepődjön meg, ha elszédül néha vagy esetleg hány. Szerencsére hasfalát a rúgás nem sértette meg, így az agyrázkódáson kivűl makkegészséges. De a cigarettát javasolnám abba hagyni.
-Rendben doktornő. Igyekszem leszokni róla.-mondtam rendesen, mint egy jó kislány. De honnan jött rá a rossz szokásomra.
-Ha szeretne, már ma haza engedem, de ha bármiféle probléma tűnik fel azonnal visszajön hozzám. Rendben?-kérdezte szigorú, de mégis lágy tekintettel.
-Köszönöm doktornő, akkor én már most haza is mehetek?-kérdeztem rámosolyogva.
-Igen. Akkor mindjárt hozom a papírokat, addig átöltözhet.-mondta, majd távozott és a kint lévő két fiú fülét-farkát behúzva jött be a Dr. Appricot mellett. Mindent elmondtunk nekik, amit nekünk mondott az orvos, majd elmentem átvenni a ruhámat. A srácok szépen megvizsgálták a kórházi ruhából kikandikáló fenekem, mikor bementem a fürdőbe átöltözni.
-Legalább jó a seggem?-kérdeztem, mikor már normális ruhába jöttem vissza, bár Josh illata még mindig rajta volt a ruháimon.
-Egész formás, de az enyémnél nem jobb.- mondta Lou, majd a végén a fenekére helyezte mind a két kezét. Josh szaga egyre jobban terjengett az orromban, így muszáj volt valamivel elnyomnom. Megláttam egy pulcsit az ágy melletti széken és kérdés nélkül belebújtam. Mondhatom ezerszer jobban éreztem magam úgy, hogy rajtam volt. Miközben felvettem mélyen magamba szippantottam azt a jó illatot, mely a pulcsin volt.
-Te miért vetted fel a pulcsim?-kérdezte Harry felvont szemöldökkel.
-Bocsi, csak Josh szagát éreztem a ruháimon és annál minden jobb. Hogy mentségemre legyen, nem tudtam, hogy a te pulcsid.-mondtam és széttártam kezeimet, amin csak úgy lógót a több számmal nagyobb pulóver, de jól éreztem magam benne. Nem sokára a papírjaim is megérkeztek, így mehettünk haza. Szerencsére Louisnak volt annyi esze, hogy kocsival ment randizni és így nem kellett gyalogolnunk. Az úton megtudtam, hogy amúgy 4 órát voltam eszméletlen. A ház előtt kiszállva meglepetésemre Nathan és Bryan várt engem a kapunál. Indultam feléjük, mikor Harry elém ugrott és majdnem bevert egyet Bryannek.
-Héj héj öcsi nyugi van.-fogta meg Nathan Harry kezét.
-Te csak ne öcsizz engem. A haverotok majdnem megerőszakolta Wintert és még van képetek idejönni.-mondta idegesen Harry és már Louis és Niall fogta le.
-Srácok vigyétek be göndörkét. Szeretnék velük beszélgetni, mert ők nem Josh.- mondta Harry arcába az utolsó mondatrészt.
-De Winter. Mindegyik ugyanolyan.-válaszolta, már nyugodtabban, de szemeiben még mindig ott volt a düh. Csak tudnám miért óv így engem?
-Bízz már bennem légyszíves.-néztem a szemébe.
-Sajnálom, de nem megy. Inkább lenyugszok és nem verek be senkinek, csak had maradjak kint veled.-ajánlotta fel.
-Rendben, de most már majd le se vakarhatlak magamról?-kérdeztem és közben bólintottam Niallnek és Lounak, hogy bemehetnek.
-Nem. De most megérthetnéd, miért vagyok bizalmatlan.-mondta és megforgatva szemeimet a másik két srác felé fordultam.
-Figyelj Wint. Mi nem tudtuk, hogy ilyen Josh. Bár észre vehettük volna, de csak nem rég ismertük meg. Ha tudtuk volna, akkor sosem hagytunk volna vele kettesben.- magyarázta Bryan.
-Szóval akkor ma hol voltatok?- kérdeztem kíváncsian, mert sejtettem, hogy Josh ebbe is hazudott.
-Hát nekem küldött egy sms-t, hogy ma ne menjek le a parkba, mert  el akar intézni egy régi dolgot.-mondta Nathan.
-Nekem is sms-t küldött, hogy menjek már el hozzájuk, mert a húga nem ért valamit matekból. Én meg hát elég jó vagyok belőle.-mondta szerényen Bryan, mire Harrytől a 'chh' megjegyzés született. Lábammal kitapogattam a lábát és egy jó erőset rátapostam, mire felszisszent. Így vette a jelzést, hoyg ne legyen bunkó.
-Egy időre megszabadultunk tőle, az biztos.-jegyeztem meg.
-A kő gazdag szülei úgy is kifizetik a váltságdíjat.-mondta hidegen Harry.
-Azt kétlem, ugyanis elküldött a házukba, de hogy ő ott egyedül lakik, az biztos.-mondta Bryan.
-Én pedig tudom, hogy a szüleivel nem ápol jó kapocslatot.-tette hozzá Nathan.
-Akkor hála az égnek, nem szabadul ki.-sóhajtottam egy nagyot.
-Na figyelj Wint mi lépünk, de majd telefonálj azért, hogy mi van. Persze, ha nem akarsz velünk már barátkozni megértünk. De azért mi igazán megszeretettünk.-mondta mosolyogva Bryan és Nathan is egyértelműen bólogatott.
-Köszönöm srácok, majd mindenképpen szólok ha van valami.-mondtam mosolyogva, majd integetve befelé indultam sarkamban Harryvel. Beérve hamarabb levette a cipőjét mint én, így beelőzött, de utánaszóltam.
-Hé te nagy göndör hajú majom.-mondtam vigyorogva, mire megállt és felém fordult. Arca nem tükrözött semmit sem.
-Igen?-kérdezte, mire lassan közelebb lépkedtem hozzá.
-Ezt ne szokd meg, de most megérdemled.-mondtam elé érve és a körülbelül 15 centis magasság különbség ellenére megöleltem. Kezeimet nyaka köré fontam és úgy csimpaszkodtam rá.Elején kicsit megilletődött, majd után kezeit körbe font a derekamon és megemelt, ami miatt sikítozni kezdtem.
-Tegyél le te majom.-kértem, miközben erősen kapaszkodtam nyakába.
-Te csimpaszkodsz és én vagyok a majom. Tök logikus nem?-kérdezte vigyorogva, mikor már letett.
-Fogd már be és nézz balra.-utasítottam és úgy is tett. Kezdtem lábujjhegyre állni, mikor visszafordult és visszaestem a sarkamra.
-Fordulj már balra és ne forgasd a fejedet.-mondtam mérgesebben, de még mindig jó kedvűen.
-Miért?- kezdte el húzni az agyamat.
-Ha nem fordítod el nem tudod meg.-mondtam olyan nem is tudom hogy.
-Rendben.- adta be a derekát és újra neki láttam a tervemnek. Elkezdtem lábujjhegyre állni és szám már majdnem arcához ért, mikor már megint visszafordult.
-Szóval mit is akarsz?- kérdezte kajánul, mikor újra visszaestem talpamra.
-Ahjj istenem.- sóhajtottam egy nagyot. Kezem közé fogtam arcát elfordítottam és nyomtam arcára egy puszit.- Ezt akartam te barom.
-Mi a franc folyik itt?-kérdezte meglepődve Zayn, aki a lépcsőn állt.
-Te mondod el.- mutattam reflexből Harryre, mire ő csak sóhajtani tudott egyet.
-Rendben. Szóval az van, hogy...-tartott egy kis szünetet és sejtettem ,hogy ebből semmi jó nem sülhet ki.- Mi járunk.
-Mi?-kiáltottam fel és egy hatalmasat beleütöttem a kezébe. Te barom. Nem is igaz. Attól, hogy megmentettél és kibékültem veled nem vallottam szerelmet.
-Lassítsunk már kicsit gyerekek.-mondta Zayn, miközben szemét dörzsölgette.-Milyen járás? Milyen életmentés? Milyen szerelmi vallomás?
-Menj be ülj le a kanapéra kapsz egy kávét és utána mindent elmagyarázunk. Úgy ahogy történt.- mondtam az utolsó mondatot Harrynek, akinek kaján vigyor ült ki a szájára.
-Örülök, hogy kezdesz megnyílni a többieknek is.- suttogta nekem Zayn, miközben elment mellettem. Leheletétől még a nem létező szőr is felállt a hátamon. Szerencsére azt nem látták, hogy a hideg kirázott, mert még mindig a hatalmas pulcsi volt rajtam. Bementünk a a nappaliba és elmeséltünk mindent szépen óvatosan Zaynnek.
-Melyik börtönben van? Odamegyek és megverem. Hogy mert megütni egy lányt? Főleg téged Winter?-állt fel Zayn, mire csak elmosolyodtam.
-Ülj le. Nem versz szét senkit. Eléggé el van intézve, csak nézz Harry kezére.-mutattam a kint álló mesélőre. Én is ott álltam volna mellette, de jött a válasz 'Hülye vagy? Agyrázkodásod van örülj, hogy ülni engedünk." Szóval sejtésem szerint innen nem szabadulok egy ideig. A beszélgetés után meg vacsoráztunk, majd én felvonultam a szobámba. Elmentem a fürdeni, és kifelé jövet a fürdőből ugyanaz történt velem, mint az első nap. Harrybe botlottam, amitől most megszédültem. Rögtön utánam kapott.
-Na szórakozzál még velem, hogy a karjaimban esel össze?- mondta, miközben talpra állított.
-2 kérdésem van, mielőtt bemennél.-mondtam elengedve a fülem mellett a beszólását.
-Mondjad.- mondta, miközben megszorította derekára csavart törölközőt.
-1. Ugye most nem voltál a szobámban? 2. Nem kell megint át élnem azt amit akkor? Tuti kidobnám a taccsot és még el is ájulnék.-mondtam fintorogva.
-Annyira nem volt borzalmas és elmondom a titkomat. Még a szobádban sem voltam.-vigyorgott.
-Akkor honnan tudtál annyi mindent? Amúgy de annyira borzalmas volt és tévedtél, mert még nem láttam..khm...tudod...azt.-mondtam és éreztem, hogy fülig pirulok.
-Mit is nem láttál?-kérdezte és vigyora még nagyobbra nőtt. A piszkálódás örökre megmarad szerintem.
-Férfi nemi szervet most jobb?- mondtam majdnem, hogy kiabálva.
-Sokkal. Ja és hogy honnan tudom? Titok.- tette ujjait a szájára.
-Rohadj meg Styles.- vágtam hozzá.
-Álmodj velem Winter.-kiabálta utánam, majd bementem a szobámba és befészkelődtem a meleg ágyamba. Magamhoz vettem a naplómat és írni kezdtem, hiszen egy hete nem írtam.

~(○)~

Kedves Naplóm!

Az utóbbi egy hét érdekes fejleményeket hozott. Újra találkoztam Vele. Igaz csak egy napig volt itt és haragszom rá, de úgy érzem életem kezd jó irányba fordulni. Itt vannak a haverjai is, a bandatagok na meg persze a barátnője. Őszintén szólva szerintem keresve se talál jobbat. Nem nagyon ismerem Danielle-t és igaz nem is tettem rá jó első benyomást, de látom Rajta, hogy odáig van a lányért, tehát csak jó lehet. Ja igen a belépőm hála Harry Stylesnak 'fantasztikusra' sikeredett. Nem merte felvállalni először, hogy ki vagyok, de aztán mindent elmondott. Nehezen, de mára már megnyíltam a srácoknak. Pontosabban tényleg pont ma. Kezdem jól érezni magam velük, de félek holnap újra visszazárom magam. A legközelebb Zayn áll hozzám. Mindent tud rólam és mégsem ítél el. Ez nagyon jól esik és kedvelem is, viszont van egy fura érzés bennem, mikor hozzám ér, vagy lehelete valahol éri testemet a hideg futkos a hátamon és bizsergést érzek. Idáig csak vele beszélgettem, de ma megtört a jég, de hogyan... Kezdjük onnan, hogy találkoztam három sráccal a parkban, mert nem volt nálam cigi. Nagyon jó fejek voltak és egész héten velük lógtam, de ma az egyikük Josh meg akart erőszakolni. Szerencsémre Harry megmentett. Azóta elég jó a kapcsolatunk, pedig rühelltem azt a gyereket. Úgy volt idegesítő, ahogy volt, de most így másik oldalról vicces szívatni egymást. Zaynnel ellentétben, mikor őt öleltem meg melegség árasztott el. Hideg. Meleg. Két ellentét. Most így ennyi jut eszembe. Bocsánat a zavarodottságért, de magam is zavarodott vagyok.Jöjjenek az érzések.

Érzések: boldogság, felszabadultság, kétely, félelem, tudatlanság.

2013. június 22.

○3○

Hello!
Nem a leghosszabb rész ,de szerintem azért jó :D Amit majd olvashatok Zaynről az mind igaz! A komikat köszönöm szépen és a szavazatokat is :) Persze örülnék, többnek is és több olvasónak is, de hát ez még csak a 3. rész és nem akarok annyira nagyra vágyó lenni. Na remélem tetszik és küldtök nekem megjegyzéseket :) Ja és szereplő váltás volt, majd nézzétek meg ;)

Évesz,xx

Winter szemszöge:

Zayn aranyosan átvezetett szobájába, mert ott volt rágcsálni való mint utóbb kiderült. Annyira fura, hogy így megbízok benne. Már ő alapból többet tud rólam, mit az összes többi itt lakó együtt véve. És most még többet fog rólam tudni, olyanokat, amiket még Liam sem tud. Valami azt sugallja, hogy benne megbízhatok. Hogy holnap nem az én történetemtől fog zengeni a ház. Ágyán ültem és próbáltam összeszedni mindent magamról és a legelejétől kezdtem. Némán hallgatta végig és közben végig magamon éreztem tekintetét, ami folyamatos erőt adott a folytatáshoz. De kezdjük az elejéről...
-Születésem után anyukám meghalt és apám a kórházba hagyott. Semmit nem tudok róla, még csak a nevét sem. Az Elizabeth nevet ő adta nekem, ezért nem szeretem, de a Lisával megvoltam békélve, de csak Liam részéről. Na mindegy. A kórházból a városi árvaházba kerültem, ahol nem voltak barátaim. Igaz csak 4 éves koromig voltam ott. Egyetlen egy lány volt, aki törődött velem. Rá emlékszem. Ő az első ember aki megmaradt az emlékezetemben. Amikor én 3 éves voltam ő 16. Audreynak hívták és mindig játszott velem. A húgának tekintett, de aztán nevelőszülőkhöz került. Igazából ezt akkor nem tudtam, csak azt hogy elköszönt, elment és többet nem láttam. Aztán jött Liam. Anyukája mindig bejárt segíteni az árvaházba és ott találkoztunk. Két évvel idősebb ugye nálam, de akkor is gondoskodóan bánt velem. Átvette Audrey szerepét. Majdnem egy fél évig mindig bejárt és játszott velem. Arra emlékszem, hogy folyamatosan elhozta a Buzz Lightyear és a Woodie babáját. Nem tudott lekattanni arról a meséről. Aztán négy éves koromban adoptáltak ők és velük éltem. A lányok is szerettek és gondoskodtak rólam, de Liamhez jobban kötődtem. Akármikor vihar volt, vagy csak nem tudtam aludni átmentem hozzá és bebújtam mellé. Megígérte, hogy mindig mellettem lesz és mindig megvéd mindentől. Tök jól ment minden, míg el nem jött a 2010-es x-factor. Nagyon összevesztünk, mikor elment és nem is tartottuk a kapcsolatot. Annyit tudtam, hogy ti megalakultatok. Mindig küldött haza jegyeket, de csak kettőt. Ekkor már bántam, hogy veszekedtem vele, aztán a haragom újra lángra gyúlt. Mindig került és sosem találkoztunk. Ő volt igazából az is aki megvédett a suliban és nem engedte, hogy rossz társaságba keveredjek, de ez megtörtént. Most jön az a rész, ahol ne ítélj el. Nagyon sokan bántottak az iskolában, hogy árva vagyok, meg hogy lekoppintott Liam, meg hogy nem is szeretet csak sajnált. Annyira elegem volt belőlük és teljesen össze voltam törve. Idegileg kikészültem. Viszont volt egy banda ahol jól éreztem magam. Akkor töltöttem be a 17-et. Annyira ki voltam és felajánlották. Elfogadtam és tényleg segített megnyugtatni.  Nagyon szégyenlem magam és még most is bánom, hogy elfogadtam. Amit felkínáltak az a füves cigi volt. Én tényleg nem akartam és nem is gyakran csináltam. Csak párszor, mikor már ott voltam, hogy nincs értelme az életemnek. Aztán éreztem a hiányát és ezért szoktam rá a rendes cigire. Nem jó, de egy fokkal jobb. Ennyi. A többit tudod rólam. Ja és most már nem szívok füves cigit egyáltalán. Tiszta vagyok. Amúgy azért jöttem el otthonról, mert a folyamatos késő esti bulizásaimmal és részegségeimmel kikészítettem Liam szüleit és rengeteget veszekedtek miattam. Amit már nem bírtam. Ja és a füves cigiről csak te tudsz. Szóval megértem, ha elítélsz és utálsz és nem akarsz szóba állni velem.
-Megértelek. Mindenki követ el hibát, de te helyre hoztad és leálltál. Ez azt mutatja, mennyire erős vagy.-mondta és ez mosolyra késztetett.
-Köszönöm Zayn.-mondtam és megöleltem.
-Mégis mit köszönsz?-kérdezte és közben meglepetten, de visszaölelt.
-Azt, hogy meghallgattál és nem ítélsz el. Nem gondolod azt, hogy egy drogos vagyok.-mondtam elhúzódva tőlem.- Ne mond vissza, de te jobb testvér vagy 2 nap után mint Liam volt az utóbbi három évben.
-Ne mondj ilyet. Én nem vagyok a testvéred.-mondta felnevetve, de nem nézett a szemembe.
-Mondjuk nekem még nem volt, de te leszel a legjobb barátom.-mondtam mosolyogva.
-Rendben.-mondta halkan és némi csalódottsággal (?).

Zayn szemszöge:

Nem tudtam a végén a szemébe nézni, hiszen egy testvérhez hasonlított. De mondjuk ez miért zavar engem? Hiszen én csak egy barátja vagyok nem több. Nem szerethetek belé. De akkor mik voltak azok a fura érzések? Tenyér izzadás, bizsergés, gyors szívverés... Teljes mértékben lehetetlen. Én nem lehetek szerelmes Winterbe, hiszen legjobb barátként tekint rám. De akkor mi folyik itt? Sajnálom őt. Ez az. Sajnálom és amit érzek az sajnálat, ez váltja ki a fura érzéseket. Legalábbis fogjuk rá, hogy sajnálom. Utána én is elmeséltem magamról mindent, persze az enyém eltörpült az ő története mellett, de hogy érdekesebb legyen

mutattam neki gyerekkori fényképeket is. Természetesen az egyiket behúzta és elrakta magának. Annyira aranyosan viselkedett. Néha egy 5 éves kislányra hasonlít, néha pedig már egy teljesen érett nő. Mellesleg meglepődött azon is, hogy van benn ír vér is, mert hogy van.Anyukám apukája Írországból való, vagyis a nagypapám. Elmeséltem, hogy milyen volt ennyi nő között felnőni, hogy nekem nehezebb közel engedni magamhoz embereket és elmeséltem neki az első csókom történetét is...
-Te komolyan egy téglán állva csókoltad mag a lányt?-kérdezte fuldokolva röhögéstől
-Szájra puszi volt és igen. Kicsi voltam még akkor na, nem kell beszólni.- mondtam sértődötten.
-Jól van na, de akkor is vicces.-mondta már felülve törökülésbe, ugyanis a nevetéstől hanyatt dőlt.
-Most megsértődtem.-mondtam viccesen.
-Na ne legyél már ilyen.-mondta meglökve és mivel nem reagáltam megölelt.
-Tudod, hogy tök más vagy most mint amilyen a srácokkal?-kérdeztem, miközben óvatosan visszaöleltem, nehogy megérezze a gyors szívverésemet, amit ugye a sajnálat okoz!
-Veled most már másképp is fogok viselkedni. Tudod, te benned valamiért megbízok már most és mivel mindent tudsz rólam te már más vagy.-mondta, miközben elengedett.-Ez így érdekesen hangzott.
-Nem baj. Értettem.-mosolyogtam rá.
-Zayn ha nem baj én elmegyek lefeküdni, mert tegnap éjjel keveset aludtam és a mai nap is lefárasztott.-mondta lehajtott fejjel kezét tördelve, mintha ideges lenne.
-Rendben menj csak nyugodtan. Amúgy nekünk holnap fotózásunk lesz, szóval nem leszünk itthon egész nap.-utaltam rá, hogy egész nap szabad.
-Oké. Akkor nyugodtan kimehetek Bryanékhoz.-mondta ki hangosan a gondolatát.d
-Jó érzés idegesíteni Harryt?-kérdeztem vigyorogva, mert tudtam, hogy félig-meddig erre megy ki a játék.
-Eléggé jó nézni a vörös fejét. Viszont nagyon rosszul esett amit a fejemhez vágott.- mondta végét kicsit szomorúbban.- Lehet nem tűnök érző lénynek, de nekem is van szívem és lelkem.
-Kicsit elszállt az agya, de alapból nem ilyen. Majd megismered egyszer.- mosolyogtam rá biztatóan.
-Na de menjél aludni.
-Rendben van és köszönök mindent Zayn.-mondta felállva az ágyamról és kiment. Amint becsapódott az ajtó hajamba túrtam és hanyatt főltem az ágyon. "Csak sajnálom. Nincs mélyebb érzelem. Én csak egy legjobb barát, egy testvér vagyok." győzködtem magam, de sehogy sem ment. Ki kell vernem a fejemből.

~(○)~

Winter szemszöge:

Egy hete tartózkodom itt a srácok házába körülbelül, de csak aludni járok haza. Harryvel nem beszélek ezóta sem és nem is fogok amíg nem kér bocsánatot. A többiekkel néha beszélgetek, de nem különösebben. Azt látom, hogy Louis nagyon igyekszik abban, hogy benne legyek a hülyeségeikbe. Ezt értékelem is tőle. Zaynnel még mindig olyan jóba vagyok, de kevesebbet beszélgetünk. Néha olyan érzés mintha kerülne engem. Lehet, hogy csak tette azt, hogy kedvel? Persze rengeteget dolgoznak és így alig találkozok velük, de Zayn mindig csak köszön egyet és megy a szobájába. Nagyon ritkán beszélgetünk. Ez alatt az egy hét alatt jó ha beszéltünk kétszer a lelkizésen kívül. Ezért mindig a srácokkal lógok reggeltől estig. Lehet hogy ez miatt nem áll velem szóba a kis göndörke sem?
Nem tudom, de nem is nagyon érdekel. A srácok közül Josh annyira nyomul rám,hogy már volt olyan, hogy lekapott. Szóval már csókolóztam vele, de ma szeretném vele közölni, hogy én nekem ő csak barát és még Harry idegesítésért sem jönnék vele össze. Pedig mennyire kiborulna... Na ennyire szemét nem vagyok, csak kicsit. Úgyhogy most éppen a park felé tartok, hogy közöljem a tényeket Joshal. A padhoz érve, viszont csak Josht találom, aminek nem örülök. Miért? Mert néha nagyon erőszakos tud lenni és bevallom kicsit félek is tőle. Szóval nem örülök, hogy Bryan és Nathan nincs itt. Főleg, hogy még rossz előérzetem is van.
-Hello Csajszi.-köszönt, miközben  levette napszemüvegét és lepattant a padról.
-Szia Josh. Bryan Nathan?- kérdeztem egy kicsit félénken.
-Bryan a csajával van. Nathan meg családi izén van.-válaszolt kérdésemre.
-Remek.-mormogtam az orrom alatt.
-Na gyere akarok neked valamit mutatni.- nyújtotta felém a kezét.
-Én jobb szeretnék itt maradni Josh.-mondtam egy pár lépést hátrálva óvatosan
-Jaj ne legyél már ilyen. Bízz bennem.- mondta felvéve a bájos mosolyát.
-Rendben.-mondtam kelletlenül és felé nyújtottam a kezem. Mikor már láttam hova vezet rájöttem, hogy nem kellett volna ,de túl késő. Oda értünk a kis szűk utcába, amit sikátornak neveznek. Igazából elég tiszta volt, de ez most kit érdekel. Kezemet kihúztam az övéből ,mert összefonta ujjainkat.
-Josh én erről akartam veled beszélni.-mondtam idegesen.-Én nekem nem vagy több mint barát.
-Mi az, hogy nem vagyok több mint barát?-kérdezte kicsit dühösebben.
-Sajnálom, de így van.-mondtam lehajtott fejjel.
-Hát sajnálhatod is, mert velem nem lehet játszani. Maximum én játszhatok veled.-mondta kicsit ijesztő hangon.
-Én tényleg sajnálom. Nem akartam semmi rosszat.-mondtam pár lépést hátrálva és közben feltekintettem barna szemeibe, amiben a gonoszság csillogott. Már épp megfordultam volna ,mikor elkapta a csuklóm és magához rántott.
-Mint mondtam velem te nem játszadozol, de én játszhatok veled.- suttogta fülembe.
-Kérlek Josh. Engedj el.-kértem már nagyon vékony hangon a félelemtől, de ő csak vállamra adott csókokat, amitől nagyon rosszul éreztem magam.
-Már késő kis lány. Te az enyém vagy.- suttogta gonoszul és beljebb húzva a sikátorban a falnak lökött. Kezeit az arcomra téve próbált csókolni, de amennyire bírtam ellenálltam neki. Keze egyre lejjebb csúszott. Mikor a nadrágom szélénél járt eltoltam a kezeit és magát őt is. Viszont ezzel csak feldühítettem. Szemei égtek és a következő pillanatban már az én arcom is. Pofon vágott, megütött.
-Ne ellenkezz és nem fog fájni.-mondta gonosz mosollyal, miközben nekem a könnyek szöktek ki a szememből. Egyrészt mert nagyon féltem, másrészt nagyon fájt a pofon. Többször nem igazán mertem ellenkezni. Csak sírva hagytam, hogy le vegye rólam a pólót.
-Kérlek Josh. Ne tedd.-kérleltem, miközben kezei a nadrágomnál jártak újból. Most hasamba ütött egyet, amitől még könnyesebb lett a szemem és fel is sikítottam egy kicsit.
-Én nem akarom ezt tenni, de más utat nem hagysz.-mondta szomorúan és közben nadrágomat gombolta ki, amit le is húzott. Ott álltam egy szál fehérneműbe és imádkoztam, hogy valami mentsen meg. Én nem így akarom elveszteni a szüzességem.

Harry szemszöge:

-Harry miattatok ez a ház egy hete több feszültséget tartalmaz, mint a londoni erőmű. Beszéljétek már meg.-győzködött Louis.
-Miért bánsz így vele? Mi zavar?-kérdezte Niall is. Hárman ültünk a nappaliban, mert Zayn alszik. így az én egy hetes fejmosásom folytatódik.
-Az, hogy nem hallgat rám és tudom milyen Redway. Egy drogos alkat, aki már nem egy lányt megerőszakolt. Tudom, mert egy városban éltem vele. Csak azért nincsen még börtönben, mert vagy nem merték feljelenteni, vagy a szülei kifizették az óvadékot.-magyaráztam.
-Harry te ezt nem mondtad. Odáig jutottunk el, hogy drog. És mi van ah éppen most Winterrel játszik?- kérdezte meglepődötten Niall.
-Nekünk kell rá vigyáznunk és nem hiszem, hogy Liam örülne, mikor megtudná, hogy megerőszakolták a húgát.-vázolta fel a helyzetet Lou is.
-És elmondanátok mit csináljak? Rám nem hallgat, utál és én se nagyon szívlelem őt. Plusz ő már nagy lány és tud magára vigyázni.- utánoztam az ő hangját az utolsó mondatnál.
-Szerintem neked csak az a bajod Winterrel, hogy közölte veled, hogy nem fogtok összejönni.-mondta halál nyugodtan Louis és bólogatott. Tök értelmesnek néz ki, mikor szemüvegben van (pl. most is) de ennél nagyobb hülyeséget még nem hallottam.
-Te mekkora barom vagy.- röhögtem el magam.
-Jaj ne játszd már Harry. Tudjuk, hogy Winter jó csaj és nehezen viseled el, hogy Zaynt jobban kedveli, mint téged. Zavar, hogy nem veled van olyan jóba.-nézett rám kicsit lenézően Niall. Jó tényleg, jó alakja van, szép arca, szép barna szem, szép hosszú haja....
-Elég.-szóltam kicsit hangosabban.
-Harry magadnak hazudhatsz, de nekünk nem.-mondta Lou és kiment a konyhába. Fogadok répáért ment.
-Teljesen igaza van Lounak.-társult hozzá Niall.
-Ti foglalkozzatok inkább Noraval és Eleanorral. Nem kell belemászni az én életembe is.-mondtam sértődötten.
-Harry a legjobb barátaid vagyunk.  Ez a dolgunk.- jött vissza Louis egy répával a kezében és visszaült a régi helyére. Hogy megmondtam, hogy répáért ment.
-Apropó Nora. Én megyek is, mert találkozóm van vele.-állt fel Niall.
-Csak óvatosan le ne bukjatok.-kacsintott Louis.
-Hamarosan nyilvánossá tesszük.- vont vállat Niall mosolyogva és elhúzott.
-Bocsi édesem, de engem is várnak.-tette a kezét a vállamra Lou, miközben sértődötten bámultam a Tv-t - Eleanor vár engem.
-Jól van menjél. Legalább lesz egy kis nyugtom.-forgattam meg a szemeimet.
-Rendben, de valld be legalább magadnak. Igazunk van. Na pá puszi szerelemem.-intett egyet és utána már csak az ajtó csapódást hallottam. Most már egyedül ültem a nappaliban és még mindig a Tv-t bámultam, ami ki volt kapcsolva. "De miért jönne be nekem Winter? Hiszen csak egy lány a sok közül. Egy szép lány. Egy nagyon szép lány. Egy makacs, aki nem enged közel magához. De én meg akarom ismerni. Közel akarok hozzá kerülni. Szeretném megtudni, hogy milyen illata van, milyen tapintású a haja." Öcsém Louisék tudják, hogy bolondítsanak meg egy embert. Ugyan ezek a gondolatok mászkáltak tovább a fejemben.
-Elég.- szólaltam fel megint hangosan és felálltam.
-Zayn elmentem sétálni.-kiáltottam fel és Winter megkeresésére indultam. Most végig fog hallgatni, de mi van, ha azzal a Redwayel van megint. Szedve a lábaimat odaértem a parkban, viszont a pad üres volt, ahol szoktak lenni. Megrántva a vállam visszaindultam, gondolva majd este beszélek vele, de szembe jutott valami. Redway a lányokra 1 hétig mászik rá és utána jön ami miatt már rég börtönbe kéne lenni-e. Winter egy hete érkezett, ami azt jelenti hogy... Egyem az éles eszemet. Ez előbb miért nem jutott eszembe? "Hülye vagy Harry, hülye vagy." ütöttem meg a fejem és leülve a padra gondolkozni kezdtem. Vajon hova vihette Wintert? Odaérek még időben?

○2.○

Helloka!
Sajnálom, hogy ennyi ideig nem hoztam részt. Nem hetenként fogok hozni részt, de most nem úgy alakultak a dolgok ahogy én akartam. Remélem megtudtok bocsátani nekem és elnyeri tetszéseteket ez a rész is. A kommenteket és a növekvő olvasókat köszönöm szépen :)♥ Na nem sajnáltatom magam és nem rizsázok. Jó olvasást :)
U.i: A következő részben lesz benne Winter részletes élete. 

Évesz,xx

Winter szemszöge:

Az esti kis hallgatózásos akcióm után kihallgattam Dani lépteit, majd miután elment visszamentem a szobámba és rávetődtem az ágyra. Fogalmam sincs miről beszélgethettek, de valami az súgta köze van hozzám. Egyre idiótább és idiótább elmék születtek a fejemben, úgyhogy inkább megpróbáltam elaludni, ami kivételesen sikerült is. Ez nem olyan "fáradt vagyok alvás" volt, hanem olyan "kényszer alvás", így nélküle is meglettem volna, de azért jól esett. Reggel a nap vakító sugarai keltettek, ugyanis nem bírták
 elviselni, hogy szemem nem őket tekinti meg. Hajam teljesen összegubancolódott, de kedvem nem volt kibogozni. Először kell egy kis koffein löket, aztán minden szépen sorban, addig meg mindenki viseljen el. Nagy nehezen feltápászkodtam, aztán ellökve magam az ágytól megindultam a konyha fele. Szerencsére nem állta semmi az utamat, hogy újra lendületet kelljen vennem. Leérve a konyhát üresen találtam, mondjuk nem is csodálom, hiszen még csak 8 óra volt és nem hiszem, hogy ők azok a korán kelő fajták lennének. A 4 mm-s résen át kerestem a tejet és a kávét, de szerencsémre nem kellett főznöm, mert találtam instant kávét. Most ez is megteszi. Öntöttem tejet egy bögrébe, beleraktam a kávéport és elkeverve készen is volt az italom. Felemelve a számhoz belekortyoltam egy jó nagyot, majd visszaeresztettem a konyhapultra. A kávé hatására szemeim nagyobbra nyíltak így a bögrét is megtudtam vizsgálni, amit csak levette ma szárítóról. Aranyos kis macskák voltak rajta, amin el is mosolyodtam, de mikor megfordítottam... Ott virított Harry neve rajta. Pont az ő bögréjéből ittam? Fúúúj. Mi van ha nem mosták el rendesen? Akkor még ott volt Harry nyálának maradéka, amiben benne van a DNS-e és akkor az én szervezetembe is jutott. Neeeee. Na jó lehet, hogy túl ragálom ,de akkor is. Inkább meg se ittam a többi kávét. Mindegy, hiszen így is adott elég erőt, ahhoz hogy elkezdjem a napomat. Kis undorral még a szobám felé vettem az irányt. Lassan felbaktattam a lépcsőkön, majd kissé ugrálva eljutottam a szobám ajtajáig. Kezemet a kilincsre tettem, és visszagondoltam az előző két percre. Én ugrálva jöttem el idáig? Csak akkor ugrálok, ha jó kedvem van és jól érzem magam, ami már rég volt... Na mindegy, vehetjük egy jelnek is. Lenyomva a kilincset észrevettem, hogy mekkora rumlit is hagytam magam után. Szemeim elkerekedtek, mert az egyik párna a sarokban, a takaró az ajtóig elterülve a földön és a lepedő félig lelógva az ágyról. Egy ideig csak néztem a harcteret, majd vállat vonva  neki álltam és rendbe raktam az ágyat. Miután végeztem ezzel felöltöztem. Kiválasztottam az egyik kedvenc leggingemet egy hosszított pulcsival és egy converse cipővel. Hajamat lazán copfba kötöttem és mivel még csend uralkodott a házban kiültem az ablakpárkányra megint. Eleinte csak néztem ki magamból és az eget bámultam. Egy idő után megrázva a fejemet visszatértem a valóvilágba, mivel eléggé elkalandoztam elmém érdekes helyein. Benézve a szobába a telefonomat kerestem a szememmel, amit meg is találtam a földön heverve a táskám mellett, amit tegnap csak ledobtam. Viszont a telefonom mellett ott hevert a cigis doboz is.
'Nem Winter. Leszoksz róla. Ott hagyod had bomoljon szét ott inkább, mint hogy a te tüdődet bomlassza.' győzködtem erősen magamat, hogy ne szívjak el egyet. Vettem egy mély levegőt és már épp elvettem volna a tekintetem a dobozról, mikor annyira megijedtem, hogy majdnem kiestem az ablakon.
-Min győzködöd magad?-hozta rám a frászt Zayn a szomszéd szoba ablakából. Komolyan mondom, megfontolok egy szoba cserét.
-Azt a ...- mondtam a szívemhez kapva az egyik kezem, a másikkal pedig a párkányt markoltam meg.
-Neked is szép napsütéses jó reggelt.- vigyorgott rám még kómás fejjel.
-Rohadj meg.- mondtam, miközben újra biztonságba helyeztem magam-Amúgy többiek?
-Harry és Lou alszanak még szerintem, sőt biztos. Niall természetesen kajál ezt szokd majd meg. Ha nincs itthon, akkor kajáldába van általában. Liamék pedig már korán elmentek.-sorolta fel az összes házban lakó személyt.
-Hova mentek Dannel?-kérdeztem rá és elindult valami a fejemben. A korai távozás kezdett összekapcsolódni az éjjeli hallgatózással.
-Nem mondta? Elmentek Amerikába 2 hétre Danielle testvérét meglátogatni.-mondta zavarodott mosollyal.
- 2 hét?-kérdeztem vissza, mire ő csak bólintott egyet. Vettem egy mély levegőt és lepattantam az ablakból.
-Winter? Winter? Minden rendben?-kiabált át Zayn, bár ha annyira akarta volna csak átjött volna a szobába. Közben a földön heverő táskám felé vettem az irányt és az idáig tartó győzködésem elszállt. Felkaptam a dobozta földről, kivettem belőle egy szálat az öngyújtóval és visszaültem az ablakba. Gyorsan meggyújtottam és azonnal szívni kezdtem a mérget. A nikotin melegséggel töltötte el testemet és ez jó érzés volt. Épp a füstöt eresztettem ki lassan a számból, mikor Zayn bejött a szobámba.
-Minden rendben van Winnie?-kérdezte most először becézve a nevem, de nem nagyon érdekelt.
-Persze. Az tök rendben van, hogy a 3 éve nem látott bátyámmal végre találkozok, azt mondja költözzek ide és másnap tudom meg, hogy elment két hétre.-mondtam gúnyosan
-De Winter ez csak két hét. Nem sokára visszajön.- próbálta menteni barátját.
-Nekem nem a két héttel van a problémám.-mondtam felé fordulva és lekocogtattam a hamut a cigi végéről.-Hanem azzal, hogy nem mondta el. Azt akarja, hogy újra bízzak benne és megint elmegy, ráadásul szó nélkül.
-Jó. Ez igaz, de ha elmondja, akkor nem maradsz itt.-próbált még mindig a bátyám mellett érvelni.
-Akkor sem Zayn.- mondtam és újra az ablak felé fordulva elszívta ma maradék cigit, majd a csikket elnyomva ledobtam az ablakon.
-És most mit csinálsz?-kérdezte kicsit aggódva, bár nem tudom minek aggódott.
-Lemegyek és csinálok magamnak reggelit, mert éhes vagyok, aztán elhúzom itthonról.-mondtam kicsit gúnyosan. Mondjuk pont nem Zayn érdemelte ezt a hangnemet. - Bocs a hangnemért, de most rajtad és a többieken fog kijönni a dühöm amit a csalódottság okozott.
-Én megértem.-mondta bólogatva, majd elhaladva mellette lementem a konyhába és elkezdtem reggelit csinálni, ha bár már egy óra eltelt a  kávézásom óta. Gyorsan telik az idő... Leérve a konyhába szekrényt nyitogatva és csapogatva kerestem a megfelelő eszközt a reggelim elkészítéséhez. Fél órámba telt mire megtaláltam a kenyér pirítót! Most jön a neheze. Kenyér és egyéb feltétek. Ez is egy fél órámba telt, így tehát már ott tartottam, hogy van egy kenyérpirítóm kenyérrel és mézzel. Tehát már csak egy konnektor. Jó azt 5 perc után megtaláltam, így  körülbelül negyed 12 fele készen lettem a reggelimmel, viszont a dühöm csak fokozódott a keresgélés alatt, mert mindent találtam csak azt nem ami kellett volna. Például találtam egy zsák sárgarépát, 4 kg csirke húst, egy csomó haribot és csokikat. Na köszi szépen, de ezekből én nem reggelizem meg, ami már majdnem ebéd. Miközben mézes pirítósomat falatoztam megjelent göndörke drága.
-Én is kaphatnék egy olyat amilyet te eszel?- ült le bájos mosollyal az asztalhoz.
-Hogy ne drága.- mondtam bájvigyorral, majd gúnyosan folytattam.- Felemeled a szép formás feneked és csinálsz magadnak egyet, vagy amennyit akarsz.
-De te ott állsz mellette.-mondta és nagyobbakra nyitotta szemeit. Azt hiszi ezzel meghat?
-Hát jó.- sóhajtottam egyet, majd 5 lépést odébb mentem.- Már nem vagyok mellette.
-Bal lábbal keltél?-kérdezte felvont szemöldökkel és göndör haját közbe füle mögé tűrte. Mondjuk füle nem látszik a sok hajától na mindegy.
-Nem drága jobb lábbal, csak van aki ért az elcseszéséhez.-mondtam, miközben a pirítósomat rágcsáltam.
-Ki volt az?
-Liam.-mondtam ki unottan ezt az egy nevet, mely egykor annyit jelentett nekem, hiszen ő mindig mellettem állt és megvédett mindenkitől.
-Bővebben?-kérdezte értetlenül és előrébb hajtotta fejét, hogy szemembe nézhessen.
-Kérdezd meg Zaynt nekem elegem van már a folytonos faggatásból.-mondtam és elrohantam. Nem vittem magammal semmit, csak el akartam menni onnan. Lábam gyorsan koptatta a járdát és eszeveszett tempót diktáltam kis lábaimmal. Már egy kisebb parkhoz értem, mikor vádlijaim begörcsöltek.Még pont volt bennem annyi erő, hogy keressek egy padot amire leülhetek. Annyira ideges voltam még mindig. Ez az egyik rossz tulajdonságom, hogy én nagyon sokára nyugszom le és ráadásul nincs nálam semmi. Pedig most aztán jól jönne egy... Nem Winter NEM! Leszoksz róla, ne ölöd tovább magad. Próbáltam leállítani magam és elfojtani a vágyat. Közben a fájdalom is elkezdett kimenni a lábamból. Kezemmel lábamon doboltam és magamban dúdolgattam. Figyelem elterelésnek jó volt. Néha jobbra balra tekintgettem, majd megláttam egy pár fiúból álló csapatot. Kezükben az volt amire nekem szükségem lett volna. Nem szabad! Állj le! mondogattam magamban, de nem ment. Egyszerűen a kísértés annyira magával ragadott, hogy öntudatlanul felálltam és feléjük indultam.
-Bocsi srácok.- szakítottam félbe jó kedvű nevetésüket és mindegyik felém fordította tekintetét.- Tudnátok adni egy szálat?
-Mi vezet rá egy ilyen szép lányt a cigizésre?- kérdezte az egyik huncut mosollyal, ami miatt én is elmosolyodtam.
-Idegesség. Stressz.-mondtam ki a két legegyszerűbb dolgot.
-Na jól van tessék.- nyújtotta felém a másik a dobozt és még meg is  gyújtotta nekem. Mélyen beszívtam, mint reggel.
-Amúgy ha már így ide jöttél hozzánk én Josh vagyok.- nyújtotta felém a kezét az akivel legelőször beszéltem. Barna haja össze-vissza állt. Egész helyes volt azokkal a barna szemeivel. Kicsit rossz fiús, de az a jó fej típusnak tűnő srác volt.
-Én Bryan vagyok.- emelte fel a kezét a másik srác. Sötét barna haja oldalra volt fésülve és rajta fekete sapka díszelgett. Ő is helyes volt. Jó mindhárman helyesek voltak.
-Nathan.- kacsintott a harmadik srác is.-És benned kit tisztelhetünk?
-Winter.- mondtam kifújva füstöt.
-És kedves Winter mi okozta, hogy ezt a mérget szívd?-kérdezte érdekes stílusban Josh, mire felnevettem.
-Hosszú történet.-mondtam próbálva lezárni ennyivel.
-Időnk mint a tenger.-tárta szét kezeit Nathan, mire Bryan és Josh is csak bólogatott.
-Hát jó...-mondtam egy sóhajjal és mindent elmondtam nekik töviről hegyire. Természetesen az életem legtitkosabb titkaiba nem avattam be őket, de úgy nagyjából vázoltam a wolverhamptoni életemet is. Nagyon jól elbeszélgettem a srácokkal és iszonyat sokat nevettünk. Nagyon jó fejek és azért rossz fiúk, de engem nem akarnak bevonni semmi olyanba. Talán Bryan a legcsendesebb közülük, de ha megszólal akkor kő kövön nem marad. Vele elég jóba lettem, mint barát. De azért az is feltűnt, hogy Josh kicsit nyomul, de nem tudott érdekelni. Épp a padon ülve röhögtünk valamin és már majdnem leestem a padról, mikor egy ismerős hang csengett a fülemben.

-Winter.-kiabálta Harry, aki fején egy kapucni volt és nyakában sál nyáron! Jó hűvös volt, de ennyire nem.-Winter mindegyikünk téged keres. Az isten szerelmére hol voltál?
-Itt voltam és nem kell keresni. Nagylány vagyok tudok magamra vigyázni.-mondtam kicsit sértődötten.
-Nem érdekel, most akkor is haza megyünk.-mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
-Hát pedig ő nem fog elmenni, mert jól érzi magát  velünk Styles.-szólalt meg Josh a védelmemre.
-Redway? Na akkor pláne megyünk Winter.- ragadta meg a kezem, de én kirántottam.
-Ti ismeritek egymást?-kérdeztem köztük forgatva fejem.
-Sajnos.-vágta rá Harry.
-Jaj Styles most miért vagy ilyen.-mondta gúnyosan Redway.
-Winterről ne is álmodozz Josh. Soha nem fog összejönni egy olyan alakkal, mint te és nem is engedem neki.-szűrte ki fogai között.
-Na álljon meg a menet.-szóltam közben.- Harry te nem fogod megmondani, hogy kivel mikor és mit csinálok. Ezt most leszögezzük. Ez az én életem.
-Winter induljunk.-szólalt meg újra határozottan Harry.
- Bocs srácok mennem kell mert apuci nem engedi, hogy itt maradjak.-mondtam a végét gúnyosan nyávogva, mire felnevettek.
-Azért ha elenged gyere holnap is.- mosolygott Josh
- Ha nem telefonálj megyek és megszöktetlek.- vigyorgott Bryan, mire beleütöttem egyet a vállába.
-Pontosan. Végre van egy normális csaj barátunk nem engedünk el.- mondta Nathan is, mire megöleltem.
-Persze ő ölelést kap én meg ütést?- játszotta a sértődöttet Bryan.
-Én meg semmit nem kaptam, úgyhogy befoghatod.- vágott vissza Josh.
-Srácok. Holnap mindenkit kiengesztelek és fogok jönni.-csitítottam le veszekedésüket, amin nagyon jól elszórakoztam. - Csövi srácok.
-Bye bye Winter.-mondták egyszerre, majd elindultam és meg sem vártam Harryt. Vegye tudomásul, hogy most nem vagyunk jóba.
-Hol a kocsi?- kérdeztem unottan, miután bevártam őt.
-Ott a sarkon.- válaszolt, majd újra elindultam, viszont most nem hagyott és nagy léptekkel beérve felvette a lépésem ritmusát.- Elmondanád mi bajod van és miért duzzogsz?
-Nem jössz rá magadtól?-kérdeztem undokul.
-Ha az, hogy megakarlak védeni a egy drogos embertől akkor nyugodtan haragudjál csak.-válaszolt és közben beszállt az autóba és én is követtem.
-Josh egyáltalán nem drogos és nem kell megvédeni.-védtem meg barátomat.
-Hidd el jobban ismerem mint te.-vágta rá és beindítva az autót elindultunk.
-Azóta már lehet, hogy megváltozott. Tudom milyen érzések keringhetnek benne.-vágtam vissza, mert nem engedem, hogy csak úgy sértegesse.- Ja és ez az én életem.
-Lehet, de nem tudsz  magadra vigyázni. Még nem vagy elég érett.- mondta le sem véve az útról a szemét és mivel nem volt messze a park már be is parkolt a ház elé.
-Had döntsem már el én mihez vagyok érett és mihez nem.-mondtam felemelve a hangomat és kiszálltam az autóból és befelé indultam.
-Rohadtul nem tudod eldönteni és nem engedem, hogy holnap odamenj vissza.-kiabálta és ő is kiszállt az autóból, majd utánam jött.
-Mi van? kiabáltam vissza az ajtóból. Közben mellém ért nem foglalkozva velem belépett és pedig után és tovább folytattam mondandómat, de a hangom ugyanolyan hangos maradt.
-Semmit nem tudsz rólam és nem is értesz. Fogalmad sincs miken mentem keresztül és te így akarsz szabályok közé zárni? Elmondom neked, hogy nem fogsz. Nem tehetsz az ellen semmit, hogy ne menjek el. El fogok menni holnap és holnap után is a srácokhoz. Nincs jogod megmondani mit tegyek.-kiabáltam és közben már a nappaliban voltunk és mind a négy srác engem figyelt ahogy kiabálok, Harry meg csak  állt a szoba közepén.
-Igen. És mi van ha én kiteszlek? Megtehetem, mert ez az én házam is.-kiabált vissza fenyegetőzve.
-Képzeld nem tudsz megijeszteni, mert egy nem mered megtenni, mert Liam kinyírna másrészt még mindig nem ismersz és ezáltal azt sem tudod, hogy én már hol aludtam. Képzeld szerepel a helyszínek közt az utca, úgyhogy rakj csak ki. Én elleszek az utcán, de szerintem Bryan simán befogadna vagy akár Josh.-mondtam az utolsó szót kicsit hergelve Harryt.
-Nehogy azt hidd, hogy bármit megtehetsz, mert te vagy Liam kis húga, pedig rohadtul nem vagy az. Csak egy kis árva vagy. A szüleid tényleg jól tették, hogy nem neveltek fel.- mondta és az utolsó szavai nem kellettek volna. Hogy mer ilyet mondani? A könnyek gyűltek a szemeimben, de ezt nem, hagyom ennyiben
-És mit gondolsz te ki vagy? Csak mert Harry Styles vagy azt hiszed már is irányíthatod az életemet, vagy hogy rögtön az ágyadba ugrok, mint minden kis ribanc barátnőd? Hát nem és képzeld anyám meghalt a szülésembe, de ne zavarjon. Nyugodtan sértegess csak.-mondtam és már olyan közel voltam hozzá, hogy teljes erőből pofon csaptam. Utána kifújtam a levegőt és csapot papot ott hagyva felvonultam a szobámba bőgve.

Zayn szemszöge:

-Harry ez durva volt.-mondtam ki rögtön, miután Winter zaklatottan felment, amit nem is csodálok.
-Hagyjatok már békén.- mondta és levágódott a fotelba.
-Nem hagyunk Harry, mert ilyet te nem szoktál csinálni és most aztán ténylegesen megbántottad Wintert.-mondtam nem hagyva annyiba a témát.
-Persze Zayn. Védjed csak a kis barátnődet. Tök jól összeilletek.- mondta gúnyosan és három barátunk szó nélkül nézte végig a párbeszédet.
-Képzeld jóba vagyok vele, mert megértem. Talán ha mutatnál te is egy kis empátiát megérthetnéd, de meg se próbálod és olyanokat vágsz a fejéhez, amiről ő nem tehet, te meg visszaélsz vele. Büszke lehetsz magadra.- mondtam felállva és hangosabban.
-Te most képes vagy miatta veszekedni velem?- tette fel sértődötten a kérdést.
-Nem én nem veszekszek Harry. Véleményt nyilvánítok a viselkedésedről.-mondtam gúnyosan mosolyogva és felfelé indultam  Witner után.
-Ha neked ő fontosabb...- hallottam még Harry hangját. Nagyon hidegen hagy mit gondol, most jelen pillanatban Winter érdekel. A szobája elé érve hallottam hangos szipogását és sírását. Halkan bekopogtam, majd választ nem várva benyitottam. Winter az ágyon ült török ülésben és sírt. A könnyei lemosták szemfestékét, így szeme alatt fekete csíkok díszelegtek. Bezártam az ajtót és oda ültem elé. Karjaimat széttártam és Winter gondolkodás nélkül megölelt. Mint egy szeretetéhes kiscica bújt hozzám és csak sírt. Hagytam, hogy összevizezze a pólómat. Kezemmel körkörösen simogattam a hátát és próbáltam lenyugtatni. Miután forró könnyei eláztatták a pólómat kicsit eltoltam magamtól és kezemmel megfogva arcát végig simítottam rajta hüvelykujjammal. Tekintetét kerestem, amit végül meg is találtam. Barna szemeibe mélyen belenéztem és láttam, hogy egy kés van a szívében. A kés melyet Harry döfött bele.
-Fogalma sincs miket mondott. Nem tudja, hogy ez nekem mennyire fáj.-mondta és könnyei ugyanúgy csordogáltak, de most már lassabban.
-Nem tudom iért lett ilyen. Sose bántana meg egy lányt sem, de most valami nagyon sérti az egoját.-mondta megforgatva a szememet és ösztönözve Wintert, hogy mondja el mi történt.
-Az bántja, hogy valami régi ellensége jó barátom. Mert ma összefutottam három sráccal ,akiket nagyon bírok, de mint csak barátok és képtelen elfogadni, hogy Josht jobban bírom mint őt.-mondta és lehetett hallani az utálatot a hangjában, amit Harry iránt érez most.
-Meg fogtok békélni hidd el. És ő is békén fog hagyni, csak aggódott érted.-próbáltam védeni cseppet sem ártatlan barátomat.
-Nem engem hagyjon békén. És ha annyira akarja el is költözök.-mondta és közben erőt véve magán fel akart állni, de visszarántottam.
-Azt már nem Winter. A bátyád ránk bízott minket és itt maradsz. Harrynek a fiúk szerintem most tartanak egy alapos fejmosást, úgyhogy itt fogsz maradni.-mondtam határozottan és láttam, hogy ez nem úgy érinti őt, mint Harry "szabályai".
-De én nem tudok itt maradni. Senki nem ismer itt igazán és mindig mindenhol csak bajt okozok. Kérlek had menjek el.- nézett kérlelően a szemembe, mellyel próbáltam a leghatározottabban nézni.
-Akkor had ismerjem meg az igazi Wintert.-kértem mosolyogva, mire ő is elmosolyodott egy picit. Ez melegséggel töltött el.
-De el fogsz ítélni és nem akarom. Te veled van itt a legjobb viszonyom és valamiért meg bízom benned.-mondta lehajtva fejét és a takaróval játszadozott.
-Nem foglak elítélni, mert nekem se volt könnyű gyerekkorom. Közel sem olyan volt mint a tied, de azért érted.-magyaráztam ,mire bólintott egyet.- Szóval. Te elmeséled a te történeted mindenestül és én is az enyémet. Senki nem ítél el senkit. Rendben van?
-Rendben.-mondta
-Akkor gyere menjünk át az én szobámba.-mondtam felállva az ágyáról és kezemet nyújtottam felé.
-Minek?- kérdezte kisírt piros szemeivel, ami mostanára már a Szaharához hasonlított.

-Majd meglátod.-kacsintottam, mire megvonta a vállát és puha kezét az enyémbe illesztette. Mikor bőrünk érintkezett kellemes érzés töltött el. Kicsit bizsergett a találkozás helye, ami meglepett, de figyelmen kívül hagytam. Kézen fogva átmentünk az én szobámba és ott leültettem ugyanúgy az ágyamra, mint ahogy az övén ült. Elővettem egy nagy kék zacskós M&M-et és én is ugyanúgy helyet foglaltam vele szemben.
-Akkor kezdődjön a mesedélután.- mosolyogtam rá, mire egy nagyot sóhajtva belekezdett. Figyelmesen hallgattam történetét és közben barna szemeit fürkésztem. Valami fura érzés volt bennem miközben hangját hallgattam.  Pulzusom feljebb ment és szívem gyorsabban vert. Tenyerem izzadni kezdett és képtelen voltam levenni a tekintetemet rólam. Mi történik itt? Az nem lehet...

○1.○

Helloka :)
Sajnálom, hogy későn hoztam, de mint tudjátok még volt egy befejezetlen ügyem az előző blogomon :) Most viszont elhoztam. Hát remélem tetszeni fog és fogjátok szeretni ezt a stílust is. Ugyanis ez nem olyan lesz mint a Perfect Life?... never volt :D A kommenteket a bevezetőhöz nagyon nagyon szépen köszönöm és a a het rendszeres olvasót is :)♥ Remélem megmarad a megjegyzés írogatós szokásotok :)♥ Majd fogok válaszolgatni is rá néha :)
Na nem szaporítom a szót, Jó olvasást

Évesz,xx

Liam szemszöge:

Már mikor kimondtam a hazugságot megbántam. El kellett volna már régen mondanom mindenkinek, hogy van egy örökbefogadott húgom. De nem mertem. Féltem és féltettem őt is. Ha kitudódik, hogy Liam Paynenek van egy örökbefogadott kishúga , ezen csámcsogna az egész média és megőrülne szegény Lisa. Lisa. Csak nekem engedte meg, hogy így hívjam, mert utálta a második nevét. Winter Elizabeth Payne. Ez a teljes neve, de nem szereti. Egyedül csak a Wintert engedi meg másoknak és csak is a nagyon bizalmas emberek hívhatják Lisának. Idáig csak nekem engedte meg ezt a nevet, de félek már én sem hívhatom így többet, mert elvesztettem a bizalmát. Én mindig is vér szerinti kishúgomként tekintettem rá, de félek az így is zárkózott lány már előttem is bezárkózott. A fiúknak csak azért nem mondtam el, mert egy aggódó testvér vagyok. Tudom milyenek a fiúk. Szeretem őket és testvéremként tekintek rájuk, de Lisa nem egy átlagos lány. Viszont most fogalmam sincs mit keres itt. De jó volt újra látni ragyogó barna szemeit, de három év alatt teljesen megváltozott. Felnőtt. Igazi nővé érett, de tudom, hogy nehéz időszak volt neki ez a három év nélkülem. Szemeiben megtörtség látott és eleinte csak csalódottság, de miután nem mondtam el az igazat a harag is megjelent szemében. Elnézett vállam fölött. Beharapta ajkait. Semmit nem szólt elengedte bőröndjét és elindult a kert felé, de előtt még így szólt.

-Igen régi barátok.-mondta halkan és elment. Ahogy sejtettem a hintaágyba ment. Otthon is az volt a kedvenc helye, mindig ott szomorkodott. Csak néztem utána és figyelmen kívül hagytam, hogy 3 ember a magyarázatomat várja. Csak néztem, ahogy ledobja magát a hintaágyba és hajába túrva feltekint az égre.

-Elmondaná valaki ki az a szép lány aki a kertünkben búslakodik?-jött le Zayn a lépcsőn ezzel megtörve a feszült csendet.

-Arra szerintem mind kíváncsiak vagyunk.-szólalt fel Danielle mögöttem. Megfordultam és mindenki engem nézett.

-Figyeljetek muszáj beszélnem vele. Ígérem utána mindent elmondok. Danielle te pedig tudod, hogy te vagy az egyetlen nekem.-mondtam az utolsó mondatot barátnőm barna szemeibe nézve.

-Tudom. Nekem nem is a lány a problémám. Hanem az, hogy hazudsz és hazudtál nekem. Lehet, hogy nem hazugság, hanem titkolózás. De ez a kettő egy és ugyanaz. Majd ha őszintén eltudod mondani ki az a lány akkor gyere fel a szobába.-mondta hideg tekintettel és felment a lépcsőn.

-Bocsánat srácok.-néztem rájuk bűnbánó szemmel.

-Menjél.-mondta Harry a kert felé biccentve, de neki sem volt túl boldog a tekintete. Elindultam a kert felé.  Az üvegajtóhoz érve megálltam egy kicsit, hiszen fogalmam sincs hogy kezdhetnék hozzá a beszélgetéshez. Miközben agyam kattogott őt néztem végig. Mire újra összeszedtem a bátorságomat és elindultam felé észre vettem valamit. Táskájából egy dobozt vett ki. A dobozból egy szál cigarettát vett ki és nőies mozdulattal szájához emelte és meggyújtotta, majd magába szívta a mérgező nikotint.

-Nem is tudtam, hogy cigizel?-mondtam, miközben leültem mellé.

-Sok mindent nem tudsz rólam. Őszintén semmit.-mondta csak előre bámulva, miközben kifújta füstöt.

-Sajnálom Lisa. Én nem így akarta mezt az egészet, de...-nem engedte, hogy befejezzem.

-Ne hívj Lisának-mondta tagoltan és rám nézett. Szemében tükröződött a fájdalom, amit én okoztam neki.

-Sajnálom.-ennyit bírtam kinyögni, mert bekövetkezett amire számítottam és jogosan történt. Nem bízik bennem.

-Miért? Miért szakítottad meg velem a kapcsolatot? Miért hagytál egyedül? Miért? Karácsonykor is úgy jöttél, hogy nem találkoztunk. Kerültél, de nem tudom miért. Pedig nem kértem sokat. Elég lett volna egy névnapi sms vagy egy szülinapi hívás.-mondta és szemeit újra könnyfátyol borította, de most nem engedte, hogy a szél kifújta piros arcait áztassa. Bent tartotta a sós folyadékot.

-Én csak...

-Te csak?-tette fel gúnyosan a kérdést, majd megrázta fejét. Idegességtől remegő cigarettaszálba beleszívott egyet majd kifújva folytatta.-Fogalmad sincs mit okoztál. Mekkora kárt okoztál. A cigit is miattad vettem a kezembe, mert rossz társaságba keveredtem. A szüleid miattam veszekedtek és azért jöttem el mert már nem bírtam nézni, hogy miattam megy tönkre a házasságuk. Ja és gondolj bele. A cigi nálam a jobbik eset.

-Én sajnálom. Nem akartam neked ártani és pont azért nem kerestelek. Mert így elkerült a média és bármit tehettél szabadon.-próbáltam neki elmagyarázni szabadon.

-Tettem is és ezzel még többet ártottál nekem. De tudod mit? Nem kérek a sajnálatodból. Azt sem tudom miért jöttem ide?-mondta megütögetve a cigijét így ledobva a hamut a földre.

-Nem kérem, hogy bocsáss meg, de tudom, hogy az utcán aludtál volna ha nem jössz ide.Szóval csak annyit kérek maradj itt. Lakj itt. Ha nem is maradsz itthon egész nap és csak aludni jársz haza akkor is maradj itt kérlek.-kérleltem.

-Megfontolom.-mondta ki bizonytalanul a szavakat, így ha józan eszére hallgat itt marad és lehet hogy újra feltudom építeni azt a jó kapcsolatunkat.

-Rendben, most egyedül hagylak.-mondtam és felállva a hintáról befelé vettem az irányt. Most jön a nehezebbik rész elmondani a többieknek a történetet.

Winter szemszöge:

Nem bocsátottam meg még Liamnek, de tényleg hallani a hangján, mennyire sajnálja. De mint már mondtam nem kérek belőle. Amikor szükségem volt rá nem volt mellettem. Talán idővel újra tudok benne bízni, de nem most. Épp elszívtam a cigimet, mikor még egyet vettem ki. Nem nem vagyok láncdohányos hogy doboz számra szívom, de mikor ideges vagyok akkor ez segít. Napi max 3 szálat szívok el. Káros tudom nagyon jól és próbálok leszokni, de nehéz. 

-Amikor én itt vagyok ne cigizz kérlek.-vette ki a kezemből Harry a cigit és ketté törte. Fogalmam sincs, hogy került ide.

-Mit akarsz?-kérdeztem unottan, mert már kezd elegem lenni belőle. Miatta sikerült ilyen szépen a belépőm.

-Beszélni veled. Miért hívott Liam Lisa-nak?-mondta és ledobta magát mellém.

-Mert Elizabeth a második nevem, de senki nem hívhat úgy. Már ő sem.-mondtam mogorván.

-Mi bajod velem?-kérdezte kicsit ingerültebben.

-Hát mondjuk Danielle már most utál, mert te szépen elintézted a belépőmet. És mondjuk az nem jó ha a  bátyád csaja utál.-mondtam és nem figyelve kicsúszott a számon.

-Bátyád csaja?-kérdezett rá.

-Fogadott bátyám.-forgattam meg a szemeimet a hitelesség kedvéért és mondjuk nem is hazudtam akkorát.

-Hát jó, de azért azt elmondhatnád, hogy honnan ismered és miért van ennyire maga alatt.- próbált rám úgy nézni zöld szemeivel. de nálam ez nem jön be. Jó tényleg szép zöld szemei vannak, de akkor sem.
-Kérdezd meg őt, ha nem hallottad.-feleltem undokul.
-Szóval te most utálni fogsz egész végig, míg itt fogsz lakni?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Te hallgatóztál?-néztem rá eltátott szájjal.
-Csak a végét kaptam el a beszélgetéseteknek, de azért kíváncsi lettem volna az előzményekre.-felelte huncut mosollyal.
-Már most utállak Styles.-vágtam hozzá.
-Kíváncsi vagyok, meddig tart majd ez az utálat.-húzogatta szemöldökét, amitől csak még idegesebb lettem, hogy képzeli.
-Légyszíves húzzál befelé, mert egy elegem van belőled kettő el kell szívnom egy szál cigit.-mondtam és megint elővettem a dobozomat.
-Jól van mérgezd csak magad te is itt sem vagyok.-mondta és felállva bement. Nem értettem a te is részét, de hát mindegy. Épp meg akartam gyújtani, de az öngyújtóm felmondta szolgálatot.
-Hogy az a...-szitkozódtam magamban, miközben a cigi a számban volt. A mai nap csak idegessé tesz.
-Tessék itt az enyém.-nyújtotta felém az ő öngyújtóját egy ismeretlen srác. Vagyis ma még nem láttam. Kreol bőréhez tökéletesen illet a fekete haja, mely pontosan be volt állítva.
-Köszönöm.-mondtam hálásan, és közben leült mellém a srác és csak most vettem észre, hogy ő is cigizett.
-Legalább nem csak engem fognak piszkálni a srácok, a "Megölöd magad" dumájukkal.- nevetett föl, miközben kifújta füstöt.-Egyébként Zayn vagyok.
-Winter Elizabeth, de utálom az Elizabeth-et - mondtam elfogadva a felém nyújtott kezét.
-És te hogy hogy itt vagy? Göndör barátunk új áldozata?- vigyorgott rám.
-Ja még az kéne.-forgattam meg a szemeimet ma már sokadjára.-Már így is elegem van belőle.
-Azt elhiszem. Amúgy csak szólok. Tényleg készülj fel a fejmosásra, mert nálam sem nagyon szeretik a srácok, hogy cigizek. De nem tudják milyen nehéz leszokni és hogy...
-Milyen könnyű rászokni.-fejeztem be a mondatát.- Tudom. Szeretném letenni, hiszen csak 18 vagyok, de nem tudom.
-Mióta cigizel?-kérdezte kedvesen.
-Egy fél éve. De nem vagyok annyira függő, hogy napi egy dobozzal elszívjak. És te?
-Én már régebb óta. Rossz környéken nevelkedtem.-nevetett fel.
-Én meg rossz társaságba keveredtem.-mondtam én is nevetve. Egész jó fej ez a Zayn. Bírom. Normális és nem ítélkezik.
-Na mostantól te leszel a cigizős társam és együtt megpróbálunk leszokni jó?-ajánlotta fel, miközben elnyomta csikket.
-Rendben.-mondtam mosolyogva és én is elnyomtam a csikkemet.
-Zayn gyertek be. Kupak tanács.-kiabált ki egy szőke fejű srác.
-Ő Niall.-mutatta be és közben felállt.-Na gyere menjünk.
-Rendben.- mondtam és elfogadva segítő kezét felhúzott. Bementünk egy tágas nappaliba, ahol ha jól számoltam 4 ember ült a kanapén Liam pedig előttük állt. Zayn csatlakozott a kanapén ülökhöz és mikor én is arra mentem volna Liam utánam szólt.
-Winter ide jönnél mellém?
-Persze.-mondtam kelletlenül.
-Srácok és Danielle. Sajnálom, hogy idáig nem mondtam el, de nagyon féltettem Wintert és én is féltem, hogy ti mit gondoltok róla. Mikor már láttam, hogy nem ítélnétek el akkor meg már merszem nem volt elétek állni és bemutatni őt. Wintert tőled is bocsánatot kérek, hogy egyedül hagytalak. Szóval szeretném nektek bemutatni Winter Elizabeth Paynet. Ő az örökbefogadott húgom. Természetesen én vér szerinti testvérként tekintek rá.-hadarta el a mondandóját  Liam és közben kezét tördelte. Ha azt mondjuk, hogy én meglepődtem akkor a többiek sokkot kaptak...
-És a másik dolog srácok, hogy Winter itt fog velünk lakni.-mondta ki kicsit bátortalanabbul Liam a második hírt, ami már engem is meglepett. Muszáj volt valamit ehhez hozzá fűznöm, de mit?
-Sajnálom, ha fen forgást okoztam nektek és felborítottam egy átlagos napot. Én tényleg nem akartam, csak megláttam az újságot amin Liam és Danielle volt. Aztán találkoztam Harryvel és én mindig előbb cselekszem és után gondolkozom.-mondtam összeszedve a gondolataimat kis egér hangon, amin Harry elvigyorodott. Lövelltem felé egy tüzes tekintetet, majd folytattam.- És leginkább Danielle tőled szeretnék elnézést kérni. Én nem így akartam betoppanni, de az aki ott ül a jobbodon leszarta a kérésemet és elkezdett kombinálni. Megtudsz nekem bocsátani? Nem kell, hogy barátnők legyünk, csak ne utálj.
-Persze, hogy nem haragszom rá. Csak hirtelen ért az egész. Megértettem Liamet is és tényleg nincs harag. Majd néha szervezünk egy csajos délutánt.-mondta most már mosolyogva.
-Jól van akkor srácok vigyük fel Winter cuccait az egyik vendég szobába, had rendezkedjen be.-tapsolt egyet Liam és mindenkit munkára utasított. Zayn felállt és a bőröndömhöz lépve felemelte azt és felment az emeletre.
-Na Winter drága. Liam húga a mi húgunk is.-lépett mellém a csíkos pólós srác és hátamra téve a kezét elkezdett tolni.- Bármiféle gondod van bárkihez fordulhatsz. Én Louis vagyok. A legidősebb és legbölcsebb.-mondta magára mutatva, mire A szőke, aki Niall is mellém lépett és felvette a lassú tempónkat.
-Ja meg a legszerényebb.-mondta megforgatva kék szemeit.- Na szóval én Niall vagyok. Mondok pár szót rólunk és pár szabályt. Például ha főzöl sütsz abból kötelességed nekem is hagyni.-nézett rám komolyan, miközben én összeráncoltam a szemöldököm.
-Minden héten sütnöd, vagy főznöd kell valami répásat.-tette hozzá Louis. Szóval ő a répamániás.
-Na jól van srácok hagyjátok őt békén.-mondta Liam és elzavarta őket. Nem szóltam semmit csak megrázta ma fejem és felmentem lerázva Liamet. Igaz nem ismerem a házat, de egy szoba volt nyitva fent így oda bementem. Zayn ott várt a szobába. Kicsit ijedt fejet vághattam, mert egyből odajött hozzám.
-Minden rendben van Winter?-kérdezte és egyik kezét vállamra tette.
-Persze, csak ez így nekem egyszerre sok. Nagyon jó fej mindenki, de én nem vagyok valami társasági ember. Nekem kell egy kis idő, mire feloldódom. Ha meg rögtön letámadnak az csak rosszabb.-omlott ki belőlem a gondom. Nem tudom miért de Zaynbe kezdek megbízni.
-Tudod én is ilyen zárkózott típus vagyok a srácok pedig elég nyitottak. Hidd el megfogod majd szokni őket. -mondta egy biztató mosollyal.-Szóval ez itt a szobád. Ha gondolod nyugodtan kifestheted. azt csinálsz vele amit akarsz.
-Rendben köszönöm.-bólintottam .
-Gyere így megmutatom melyik szoba kié.-mondta és maga elé engedve kiléptem a folyosóra.-Szóval veled szemben van Liam. Melletted vagyok én. Liam mellett Niall. A másik folyosón Louis és Harry. A többi vendég szoba. A másik oldalon a szobád mellett van egy fürdő és a másik folyosón még egy. Ha ez nem lenne elég lent van egy zuhanyzó. Nagyjából ennyi.-vigyorgott rám.
-Majd egy térképet kérhetek?-kérdeztem tátott szájjal.
-Csak neked nyomtatok egyet.-mondta nevetve.-Na ha bármi baj van bármikor átjöhetsz vagy átkiabálsz az ablakon.
-Rendben köszönök mindent.-mondtam és indultam volna be a szobába, ami már az enyém(?).
-Várj még valami. Találkozhatsz esetleg lányokkal. Danielle-t már ismered. Eleanor Louis barátnője. Ő is nagyon kedves és megértő illetve Nora-val. Igazából őt nem nagyon tudom milyen, mert csak most kezdtek el járni Niallel. Harry ritkábban hoz fel lányokat én meg nem szoktam.-mondta el gyorsan.
-Mókus.-vágtam rá.
-Mi van?- röhögött fel.
-Ha túl sok infót kapok bepánikolok és kimondom az első szót ami az eszembe jut.-mondtam szégyellve ezt mert tényleg szégyelltem.
-Rendben ez azért fontos infó. Ja még egy. Van WiFi a házba. A jelszó jól figyelj mert hosszú. Ha elfelejted majd leírom neked. Szóval. Kevin.Tükör.Macska.Kanál.Csirke. Mindegyik közt egy pont.
-Bagoly.-vágtam rá, nem tudom miért.
-Rendben akkor majd leírom neked.- röhögött fel.
-nem ér kinevetni a kicsit.- hajtottam le a fejem és hátat fordítottam neki.
-Jó a tetkód.- mondta még majd bement a szobájába és bezárta az ajtót.

A francba már is kiszúrta. Ja hát persze. Össze van fogva a hajam. Igen még nem rég csináltattam egy végtelen jelet a nyakamra. De csak egy pici. Pont jól néz ki. Na mindegy. Bementem a szobába és bezártam az ajtót. Egész délután a ruháimat pakoltam ki a szekrényekbe és a kis emlékeimet amit magammal hoztam kiraktam a szekrényekre. Legutoljára mappám akadt a kezembe így a rajzaim közül néhányat kiraktam a falra. Nagyon szeretek rajzolni és azt mondják tudok is, de szerintem nem. Van pár jól sikerült, de alapból mind rossz szerintem. Estére mindennel végeztem így kimentem a fürdőhöz. Épp  kopogtam volna, mikor kinyílt az ajtó és Zayn jött ki épp haját törölve és csak egy alsógatya volt rajta.
-Mi van hercegnő egész délután a szobádban bújtál.-mondta félmosollyal és elállta az utamat a fürdőbe így kénytelen voltam barna szemeibe nézni.
-Csak berendezkedtem.-vontam meg a vállam.- Most meg megyek fürdeni és aztán alszok.
-Rendben.-mondta és odébb lépve beengedett a fürdőbe. Még csak a pizsamámat dobtam le, de már kopogtak.
-Törölköző.-nyújtotta be Zayn miután kinyitottam az ajtót. Elvettem kezéből és kulcsra zárva az ajtót vettem egy zuhanyt. Jó volt lemosni magamról az utazás koszát és az izzadságot. Utána fogat mostam hajamat befontam pizsamámat felvettem és kiléptem a gőztől meleg és párás fürdőből. Kifelé és sikerült bele futnom valakibe aki szintén hiányos öltözékben volt. Csak egy törölköző volt derekán.
-Hello Winter.- köszönt rám vigyorogva Harry
-Hello Harold.- mondtam bájvigyorral.-Mit szeretnél ha szabad tudnom?
-Fürdeni.- vonta fel az egyik szemöldökét és úgy nézett rám mintha hülye lennék. Mondjuk lehet, mert mit lehet csinálni egy fürdőben?
-De te a másik szárnyban laksz.
-Igen, de Louis befoglalta a fürdőt a lentit meg Danielle így ez maradt.- mondta és a vigyor még mindig ott ült az arcán.
-Akkor tessék nem állom utadat.-tértem ki előle és szobám felé indultam. Mielőtt beléptem egy megjegyzést kapott el fülem Harrytől.
-Amúgy szépen rajzolsz és jó a szobád.
Ez járt a szobámba? Azonnal visszamentem és dörömbölni kezdtem a fürdőajtón.
-Harold. Harold.
-Igen szivi.-mondta és kinyitotta az ajtót, bár jobb lett volna ha az csukva marad ugyanis hiányos öltözékéből hiányzott a törölköző. Szemem elé kaptam a kezem és hátat fordítva beszéltem neki.
-Hogy képzeled, hogy bemész a szobámba az engedélyem nélkül?-mondtam és nem mertem megfordulni. Ahogy hallottam Harry épp válaszolni akart mikor megjelent egy újabb ember.
-Jesszusom Harry. Mit csinálsz?- rivalt rá Liam.
-Ő dörömbölt az ajtón.-vonta meg a vállát legalábbis ahogy mondta ezt lehetett következtetni.
-Basszus de nem azért mert látni akarom a férfiasságodat.-mondtam én is beleszállva a vita szerűségbe.
-Harry azéért nem kéne Winter előtt így viselkedned.-mondta Liam, miközben mellettem állt csak ő éppen szemben a nudistával.
-Jaj. 18 éves biztos látott már ilyet.
-Honnan tudod hány éves?-tette fel a kérdést Liam és közben még egy taggal bővült a társaságunk csatlakozott hozzánk Zayn is.
-Mi ez a ricsaj már megint?-lépett ki, de mikor felén nézett egyből másképp szólalt meg.- Azt a rohadt Harry. Neked mindig ezt kell csinálni a vendégek előtt?
-Ő nem vendég, hanem lakos.-mondta diplomatikusan.
-Hát nem sokáig ha ez így lesz.-motyogtam az orrom alatt.
-Zayn vidd be Wintert a szobájába. Harryt majd elintézem.-utasította Liam. Aztán Zayn kezeit éreztem a vállaimon és bevezetett a szobába és sokkos állapotban leültetett az ágyamra.
-Te is rajzolsz?-kérdezte meglepve.
-Hát próbálgatok.-vontam meg a vállam.
-Ezek nagyon szépek. Tehetséges vagy.- mondta mosolyogva.
-Szerintem nem, de köszi.-mondtam egy szerény mosoly kíséretében.
-Na megyek hagylak pihenni. Harry viselkedése miatt én kérek elnézést.-mondta, majd felállva kiment a szobából. Miután kiment Zayn elraktam ami ruhámat a szennyes kosárba, majd nagyot ásítva lefeküdtem. Telefonom órájára nézve csodálkoztam, hiszen csak 9 óra volt még. Viszont a szemeim maguktól lecsukódtak így szépen álomba merültem. Semmit nem álmodtam csak aludtam, de aztán hirtelen megébredtem. Ránéztem az órámra ami fél 12-t mutatott. De nem tudtam mit tenni kiment az álmosság a szememből. Kinéztem az ágyammal szemben lévő ablakon és megláttam, hogy teli hold van. Hát persze, hogy csak ennyit tudtam aludni. Mikor teli hold van korán fekszek és éjjel közepén képtelen vagyok aludni. Mivel tényleg nem tudtam mit csinálni csak forgolódni, kikaptam fülhallgatóm az éjjeli szekrényem fiókjából és felvettem a mappámat a földről. Odaléptem az ablakomhoz, amit nagyon szépen megvilágított a hold. Mivel elég széles volt kinyitottam az ablakomat és felültem a párkányra. A fülembe téve a fülhallgatót zenét hallgatva elkezdtem csak úgy rajzolgatni. Nem tudom mit rajzoltam ,csak firkáltam. aztán elkezdődött egy OneRepublic szám. Lapoztam egyet és kezem a tiszta lapon kezdett mozogni a dallamra. Mivel ennek a számnak elég jól ismerem a klipjét egy báli párost sikerült lerajzolnom ahogy táncolnak. A ritmus csak vitte a kezem és nem is figyeltem másra. Teljesen megfeledkeztem a külvilágról. Rajzolásomat egy papírrepülő zavarta meg, mely pontosan a papíromra esett így meggátolva a rajzolásom folytatását. Kinyitva egy üzenetet olvastam benne.

"Neked nem aludni kéne éjjeli bagoly?"

Felnézve láttam, hogy az üzenet tulajdonosa Zayn volt, aki ugyan úgy ült a párkányon mint én. Kivettem a fülest és válaszolva a repülőre visszadobtam neki. Csak mivel én nem tudok célozni az elkanyarodva Zayntől az alattunk lévő bokorba esett.

-De béna vagy.- röhögött fel.

-Fogd be.-nyújtottam ki rá a nyelvem.

-Amúgy mit válaszoltál?-kérdezte

-Reggel lemész és megtudod.- mondtam, miközben ágyamra dobtam be a telefont.

-Megmutatod mit rajzoltál?-kérdezte mosolyogva.

-Nem mert le éjjeli baglyoztál.-mondtam sértődötten.

-Miért aki kint ül a párkányon teli holdban az nem az?-kérdezte felvont szemöldökkel.

-Ennyi erővel te is az vagy.-vontam meg a vállam és mutattam rá a tényre.

-Nem mert én már megyek aludni.-mondta és lepattant az ablakról és eltűnt. Én még egyszer felnéztem az égre és mentem volna be szobába, de még Zayn kihajolt.

-Jó éjt szomszéd- vigyorgott.

-Jó éjt.- mondtam röhögve. Közben rám jött a pisilhetnék ezért kénytelen voltam kimenni a mosdóba. Épp halkan csuktam be az ajtót, mikor neszre lettem figyelmes a szemközti szobából, ami Liamé. Tudom, hogy nem szép dolog hallgatózni, de hát na... Odalopóztam és kihallgattam egy kis részletet.

-Liam el kellett volna mondanod neki.-hallottam egy női hangot. Valószínűleg Dan.

-De most találtam újra rá és nem mertem. Akkor nem maradt volna itt. Majd a fiúk vigyáznak rá.-válaszolta Liam

-Meg fog haragudni újra.-mondta Dan.

-Most már késő.-mondta szomorkásan Liam.

-Rendben aludjunk.-mondta Dan.- Csak előtte még lemegyek iszok egy kis vizet.

Most jön az a rész, hogy tűnés innen Winter. Azonnal a fürdőbe rohantam. Az ajtónak támaszkodva néztem magam a tükörben és gondolkoztam. Vajon miről beszélhettek?